Állami gimnázium, Muraszombat, 1941
Beköszöntő Tavaszi eső szitált, tavaszi illatoktól volt terhes a levegő azon az áprilisi napon, amikor a magyar honvéd megjelent a Vendvidéken. Szemének sugara tüzet gyújtott a szívekben, karjának ereje biztonságos érzést támasztott a lelkekben. Fegyvere megteremtette a rendet, szelleme helyreállította a nyugalmat. Az arcokat az örömpírja festette, a kebleket a beteljesült vágy duzzasztotta, az ajkakat a szabad magyar szó tette beszédessé. Forró imánkat meghallgatta ő, az Igazságos, a magyarok Istene! — „Hozsánna, Néked, Uram!“ A honvédet ő küldötte, a Legnagyobb, a magyarok Vezére! — „Fény nevére, áldás életére!" Magyar Muraszombat magyar gimnáziuma első éves működéséről számolhat be. Nincs hang, amely ki tudná fejezni azt az örömet, amit ebben az ünnepélyes pillanatban érzünk, nincs szó, amely tolmácsolni tudná a hálát, amely lelkünket betölti. Magyarország szellemi végvára vagyunk. Katedráinkról megtermékenyítő elem, formáló erő és emberi tartalom zápora hull a lelkekbe, hogy édes legyen az örök vígasztalás és a halhatatlan remény: a magyar verejték kenyere. Szívünkből kiáradó szeretet testvéri öleléssel veszi körül a magyart és a rendet, hogy ezer évírása és kacagása, ezer év vihara és dicsősége eggyéolvassza Szent István népeit. Ott állunk itt a végeken rendületlenül, hogy a magyar szellem side virágaival teleszórjuk a legdrágább kincset: az emberi lelket.