Állami gimnázium, Muraszombat, 1942
Szeresd a Hazádat! (Zrínyi Ilona születésének 300 éves évfordulója alkalmából.) Kedves jó Fiaim, Nektek írom ezeket a sorokat! Szívemből jönnek a gondolatok, a szavak. Hadd jussanak a Ti fiatal, melegen érző, minden szépért és jóért rajongani tudó szívetekhez! Egyforma szeretettel és csak az ezeréves édes Hazánkért dobogó és annak minden embert megnyerni akaró szívvel szólok Hozzátok, magyar és nem magyar ajkú tanítványainkhoz. Szeressétek a Hazát! Legyetek büszkék Hazátokra, annak dicsőséges múltjára, nagy és kiváló férfiaira, asszonyaira! Fiúk, gondoljatok gyermeki hálával, szeretettel és büszke önérzettel Szent Istvánra, Szent Lászlóra, Nagy Lajosra, Mátyás királyra, II. Rákóczi Ferencre, Kossuth Lajosra, Széchenyi Istvánra, a hős 13 vértanúnkra és még sok-sok más nagy emberünkre! Ezek mind tündöklő csillagokként, legszebb mintaképül ragyognak sokat szenvedett édes Hazánk egén. Gondoljatok nagy költőnkre, Petőfi Sándorra! Az ő szülei sem voltak született magyarok... És mégis!... Van-e valaki a világon, aki azt merné állítani, hogy Petőfi Sándor nem volt ízigvérig, hazáját igazán haláláig szerető magyar ember? Az volt testestül-lelkestül, mert annak érezte magát! Ő maga ezt így fejezi ki: ,,Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én!‘‘ Lebegjen szemetek előtt Zrínyi Miklósnak a példája! Az igazi önfeláldozó hazaszeretet mintaképe itt élt nem messze tőlünk. Ezen a földön járt, ahol mi járunk. Hallott maga körül ő is nemcsak magyar, hanem latin, német, horvát szót is. Maga is szívesen beszélt ezeken a nyelveken, szerette a horvát népet, mégis, amikor veszélyben volt a haza, bátran oda kiáltotta az egész világnak: „Ne bántsd a magyart!“ Ne bántsd azt a hazát, azt a magyarságot, amely ilyen nagy szeretettel öleli minden gyermekét anyai keblére! Legutoljára, de a legmélyebb és legnagyobb tisztelettel és kegyelettel szeretném örökre a szívetekbe vésni a mi forrón szeretett Kormányzó Urunk édes Fiának a képét! Ne felejtsétek el soha ezt a dátumot: 1942. augusztus hó 20-án, Szent István napján, a legelső magyar ember, vitéz nagybányai Horthy Miklós feláldozta legkedvesebb fiát a Haza oltárán! Ő maradjon számatokra az áldozatos hazaszeretet mintaképe i ő igazán megértette és nekünk is meg kell értenünk azt, hogy a Hazáért semmiféle áldozat nem nagy, a Hazáért mindent lehet és kell kockáztatnunk, de a Hazát, annak becsületét soha, semmiért sem szabad kockára tennünk!