Műszaki Hetilap, 1881. március-szeptember (1. évfolyam, 1-28. szám)

1881-09-11 / 26. szám

| ___­_________________________________________________________________________/JLt.-—? A MU- ÉS KÖZÉP­ÍTÉSZ­ET, AZ ÉPÍTŐ- ÉS MŰIPAR VALAMINT AZ ÚT-, VASÚT-, HÍD-, ÉS VÍZÉPÍTÉS S A GÉPÉSZET ÉS GYÁRIPAR KÖRÉBŐL. I. évfolyam, 26. szám. Előfizetési ára: Erre az évre 6 frt, negyedévre 2 frt. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, Üllői út 4. sz. Budapest, 1881. szeptember 11. A felső-magyarországi építészeti műem­lékek, különös tekintettel a renaissance­­korra. — Pártos Gyula értekezése a mérnök- és építész-egye­sület egyetemes szakü­lésén Eperjesen. — (Vége.) templom három hajós bazilika, ke­reszthajó nélkül, déli mellékhajója végén a nagy négyzetes tornya áll; keleti végén a nyolczszögletes záram b­orus hosszan kinyúlik, az északi oldalon alant a sekrestye, felette a szt. Katalin ká­polna van elhelyezve. Hosszhajója 4 boltme­zőre terjed, a­hány osztályból áll az északi mellékhajó is, a déli mellékhajó 4-ik boltme­zejét a torony foglalja el, másik 3 mezejéhez 3 kápolna kapcsolódik, kettő a főbejárattól jobbra, és balra, a harmadik a bejárat előtti előcsarnok felett. A templom nyugati utolsó részét a zenepad foglalja el. A nyolczszögletű pillérek különböző nagy­ságúak, a déli második pillér körül áll a szó­szék a diadalív déli oldalához a szentségház támaszkodik. A­mi a szt.­Egyed templom méreteit illeti: a főhajónak hossza 29,48 mtr., a karé (chorus) 20 mtr., összes belső hossza 49.48 mtr. A főhajó szélessége 10 mtr., az északi mellékhajó szélessége 4.60 mtr., a déli mel­lékhajó szélessége 4.10 mtr., összes szélesség 18.70 mtr. A kápolnák szélességével együtt 22 mtr. A­mi a templom felépítményét illeti, feltűnő a főhajónak nagy magassága 23 mtrrel, míg a mellékhajók csak 7,38 mtr. magasak. A szerkezti maidomok kevés figyelemre méltót nyújtanak, különösen a hosszhajó csillag­boltozatának bordái már a hanyatlás idejét mutatják, a­mennyiben ezek szerkezeti jelen­tőséggel nem bírnak, hanem csak üres díszí­tésül a boltozathoz hozzátapasztattak. Annál érdekesebb a bártfai templom belső berendezése és felszerelése; alig van középkori templom hazánkban, mely a képző­művészet minden ágából és styl­ irányából oly számos és értékes műkincscsel bírna, mint a bártfai templom. A legérdekesebb és legbe­csesebb tárgyak: a szentségház, a szárnyol­tárok, a diadalkereszt, a keresztelő medencze, továbbá az egyházi székek, végre a síremlékek és emléktáblák. Mindezek mű­történeti és mű­­­régészeti tekintetben annyira becsesek, oly híven képviselik hazánk szélfejlődési korszakait hogy minden egyes tárgy megérdemelné, hogy vele behatóbban foglalkozzunk. Hazánk felvidékének egyik legérdekesebb városa Lőcse, mely erődítési körfalai és azt szegélyző őstornyaival mai napig megtartotta középkori jellegét. Körfalain három nagyobb és egy kisebb kapun átjutunk a város nagy piaczára, melynek közepén áll a szt. Jakab­nak szentelt parochiális templom és a város­háza, evvel szemközt a Thurzók háza, ez utóbbi érdekes renaissance korbeli emlékeiről később fogunk megemlékezni, most lássuk a parochiális templomot. A lőcsei parochiális templom a XXI. század közepén bevándorolt német gyarmatosok által az akkor Németországban virágzó csúcs­íves szélben épült s hazánk legnagyobb és legérdekesebb középkori templomai közé tar­tozik, kiterjedésre nézve vetélkedik a pécsi és kassai székesegyházzal; alaprajz dispozí­­cziója emlékeztet a budai Mátyás templomra. Alakja, az úgynevezett csarnoktemplom, a német iskolából származik, melyet az, a XIX-ik század elején a Marburgban épített és a magyar szt. Erzsébetnek szentelt egy­házban először alapított meg. Bármennyire érdekes volna ez érdekes templommal bővebben foglalkozni, a nekem szánt rövid idő kényzet áttérni harmadik tárgyamra, a „renaissance“ korra. Igen­­, egyetemes szakülés! A műtörténe­lem tanúsága szerint az úgynevezett gót, helyesebben csúcsíves, vagy mint Adler tanár a berlini építészi akadémián már a hatvanas években elismerésre méltó tárgyilagossággal a kathedráról nyíltan elnevezte, a franczia stylus a XX-ik század második felében Francziaország éjszak-keleti részén Páris köze­lében keletkezik, ott gyors fejlődésnek indul és remek alkotásaival ellentállhatlan erővel meghódítja az akkor ismert keresztény vilá­got. Legszívósabb ellentállásra Itália klaszi­­kus földjén talált, legszebb diadalait, leg­tökéletesebb kifejlődését Németországban, ne­vezetesen a csak napjainkban befejezett kölni dómban éri el. Diadalútja közben hazánk földjére is el­jutott s itt az előbb ismertetett példák közt, a szt. Erzsébetnek szentelt kassai székesegy­házban hagyta miránk legszebb emlékét. Lübke, a jeles német műtörténész, a kassai dómot a figyelemre legméltóbb gót építmények egyikének tartja, melyek általá­ban léteznek, különösen a mi alaprajz dis­­posíczióját illeti, mely a gót (templom) ka­­thedrális alaprajzánál oly ritkán előforduló központosítási törekvést mutatja. Ezen leg­fontosabb „gót emlékünkön“ — mint előadásom elején említeni szerencsém volt, a franczia — a többi kisebb-nagyobb, de mind érdekes gót stylű műalkotásainkon, nevezetesen a bártfai, lőcsei, pozsonyi, nagyszombati, budai szepes­­szombati stb. templomokon, hol a német, hol a franczia vagy még inkább a cseh és len­gyel csúcsíves stylgyakorlat befolyása nyil­vánvaló. De nem csak a gót, hanem az azt meg­előző román stylnek néhány igen érdekes emléke hazánk földjén, nevezetesen a szerény méretű lébényi, a már csak romjaiban fenn­maradt zsámbéki, továbbá az ócsai, pannon­halmi, szepesváraljai stb., valamint a gyönyörű részletezése és kiválóan díszes portaléja által műtörténetileg is híres Jászapát templom alaprajzuk feloldásában és felépítményeik ki­fejtésében bizonyos önálló alakítás mellett a franczia és német befolyás nyomait félreis­­merhetlenül magukon hordják. Annál meglepőbb és műtörténelmi szem­pontból annál érdekesebb tény, melynek léte­zéséről a külföldi tudósok és műtörténészek még alig vettek tudomást, hogy a „ renaissance “­­styl — a klasszikus irányzat újra­ébredése — Magyarországba közvetlenül Olaszországból — ez irányzat legsajátabb hazájából szárma­zott, származott pedig jóval előbb, mint Európa bármely más kultúrnépéhez. A középkor ideális lelkesedése a spiritua­lizmus égbetörő irányzatával a got stylben lelte legpraegnansabb kifejezését, legszebb alkotásait ott találjuk, hol e kor transcen­­dentális szelleme valóban át is hatja az em­berek, az isten és a vallás dicsőítésére emelt műveit s a meddig a díszítés szerves össze­függésben van e styl systemájának szigorú és következetes szerkezetével. — De a mint a reális élet követelményei nem tarthattak sokáig lépést ez ideális irányzattal, s a­mint a díszítés elhagyja a szűk korlátokat, melye­ket neki e styl komolysága elébe szab - rövid virágzás után feltartóztathatlanul gyors hanyatlásnak indul. A XIV-ik század végén nagy történelmi események, az állami és társadalmi élet átalakulása — az egyéniség érvényre juthat­ás iránti törekvése mindinkább elfogja a szelle­meket, mely legelőbb a költészet és a képző­művészet többi ágaiban küzdi nagy tusáját. E szellemi forrongás góczpontja Olasz­ország, mely jóllehet az első ezredév végén s a második két első századában politikai és állami tekintetben elmaradt ugyan a szom­széd Német- és Francziaország mögött — de 26

Next