Művelődés, 1959 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1. szám
KIADJA AZ OKTATÁS- ÉS MŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM XII. ÉVFOLYAM JANUÁR JÓLÉTÜNK FELTÉTELE Az állami terv 1958-as évi feladatainak végrehajtását vizsgálta meg és az új év tervfeladatainak irányelveit határozta meg a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének november végi plenáris ülése. A dolgozó nép alkotó erejébe és a jövőbe vetett mélységes bizalom árad Gheorghiu-Dej elvtárs jelentésének minden sorából, az a rendíthetetlen meggyőződés, hogy hazánk dolgozói a párt vezetésével feltartóztathatatlanul haladnak előre a szocializmus felé. A népgazdaság fejlesztésének 1958-as évi előirányzatait az előzetes számítások szerint, 3,5 százalékkal túlhaladtuk és az ipari össztermelés közel 10 százalékkal lépte túl a tavalyit. Miről beszélnek ezek a számok és százalékok? Új gépek és szerszámok sokaságáról, arról, hogy minden századik esztergapad után még tízzel több készült mint tavaly, minden ezredik traktor után még százzal többet gyártottunk és minden tízezredik pár cipő után még ezerrel több jutott az ország lakosságának mint az elmúlt évben. Az ország gyarapodásának és a dolgozók növekedő jólétének tényei ezek, és az eljövendő sikereknek záloga. Mert azt is bizonyítják, hogy kimeríthetetlen forrásokkal rendelkezünk még, s hogy a párt bölcs vezetésével, és a testvéri szocialista országok s a Szovjetunió önzetlen segítségére támaszkodva, hazánk dolgozói még nagyobb és hatalmasabb feladatokat is képesek megoldani. Elért és eljövendő sikereinknek záloga, hogy pártunk következetesen alkalmazza a szocialista iparosítás lenini politikáját, amely a nehézipar, és azon belül a gépgyártó ipar elsődleges fejlesztésén alapul. Ez a biztosítéka a termelő erők gyors fejlődésének, a szocializmus műszakianyagi alapja megteremtésének. A legfőbb beruházások ezért irányulnak elsősorban a nehézipar felé. De a beruházásokból jelentős hányad jut a nemzetgazdaság egyéb ágainak, a könnyű iparnak és a mezőgazdaságnak is, hogy az ipar növekvő nyersanyagszükségleteit és a dolgozók mind nagyobb fogyasztási igényeit minél bőségesebben és nagyobb választékkal lehessen kielégíteni. A könnyű- és élelmiszeriparban 53 százalékkal nagyobb lesz a beruházás mint 1958-ban, s ha a rendelkezésünkre álló nyersanyagot takarékosabban, és a gépeket jobban kihasználjuk, 2 milliárd lej értékű közszükségleti cikkel gyárthatunk többet, mint az elmúlt évben. A mezőgazdaság fejlesztésére irányuló beruházások is 600 millió lejjel növekednek a tavalyi évhez képest. A plenáris ülés megállapítja, hogy ha a fogyasztási javak termelése fejlődött is az elmúlt évek folyamán, hiszen a cukortermelés közel kétszerese és az étolaj termelés közel két és félszerese az 1938-as évinek, a lakosság jelentősen megnövekedett szükségletei mögött mégis lemaradás tapasztalható. Csak cukorbehozatalra annyit költöttünk az elmúlt nyolc évben, amivel több cukorgyár felszerelését vásárolhattuk volna meg. Ennek az állapotnak a megváltoztatását irányozza elő az idei terv a termelési kapacitás és a cukorrépa termelés fejlesztésével, hogy 1960- ban felszámolhassuk a cukorbehozatalt, 1964-ben pedig elérjük a lakosonkénti 20 kilogrammos fogyasztást, vagyis közel négyszeresét az 1938-as évinek. Ennek azonban fontos feltétele, hogy jelentősen növekedjék a cukorrépa hektáronkénti átlagtermelése, s az országos átlag elérje a 200 mázsát. Ugyancsak növelni kell a napraforgó termesztésére szánt területeket, valamint a hektáronkénti átlagtermelést is legalább 120— 130 mázsára, hogy a következő években ne szoruljunk étolaj behozatalra és a tovább növekedő szükségleteket is kelégíthessük. A mezőgazdaság szocialista szektora, amely az ország mezőgazdaságának több mint 55 százalékát öleli fel jelentős szerepet tölthet be és kell is, hogy betöltsön az ország ipari nyersanyag szükségletének és a lakosság élelmiszer ellátásában. A mezőgazdálkodás tudományos módszereinek alkalmazásával szüntelenül növelniük kell a hektáronkénti terméshozamot, több és olcsóbb mezőgazdasági terméket kell adjanak az országnak.