Művelődés, 1960 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1. szám
Mindig megilletődött várakozással tekintünk az új esztendő elé. Nemcsak a Szilveszter-éjszakák vidám hangulatáért, — amikor egy pillanatra kihunynak a fények — hanem inkább azért, mert ilyenkor vesszük számba megvalósításainkat, ilyenkor mérjük fel az előttünk kibontakozó távlatokat. Az új esztendő nem jelent megállást. Csak naptárilag választja el egymástól az éveket, valójában egyesíti őket. S álljunk meg mégis egy pillanatra, vegyük számba azokat a jellegzetes vonásokat, amelyek az elmúlt évben leginkább jellemezték a tömegművelődési munkánkat. Élénk, határozott munkaritmus, kiterjedt tárgykör, általános törekvés a dolgozók kulturális felemeléséért, s ez képezte munkánk gerincét. Valamennyi klubban, művelődési otthonban és vörös sarokban úgy szervezték meg a nevelőmunkát hogy hatásosan segítse a gyárak és üzemek termelési tervének teljesítését, a mezőgazdaság szocialista szektorának erősítését és kiterjesztését. A párt megfontolt vezetésével élénk politikai nevelőmunkát fejtettünk ki a bányák, kőolajmezők, gyárak és hatalmas munkatelepek munkásai között, a kollektivista és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok között. A tudomány és művészet eszközeivel terjesztettük a fényt, a kultúrát. Sikeres harcot vívtunk a dolgozók lelkébe évszázadokon át erőszakosan beleplántált tudatlansággal, miszticizmussal és a mindenfajta előítélettel szemben. Rövid visszapillantásunk alkalmával nem feledkezhetünk meg a Műkedvelők V. Országos Versenyéről sem. Ez a seregszemle ezrével vetette felszínre az előadó tehetségeket. Újból igazolta aszocializmus építésében a művészi szépség életerős jelenlétét. A gyárak munkásainak és a szántóföldek dolgozóinak művészi együttesei, amelyek testvéri közösségben jelentkeztek a versenydobogókon, határozottan kifejezésre juttatták a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Sok tapasztalattal gazdagodtunk az 1959-es esztendőben. Komoly vizsgán estünk át, s a különféle munkaterületeken jó eredményeket értünk el. Sajnos, tévedésekben sem szűkölködtünk , s ezek ugyancsak újabb tanulságokatszolgáltatnak. Beléptünk az 1960-as esztendőbe. Az új év küszöbéről vessünk egy pillantást a jövőbe. Utunk egyenes, célunk világos. A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének 1959 december 3—5-i plenárisán Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs előadásában világosan határozottan megjelölte azokat a célokat, amelyek felé törekednünk kell. Ezek a célkitűzések még jobban kiteljesednek majd a Román Munkáspárt III. kongreszszusának irányelveiben. Ezeknek valóra váltására kell mozgósítanunk a városi és falusi dolgozókat a tudomány és művészet embereit. Lelkesítő program! Méltó népünk alkotó energiájához, forró lelkesedéséhez. Újabb lépés a boldogság, a jólét felé, a szocializmus felé, amit valóra váltunk a Szovjetunió és a többi testvéri országok segítségével. Lám, milyen tág tevékenységi terület nyílik a városi és falusi népművelők előtt! Hiszen a párt rájuk is bízta azt a nemes — s egyben a legnehezebb — missziót, hogy a dolgozó ember öntudatát alakítsák, ennek a dicső korszaknak megfelelően, amelyben élünk, amit építünk. A népnevelők tudatosítsák a dolgozó népünk előtt álló nagyszerű távlatokat, tartsák magasra a tudás világító fáklyáit, lelkesítsék újabb és újabb alkotó munkára a dolgozókat. S lehet-e szívből jövőbb jókívánság az 1960-as esztendőre, mint az, hogy úgy munkálkodjanak a nép művelésén, hogy pártunk mindenkor számíthasson rájuk magasztos célkitűzéseinek megvalósításában. MŰVELŐDÉS KÖSZÖNTŐ