Művelődés, 1960 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1. szám

M­indig megilletődött várakozással tekintünk az új esztendő elé. Nemcsak a Szilveszter-éj­szakák vidám hangulatáért, — amikor egy pillanatra kihunynak a fények — hanem inkább azért, mert ilyenkor vesszük számba megvalósításainkat, ilyenkor mérjük fel az előttünk kibontakozó távla­tokat. Az új esztendő nem jelent megállást. Csak naptári­lag választja el egymástól az éveket, valójában egye­síti őket. S álljunk meg mégis egy pillanatra, vegyük számba azokat a jellegzetes vonásokat, amelyek az elmúlt évben leginkább jellemezték a tömegművelő­dési munkánkat. Élénk, határozott munkaritmus, ki­terjedt tárgykör, általános törekvés a dolgozók kul­turális felemeléséért, s ez képezte munkánk gerincét. Valamennyi klubban, művelődési otthonban és vörös sarokban úgy szervezték meg a nevelőmunkát hogy hatásosan segítse a gyárak és üzemek termelési ter­vének teljesítését, a mezőgazdaság szocialista szek­torának erősítését és kiterjesztését. A párt megfontolt vezetésével élénk politikai neve­lőmunkát fejtettünk ki a bányák, kőolaj­mezők, gyá­rak és hatalmas munkatelepek munkásai között, a kol­lektivista és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok között. A tudomány és művészet eszközeivel terjesz­tettük a fényt, a kultúrát. Sikeres harcot vívtunk a dolgozók lelkébe évszázadokon át erőszakosan bele­plántált tudatlansággal, miszticizmussal és a minden­fajta előítélettel szemben. Rövid visszapillantásunk alkalmával nem feledkez­hetünk meg a Műkedvelők V. Országos Versenyéről sem. Ez a seregszemle ezrével vetette felszínre az elő­adó tehetségeket. Újból igazolta a­­szocializmus épí­tésében a művészi szépség életerős jelenlétét. A gyá­­rak munkásainak és a szántóföldek dolgozóinak művé­szi együttesei, amelyek testvéri közösségben jelent­keztek a versenydobogókon, határozottan kifejezésre juttatták a munkásosztály és a dolgozó parasztság szö­vetségét. Sok tapasztalattal gazdagodtunk az 1959-es esztendő­ben. Komoly vizsgán estünk át, s a különféle munka­­területeken jó eredményeket értünk el. Sajnos, téve­désekben sem szűkölködtünk , s ezek ugyancsak újabb tanulságokat­­szolgáltatnak. B­eléptünk az 1960-as esztendőbe. Az új év kü­szöbéről vessünk egy pillantást a jö­vőbe. Utunk egyenes, célunk világos. A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének 1959 december 3—5-i plenárisán Gheorghe Gheor­ghiu-Dej elvtárs előadásában világosan hatá­rozottan megjelölte azokat a célokat, amelyek felé törekednünk kell. Ezek a célkitűzések még jobban kiteljesednek majd a Román Munkáspárt III. kongresz­­szusának irányelveiben. Ezeknek valóra váltására kell mozgósítanunk a városi és falusi dolgozókat a tudo­mány és művészet embereit. Lelkesítő program! Méltó népünk alkotó energiájához, forró lelkesedéséhez. Újabb lépés a boldogság, a jólét felé, a szocializmus felé, amit valóra váltunk a Szovjetunió és a többi testvéri országok segítségével. Lám, milyen tág tevé­kenységi terület nyílik a városi é­s falusi népművelők előtt! Hiszen a párt rájuk is bízta azt a nemes — s egyben a legnehezebb — missziót, hogy a dolgozó ember öntudatát alakítsák, ennek a dicső korszaknak megfelelően, amelyben élünk, amit építünk. A népnevelők tudatosítsák a dolgozó népünk előtt álló nagyszerű távlatokat, tartsák magasra a tudás vi­lágító fáklyáit, lelkesítsék újabb és újabb alkotó mun­kára a dolgozókat. S lehet-e szívből jövőbb jókívánság az 1960-as eszten­dőre, mint az, hogy úgy munkálkodjanak a nép mű­velésén, hogy pártunk mindenkor számíthasson rájuk magasztos célkitűzéseinek megvalósításában. MŰVELŐDÉS KÖSZÖNTŐ

Next