Művelődés, 1972 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

cél és nevelési finalitás nélkül szervezik, hanem arra tö­rekszenek, hogy tevékenységüket minél vonzóbbá tegyék, megfelelő nevelő hatású tartalommal telítsék.­­ Több gondot fordítunk a­­könyvtárosok szakmai képzésére, a könyvtári munka magasabb színvonalra való emelésére, különösen a falvakon. A Megyei Pártkabinet útmutatása alapján minden köz­ségi könyvtárban dokumentációs központot létesítünk a kül­önféle párttanfolyamokat látogató hallgatók és előa­dók segítségére. Mi, a közművelődési munka irányítói e feladatok meg­valósítására fordítjuk minden igyekezetünket. Amint Nicolae Ceauşescu elvtárs a plenáris ülésen hangsúlyozta, az új ember kiformálásának egész nevelési folyamatár a­ munkára, az oktatásra, a tudományra kell alapozni mint az emberi tevékenység, az emberi társadalom haladásá­nak elsőrendű tényezőire. Megyénkben már új, átfogó programmal indítottuk be az idén a népi egyetemeket Szatmáron, Nagykárolyban, Negreşti-Oaşban, Tasnádon a városi dolgozók részére, s további lehetőségeket keresünk arra, hogy a sárközi és szaniszlói községi népi egyetemek példájára más közsé­gekben is, köztük Halmiban, Erdődön, Bélteken, Aranyos­meggyesen s másutt, ahol megvannak a feltételek hozzá, beindítsuk a köznevelésnek ezt a jól bevált szervezeti formáját. Pártunk vezetőségének az ideológiai és kulturális ne­velő tevékenység javítása érdekében hozott intézkedései felmérhetetlen segítséget jelentenek munkánk jobb meg­szervezésében. Mi, a közművelődés aktivistái még odaa­­dóbban, még határozottabban és nagyobb igényességgel küzdünk a politikai nevelő munka javítására vonatkozó párthatározatok megvalósításáért, a szocialista tudat fej­lesztéséért, melynek nagy jelentősége van a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében. BOROS MIHÁLY, a Szatmár Megyei Szocialista, Művelődési és Nevelési Bizottság alelnöke A KÖZMŰVELŐK SZAKKÉPZÉSE SÜRGŐS FELADAT A politikai-ideológiai tevékenység, a dolgozók mar­xista-leninista nevelésének javítására vonatkozó rend­kívüli elméleti és gyakorlati jelentőségű pártdokumen­tumok — melyek kidolgozásában és ragyogó megfogal­mazásában pártunk főtitkárának, Nicolae Ceauşescu elv­társnak oroszlánrésze van — arra késztetnek valamennyi­ünket, hogy mélyebben elgondolkozzunk közművelődésünk időszerű tennivalóiról s törekedjünk falusi és városi köz­­művelődési intézményeinkben minőségileg jobb, sokolda­lúbb, és hatékonyabb nevelő tevékenység kialakítására, mely a legmagasabb hőfokon szolgálja hazánk nagy­szabású népnevelési programját. Az erről folyó országos vita során gyakran került vil­lanófénybe a művelődési otthon aktivistája, képzettsége, szakosításának kérdése. Valamennyi hozzászóló véleménye megegyezik ab­ban, hogy ki kell alakítani, meg kell teremteni végre a szakosított hivatásos népnevelők, művelődési irányí­tók, igazgatók stb. csoportját, hiszen a közművelődés tudományának kidolgozása és gyakorlatba ültetése szak­embereket igényel. Igaz, a gondolat nem újkeletű. Pártunk központi lap­ja a Scínteia, a Szocialista Művelődési és Nevelési Ta­nács szakfolyóiratai — az Îndrumătorul cultural, a Mű­velődés és a Volk und. Kultur — nem egyszer sürget­ték ennek a fontos kérdésnek a megoldását, a falusi művelődési otthonok igazgatóinak szakosítását. (Scínteia 1967.V.12. : Profesia de activist cultural cere cunoştinţe de specialitate ; 1967.VI.29. : Competenţa activistului cultural ; îndrumătorul cultural 1971. 9. : Interjú dr. Traian Herseni egyetemi docenssel stb. ; Művelődés 1970. 1. stb.) Érthetetlen, hogy a volt Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság vezetősége miért hanyagolta el ezt a nagyon is természetes feladatot, amelyet sokoldalúan fejlődő szocialista társadalmunk megkövetel. Hangsúlyozni kívántam, hivatásos népnevelőkről és nem „termelésből kiemelt“ aktivistákról van szó, akik féllábbal tantestületi tagok (számukra minden eshetőségre rezervált katedrával), féllábbal pedig művelődési igaz­gatók. Mondanom sem kell, hogy ennek az utóbbi fel­adatkörnek az ellátása manapság sokkal fáradságosabb és bonyolultabb, mint a meghatározott óraszámú, sok­kal jobb anyagi körülményekkel rendelkező pedagógusi munka elvégzése. Mert mit jelent képzett, szakismeretek­kel rendelkező népnevelőnek lenni, aki öt-hat falu köz­­művelődési intézményeit hivatott irányítani ? (Megjegy­zem : megyénkben van 10—11 faluból álló község is.) Elsősorban a marxista-leninista világnézet alapos is­meretét és terjesztését, másodsorban pedig azoknak a tudományágaknak az elsajátítását jelenti, melyeknek a felnőttnevelés folyamatában elsőrendű szerepük van, mint pl. szociológia, lélektan, esztétika, pedagógia stb. Vajon megoldják-e a különböző ismeretfelfrissítő kur­zusok a művelődési aktivisták felkészítését. Véleményem szerint nem a kívánt és remélt mértékben, mert a­z isko­lahálózatból kiérnek tanárok, tanítók, amint azt számos példa igazolja, tanári katedrájuk megtartása és elő­menetelük biztosítása érdekében elsősorban szakmájukkal és pedagógus feladataikkal igyekeznek lépést tartani, s csak a szabad idő kis töredékét használhatják fel a köz­­művelődés irányításához elengedhetetlenül szükséges is­meretanyag megszerzésére. Nem tudom hányan tudják mind a két nyerget egyenes derékkal megülni, hiszen korunkban a tudomány és technika fejlődése oly roha­mos, hogy úgyszólván 5 évenként megkétszereződik min­den vonalon az ismeretanyag. Ilyen körülmények között elengedhetetlen szükségesség a hivatásos közművelődési szakemberek képzésének intéz­ményes megoldása, új egyetemi tanszék felállítása, amely­nek feladata olyan szakembereket nevelni, akik ráter­mettségük, illetékességük mellett életcélul választották ezt a munkát. Persze az összes tanár- és tanítójelölteket, a művelődési intézmények jövendő önkéntes munkatársait is jobban fel kell vértezni filozófiai, szociológiai, esztéti­kai stb. ismeretekkel és be kellene vezetni, hogy ezek az önkéntes aktivisták a kötelező pedagógiai gyakorlatok egy részét művelődési intézményeinkben rendezvények meg­szervezésére és levezetésére fordítsák. Van még egy rendezésre váró kérdés, amely szintén olyan fontos, mint az előbbi. Minden foglalkozási ágban kialakult az illető szakma sajátos besorolási rendszere

Next