Művelődés, 1975 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1975-10-01 / 10. szám
„Vajon lehetséges-e elemezni ennek az általános betegség-szindrómának a mechanizmusát, sőt talán még gyógy- szereket is találni, amelyek szembeszáll- I nak a betegség nem fajlagos tényezői- r vel ?“ A felismerés után 16 év telt el, most már célszerű, módszeres kutatómunkáival, számos kísérlettel buktatókkal és g sikerekkel ; csak ekkor lett az 1925-ben felbukkant megsejtés tudományos igaz- sággá. A regényes életrajzok bármily olvas- t mányosak is, joggal kelthetik fel ben- müink a kételkedést. Selye János vallo-mása úgy nélkülözi az „érdekességeket“ э és a „rejtelmeket“, hogy egyetlen sora г sem unalmas. A napi időbeosztása (amit naplójegyzetei alapján ír le) be- s látást enged egy kiegyensúlyozott életű, э egészséges, sem gyermekeit, sem szépi irodalmi művelődését el nem hanyagoló , tevékeny XX. századi tudós mindennaji életébe. PUSKÁS ATTILA PALOCSAY ZSIGMOND: LEPKESZÁRNYON Bábjátékok Bukarest, Ion Creanga Könyvkiadó, 1974. 157 p. A műkedvelő, de a hivatásos báb- együttesek is sok ideig küszködtek a színre kerülő darabok kiválasztásával. Kevés nálunk az olyan gyűjtemény, a-I mely a sajátos műfajt — bábjátékokat — összegyűjtve az érdeklődők szol-s gálatába állítja. Az elmúlt hónapok- ban szinte egyidőben került könyvpiacra két bábdarab-gyűjtemény (Kovvács Ildikó Báboskönyve, melyről fo-lyóiratunkban ismertetés jelent meg és Palocsay Zsigmond Lepkeszárnyon című bábjáték-kötete). Úgy tűnik, hogy a két könyv a gyerekcipőit kinőtt bábmozgalom növekvő igényeire válaszol. (Nem véletlen, hogy a közelmúltban ünnepelték a hivatásos bábszínházak negyedszázados fennállásukat.) Palocsay Zsigmond könyve, melyben saját és feldolgozott bábjátékokat fűz csokorba a gyakorlati segítségadás szándékával került a művelődési közforgalomba. Az író itt összegyűjtött bábjátékait a Kolozsvár-Napocai Állami Bábszínház magyar tagozata vitte színre. Ezért, mint ezt a szerző a könyv előszavában írja, a műkedvelő együtteseknek saját lehetőségeiket számba véve kell hozzányúlniuk egyik vagy másiik darabhoz. Ebben a szerző is segítségükre van, hiszen mindenik darabjához útmutatásokat fűz. A kötetben két eredeti bábjáték, három feldolgozás (Benedek Elek és Ioan Slavici meséi nyomán) és egy eredeti maszkos játék szerepel. TÖMÖRY PÉTER IRODALMI KÖRÖK BRASSÓBAN Új tollak felfedezésének Brassóban elég régi hagyománya van : a század első évtizedeiben a líceumok, gimnáziumok önképzőköreiben olvasnak fel kezdő tollforgatók — a kör irodalmi részét az irodalomtanár irányítja, a kör elnökével együtt (1922—23-ban pl. Szemlér Ferenc volt az elnöke az egykori katolikus gimnáziumban). A felszabadulás után fellendült a magyar nyelvű irodalmi kör tevékenysége Brassóban : az RNK írószövetsége fiókjának egykori Vár utcai székhelyén rendszeresen olvastak fel fiatalok és idősebbek, s a kör — mint azt a jövő bebizonyította — szerzőket is avatott. Akkoriban jelentkezett itt Jancsik Fál, Szépréti Lilla, Apáthy Géza. A körrel — amelyet az írószövetség akkori titkára, Mihai Beniuc költő érdeklődő szívélyességgel támogatott — akkoriban Szemlér Ferenc, Sipos Bella s később Victor Aliz foglalkozott. 1963-ban megjelent Brassóban az Új Idő című hetilap, s a fiatalok bizalommal fordultak irodalmi próbálkozásaikkal a laphoz, bár irodalmi kör a lap mellett akkoriban még nem működött, de szerkesztői örömest foglalkoztak tehetséges tollforgatók felfedezésével (pl. Markó Béla, aki akkoriban csupán 11 éves volt, a laphoz küldte első próbálkozásait). 1968-ban, a Brassói Lapok megjelenésével párhuzamosan létrejött a Brassói Lapok irodalmi köre, amely addig nem tapasztalt érdeklődést váltott ki és igen nagyszámú hallgatóságot vonzott a köri ülésekre. Az akkori kör valójában többszörös feladatot vállalt, s egyfajta népi egyetem szerepét is betöltötte; az írással bemutatkozni kívánók mellett igen sokan, sokszor százon felül jöttek el mint hallgatók, a lakosság legváltozatosabb rétegeiből — munkások, technikusok, tanárok, diákok, háziasszonyok. Mindezt figyelembe véve a körrel foglalkozó szerkesztők (Albert Sándor főszerkesztő, Ritoók János, Lendvay Éva, Apáthy Géza) helyesnek látták kiszélesíteni a kör tevékenységének kereteit, a szervezett ön- és közművelődés szolgálatában. Tulajdonképpen ez a tevékenység képezte a népi egyetem később meginduló magyar tanfolyamainak alapját. A kör akkori vendégei a hazai magyar közművelődés élvonalában álló írók, költők, művészek, tudományos kutatók stb. voltak. Ebben az időszakban is avatott szerzőket az irodalmi kör, mégpedig lényegesen többet, mint azelőtt, olyanokat, akiknek nevével később is találkozhatott az olvasó az irodalmi sajtóban. Ezekben az években jelentkezett itt Murgit Pál, Ungváry Zsófia, Szikes Jolán, Nyárády Gabriella, Sipos Attila, Incze Ibolya, Gulácsi József és mások, akik nem a körben, hanem a kör tevékenysége folytán létrejött ALFA-rovatban mutatkoztak be a BL hasábjain (pl. Borosa János, Zudor János, Feszt László és mások). Sajnos, az utóbbi időben a BL irodalmi köre nem tartja rendszeresen üléseit, tevékenysége kimerül a brassói magyar anyanyelvű diákság (főként a műszaki fakultások hallgatói) jórészt publicisztikai próbálkozásainak támogatásában. Ennek eredményeképpen több diákoldal is megjelent a BL hasábjain, Fiatal életek indulója címmel. Itt a diákok, az elmúlt években Benedek Botond, Balogh István, az idén pedig Márkó Gyöngyi, Székely Ilona, Zakariás Zoltán és mások érdekes szakcikkeket, riportokat közöltek. LENDVAY ÉVA , A Pegazus rovat szerkesztője úgy érzi, hogy Csíki László megjegyzései túlmutatnak a brassói irodalmi kör munkásságán és számíthatnak az összes kezdő tollforgatók érdeklődésére, helyeslésére vagy cáfolatára. Szívesen adunk teret hozzászólásaiknak , avassuk közüggyé a Csíki László felvetette kérdéseket. 4Г PEGAZUS 1 VI 59