Művelődés, 1985 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Oláh István Jelentés a boldogságról Ereje tölgyé, mondjátok, hűsége, mint az acél. Csak azt tudom: ő a nép fia. S a nép ereje tölgyé, hűsége, mint az acél, bölcsessége teremtő okosság szívóssága maga az élet, példás rend következetessége. S minden, mi keze nyomán éled, általunk éled, ő a nép fia. Nagyszerű éveit, mint krónika, rögzíti az emlékezet, úgy követik egymást az események, napnyi pontossággal tudni nem is lehet, és ilyenkor felnyílik a haza könyve, ez az ő igazi krónikája, minden egyes tette beírva örökre, örökírással országépítő álma. Ceausescu és a párt, Ceausescu és a nép, nézd e hatalmas egység megannyi tanújelét. Szűk álmú hegyvidék volt sokáig, ahol élek, az ösztövér táj. Gabonája kő, kenyere kőkenyér, indult a gazda messze megélni Ott s Küküllő mentén jó földű síkra, át a szorosokon — hány emberöltő ? De így íródik a boldogságról anyanyelven, korunkban s földünkön a lírai jelentés. TISZTELGÉS Zamfir Dumitrescu: Köszöntő