Művelődés, 1998 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-01 / 1. szám

A Művelődési Minisztérium és a nonprofit szféra Románia társadalmából a kommunista diktatú­ra időszakában teljes egészében hiányzott a non­profit szféra. A társadalmat ellenőrző egyeduralmi párt a civil kezdeményezésnek egyáltalán nem en­gedett teret. Anélkül, hogy e helyen az egykori szo­cialista Románia társadalmáról teljes és átfogó ké­pet adnánk - hisz nem is ez a célunk megállapít­hatjuk: közel fél évszázad után a társadalom e fö­löttébb fontos szegmentumáról csak halvány fogal­maink vannak. A 89-es fordulat után gyökeresen átalakult a társadalomról való gondolkodás is, ami természe­tes következménye volt az új politikai és gazdasági berendezkedésnek. Megítélésem szerint a nagyon hosszúra sikerült átmenet egyik legjelentősebb ele­me a harmadik szektor megszületése, amiről a tár­sadalom egy bizonyos része a legsötétebb diktatú­ra éveiben jobb idők eljövetelét remélve csak titok­ban álmodott. Az 56-os magyarországi forradalom­mal kezdődően, a­ 68-as prágai eseményeken ke­resztül a 70-es és 80-as évek reformmozgalmával befejezőleg az egykori baloldali értelmiség java ré­sze feladta a társadalmi modell marxista változa­tát, az osztályharc elvének és a dialektikának, a tár­sadalom egységét kimunkáló dualitását. Az 1989- es év után lehetőség nyílt rá, hogy az elméleti vál­tás a gyakorlatba is érvényesülni kezdjen. A társa­dalomnak, mint organikus egésznek a részét képe­ző nonprofit szféra már-már követhetetlen gyorsa­sággal kapott életre és fejlődött, anélkül hogy az ennek optimális működését biztosító intézményes struktúra, valamint gazdasági, vállalkozói háttér kiépülhetett volna. Attól sem tekinthetünk el, hogy a nonprofit szféra fejlődését elemezve az ország különböző földrajzi régiói közötti különbséget ne vennénk figyelembe. Míg Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban csak az elfojtott hagyományt kellett életre kelteni és a 20.­század végi körülményekhez igazítani, addig Moldvában és az ország déli része­iben - leszámítva a fővárost és néhány jelentősebb más poliszt -, a civil kezdeményezés és a nonprofit szféra a teljes ismeretlenségből bukkant elő, s mint ilyen, az első években rengeteg gyanakvást ébresz­tett az akkori politikai elit posztkommunista képvi­selőitől a nemzetet és az országot mindentől féltő sajtóig. Ennek egyik ismert következménye, hogy az Iliescu rezsim hét éven keresztül a civil társadal­mat és a nonprofit szektort mostoha gyerekként kezelte, csak a hátsó udvarban juttatott helyet neki, ott is csak addig, amíg csendben játszadozott a ho­mokban. Ennek ellenére a kultúrától a környezet­­védelemig, a mezőgazdaságtól a kutatásig egyre több alapítvány és egyesület kezdte el működését, noha - hangsúlyozom -, nem létezett igazi hátor­szág. Tehetős polgárság nélkül és az állam mostoha gyerekeként átvészelte az első hét évet, a tavalyi parlamenti- és elnökválasztások után a politikai hatalom és a civil társadalom viszonya megválto­zott. A kormányprogramban először fogalmazódik meg az a fontos elv, mely szerint a hatalom a civil társadalmat partnernek tekinti. Hogyha az előbb mostoha gyerekről beszéltem, akkor most nyugod­tan mondhatom: a civil szféra számos jeles képvi­selője egyik napról a másikra a hatalom dolgo­zószobájában­ találta magát, ami természetesen dilemmatikus helyzetet eredményezett. Nem csak arról van szó, hogy a politikai hatalom első és má­sodik vonalába került emberek immár egykori ön­magukkal kerültek partneri viszonyba. A dolog en­nél sokkal bonyolultabb, és egy hosszabb tanul­mány tárgyát képezhetné. Még mielőtt a Román Művelődésügyi Miniszté­rium és a nonprofit szféra viszonyáról beszélnék, legyen szabad néhány szót szólnom ennek, a mi tá­jainkon új partneri viszonynak egy-két figyelemre méltó, sokak által nem eléggé ismert aspektusáról, nevezetesen a 69-es törvény, a helyi közigazgatási törvény módosításairól. A törvény eredeti formája nem tette lehetővé, hog­y a helyi önkormányzatok, a megyei, városi és községi tanácsok saját költség­­vetésükből anyagi támogatást nyújtsanak egyesü­leteknek és alapítványoknak, a civil szféra jogi sze­mélyiséggel bíró kisebb vagy nagyobb intézménye­inek. A sürgősségi kormányrendelettel létrehozott módosítás Románia jelenkori történetében először oldja fel ezt a korlátozást. Egyetlen mondatról van szó, ám ez túlzás nélkül hosszú távon, más törvé­nyek módosításával együtt, jelentős változásként könyvelhető el. A Művelődésügyi Minisztérium vezetői - is­merve a civil szféra jelentőségét és fontosságát - az 1997-es évben elkezdték annak a partneri viszony­nak a kialakítását, ami a folyamatos párbeszéden túl a konkrét támogatást és a törvényelőkészítési munkába való aktív bevonást is jelenti. A kultúra különböző területein indított prog­ramjaink lebonyolítása rengeteg adminisztratív bü­rokratikus akadályba ütközött, amit nem mentség­ként említek, csupán annak érzékeltetésére, hogy a legnagyobb jóindulat és nyitottság mellett is a helyzet normalizálásához időre és türelemre van szükség. Hét év után először a minisztérium Nemzeti Ki­sebbségi Igazgatóságának külön költségvetése van, ami háromszor nagyobb, mint amennyi pénzt ez az igazgatóság 1996-ban, anélkül hogy önálló költség­­vetéssel rendelkezett volna, elkölthetett. Az igaz­gatóság a teljes költségvetését a nemzeti kisebbsé­gek civilszervezetei által kezdeményezett kulturá­lis programok támogatására fordította. Gondot je­lentett és jelent a pályázatok elbírálása. Ebben az évben, mivel menetközben kellett megoldást talál­ni, a legméltányosabbnak az bizonyult, hogy min­den nemzeti kisebbség legitim szervezetétől egy­éves programjavaslatot kértünk azokkal a rendez­vényekkel, amelyeket a szervezet a minisztérium költségvetéséből támogatásra javasol, így sikerült

Next