Művelődés, 2004 (57. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
séges lehetőségeket teremtsünk ehhez. Az európai értékrendszer az egyéni fejlődés és közösségi haladás biztosítéka lehetne, ha az igazán nagyok Európában eléggé erősek lennének ahhoz, hogy az intézményi reformokat Lengyelországtól Bulgáriáig kivitelezhessék és finanszírozzák is, ugyanakkor az identitástudat alig változzon. (A nemzetállamoknak még nem jött el a vég, lásd Szerbiát!) A bukaresti Egyetem rektora, I. Mihailescu véleménye szerint: kulturális és politikai szempontból egyaránt hibás a több mint kétszáz év alatt kialakult nemzeti identitást elavultnak, időszerűtlennek vagy akadálynak tekinteni az európai integráció útjában. (Románia si integrarea europeana. Ed. Ars Docendi, Bucuresti 2003). Többek között ebben látjuk a román gazdasági és társadalmi átmenet egyik jelentős paradoxonát. Első konklúziónk az lenne, hogy a felkészülés hiánya és az identitástudat lassú átalakulása óriási akadály az Egyesült Európa felé vezető úton, és a fentiek kivitelezése lényegesen időigényesebb feladat, mint a piacépítés, a társadalmi egyenlőtlenségek kezelése, a szegénység enyhítése, a szupranacionális intézmények megszilárdulása, az európai jogrend, értékek, normák és standardok új keretbe helyezése, átvétele és teljes alkalmazása. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az EU, ami felé törekszünk, e rövid három év alatt (2007 a mi elfogadott határidőnk) elsősorban nem gazdasági jellegét, hanem politikai, mentalitásbeli, kulturális, szolidaritási és technológiai szinten várja a változásokat, ha az intézményreform, amit már tévbeszéltek, bejött és sikeres(?). Következne ebből, hogy a Nagy Változás, amely 2004-ben majd minden szinten felerősödik, érinteni fogja a családot, a társadalmi miliőt, a jövedelemszerzést, a fogyasztást, az urbanizálódást, valamint a jóléti állam intézményeit? Természetesen ehhez meg kell kapni az uniós támogatásokat, amelyek három évre elérhetik a 10 milliárd eurót. Még leírni is sok, hogy mit kell, mit kellene megoldani, átalakítani, tisztázni, és közben felgyorsítani a reformot, hogy a gazdasági átmenet befejeződjön és a stabilitás tért hódítson. Vállalati, intézményi, emberi szinten egyaránt óriási változások előtt állunk. Egy olyan költségvetést alkalmazva, amely 2003 nyarán fogalmazódott meg, nem vette számításba azt, hogy 1 euró rohamosan közeledik a 42 000 lejhez, egy hordó nyersolaj 35 USD lesz, és az eneriaárakat újból fel kell emelni és közben minimum árom fizetésemelést várunk, elsőt januárban, másodikat a helyi közigazgatási (június), a harmadikat a parlamenti választások (október) előtt. Ez a korrekciós és fejlődési folyamat, 2004-2007 között, meg kell szabadulni a bürokratikus és korrupciós beidegződésektől, de leginkább a múlt visszahúzó hatalmától, amit nevezhetünk a múlt restaurációjának, a múlt és jelen visszahúzó erőinek összefonódásának. Ez az új bővítési folyamat, ami 2004 derekán Magyarországot az EU teljes jogú tagjává emeli, előnyöket hozhat az egész román intézményrendszerbe, ahol nem a pénz a legnagyobb hiánycikk. 2004-ben a céltudatos nyomulás folytatódik a határokon kívül és belül, s a legutóbbi uniós kudarc az alkotmányvitában nem jelenthet hátrányt, vagy nem lehet aggasztó előjel Románia európai uniós érdekeinek kivitelezése útján. Működőképes piacgazdaság, demokrácia és intézményreform - legfontosabb elvárás a gyors alkalmazkodás és új attitűd. Tennivaló és változtatni való tehát van és lesz, ugyanakkor az európai társadalmak közötti csereviszonyok nincsenek előnyünkre és az ikerdeficit réme óriási fenyegetés (költségvetési deficit plusz külkereskedelmi hiány). Ebben a tanulmányban mi nem az Európa-eszme és az Európai Unió szükségességének eredetét vizsgáljuk, csupán azt, hogyan változhat az önérdek fogalma és mit jelent a közérdek egy olyan országban, ahol a politika primátusa mindenütt jelen van, így az EU bővítése már előre adott (politikai okokból eldöntötték), és véleményünk szerint az egy szlogen, hogy aki jobban teljesít, hamarabb kerül be az Unióba. A politikai döntéseken túl vagyunk, ha felvettek a NATO-ba, lesznek itt amerikai támaszpontok, és a Biztonsági Tanácsban vagyunk egy menetet. Egy tőkeszegény és technikai-technológiai téren viszonylag lemaradt ország tekintetében nincs más út és lehetőség, mint a gyors felzárkózás kikényszerítése és ehhez a becsvágy és a propaganda már megvan. Románia 2004. január 1- től az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja lett, és ez a külpolitika jelentős fegyverténye. Nehezebb lesz viszont a megfelelés az erős piaci versenynek és a négy nagyon nehéz fejezet lezárása 6-7 hónap alatt. Ezek a mezőgazdaság, környezetvédelem, energetika és versenypolitika. Ha képesek vagyunk erre 2004-ben, egy nehéz tél után, egy választási évben, amikor a politika prioritás, akkor lehetőség van a közel 14 év lemaradás behozására is. De ha több mint fele bejön az ígéreteknek, 2004 és 2005 az áttörés éve lehet egy működőképes polgári társadalom és demokrácia útján. Nem az a fontos, hogy honnan merítjük az erőt, hanem az, hogy mihez. Ez az európai felzárkózás kulcskérdése, ha megérkeznek az EU-s pénzügyi források és kivitelezzük a programunkat. A piacgazdaságban a piac és a verseny alapvető szerepet játszik a gazdasági életben, ennek az egyik elméleti megfogalmazója Adam Smith volt. Állítása így vonult be a szakirodalomba: „Az önszabályozó piac lényegét a láthatatlan kéz doktrínája képezi" (1776, A nemzetek gazdagsága. Bp. 1992). Az önérdek definíciója a konkurencián keresztül vezethető le (az élet lényege a harc a verseny, az állandó megmérettetés a piacon első megközelítésben) mert minden egyén általában nem a közösség érdekét akarja előmozdítani, csak saját nyereségét keresi, és ebben egy láthatatlan kéz vezeti egy cél felé a piacon, ahol folyik a verseny a túlélésért, a haszonért, a meggazdagodásért, befolyásért és a hatalomért. Az önérdek ellenszere csak a hathatós, egészséges és fenntartható verseny lehet. A versenyben mindig a legjobb, a leghatékonyabb győz. A versenyfolyamatok fenntartása a közérdek alapja lehet. Az államnak versenykörülmények közé kell kényszerítenie az összes piaci szereplőt. A versenypolitikai beavatkozás célja az egészséges piaci fejlődés és hatékony struktúrák kiépítése. Az értékek sokaságán túl ebben a gondolatmenetben a gazdasági hatékonyság maximalizálása és a racionális döntések kikényszerítésére törekszik a mindenkori demokratikus állam. Az önérdek kordában tartása, visszafogása, ősz-