Művelődés, 2004 (57. évfolyam, 1-12. szám)

2004-01-01 / 1. szám

séges lehetőségeket teremtsünk ehhez. Az európai értékrendszer az egyéni fejlődés és közösségi hala­­dás biztosítéka lehetne­, ha az igazán nagyok Euró­pában eléggé erősek lenn­ének ahhoz, hogy az intéz­ményi reformokat Lengyelországtól Bulgáriáig kivi­telezhessék és finanszírozzák is, ugyanakkor az identitástudat alig változzon. (A nemzetállamoknak még nem jött el a vég, lásd Szerbiát!) A bukaresti Egyetem rektora, I. Mihailescu véleménye szerint: kulturális és politikai szempontból egyaránt hibás a több mint kétszáz év alatt kialakult nemzeti identi­tást elavultnak, időszerűtlennek vagy akadálynak te­kinteni az európai integráció útjában. (Románia si integrarea europeana. Ed. Ars Docendi, Bucuresti 2003). Többek között ebben látjuk a román gazdasági és társadalmi átmenet egyik jelentős paradoxonát. Első konklúziónk az lenne, hogy a felkészülés hi­ánya és az identitástudat lassú átalakulása óriási akadály az Egyesült Európa felé vezető úton, és a fentiek kivitelezése lényegesen időigényesebb fel­adat, mint a piacépítés, a társadalmi egyenlőtlen­ségek kezelése, a szegénység enyhítése, a szuprana­­cionális intézmények megszilárdulása, az európai jogrend, értékek, normák és standardok új keretbe helyezése, átvétele és teljes alkalmazása. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az EU, ami felé törekszünk, e rövid három év alatt (2007 a mi elfo­gadott határidőnk) elsősorban nem gazdasági jelle­gét, hanem politikai, mentalitásbeli, kulturális, szoli­daritási és technológiai szinten várja a változásokat, ha az intézményreform, amit már tévbeszéltek, be­jött és sikeres(?). Következne ebből, hogy a Nagy Változás, amely 2004-ben majd minden szinten fel­erősödik, érinteni fogja a családot, a társadalmi mili­őt, a jövedelemszerzést, a fogyasztást, az urbanizá­­lódást, valamint a jóléti állam intézményeit? Termé­szetesen ehhez meg kell kapni az uniós támogatáso­kat, amelyek három évre elérhetik a 10 milliárd eurót. Még leírni is sok, hogy mit kell, mit kellene meg­oldani, átalakítani, tisztázni, és közben felgyorsítani a reformot, hogy a gazdasági átmenet befejeződjön és a stabilitás tért hódítson. Vállalati, intézményi, emberi szinten egyaránt óriási változások előtt ál­lunk. Egy olyan költségvetést alkalmazva, amely 2003 nyarán fogalmazódott meg, nem vette számí­tásba azt, hogy 1 euró rohamosan közeledik a 42 000 lejhez, egy hordó nyersolaj 35 USD lesz, és az ener­iaárakat újból fel kell emelni és közben minimum árom fizetésemelést várunk, elsőt januárban, má­sodikat a helyi közigazgatási (június), a harmadikat a parlamenti választások (október) előtt. Ez a korrekciós és fejlődési folyamat, 2004-2007 között, meg kell szabadulni a bürokratikus és kor­rupciós beidegződésektől, de leginkább a múlt visszahúzó hatalmától, amit nevezhetünk a múlt restaurációjának, a múlt és jelen visszahúzó erőinek összefonódásának. Ez az új bővítési folyamat, ami 2004 derekán Magyarországot az EU teljes jogú tag­jává emeli, előnyöket hozhat az egész román intéz­ményrendszerbe, ahol nem a pénz a legnagyobb hi­ánycikk. 2004-ben a céltudatos nyomulás folytató­dik a határokon kívül és belül, s a legutóbbi uniós kudarc az alkotmány­vitában nem jelenthet hátrányt, vagy nem lehet aggasztó előjel Románia európai­­ uniós érdekeinek kivitelezése útján. Működőképes piacgazdaság, demokrácia és intézményreform - legfontosabb elvárás a gyors alkalmazkodás és új at­titűd. Tennivaló és változtatni való tehát van és lesz, ugyanakkor az európai társadalmak közötti cserevi­szonyok nincsenek előnyünkre és az ikerdeficit ré­me óriási fenyegetés (költségvetési deficit plusz kül­kereskedelmi hiány). Ebben a tanulmányban mi nem az Európa-eszme és az Európai Unió szüksé­gességének eredetét vizsgáljuk, csupán azt, hogyan változhat az önérdek fogalma és mit jelent a közér­dek egy olyan országban, ahol a politika primátusa mindenütt jelen van, így az EU bővítése már előre adott (politikai okokból eldöntötték), és vélemé­nyünk szerint az egy szlogen, hogy aki jobban telje­sít, hamarabb kerül be az Unióba. A politikai dönté­seken túl vagyunk, ha felvettek a NATO-ba, lesznek itt amerikai támaszpontok, és a Biztonsági Tanács­ban vagyunk egy menetet. Egy tőkeszegény és tech­nikai-technológiai téren viszonylag lemaradt ország tekintetében nincs más út és lehetőség, mint a gyors felzárkózás kikényszerítése és ehhez a becsvágy és a propaganda már megvan. Románia 2004. január 1- től az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja lett, és ez a külpolitika jelentős fegyverténye. Nehezebb lesz vi­szont a megfelelés az erős piaci versenynek és a négy nagyon nehéz fejezet lezárása 6-7 hónap alatt. Ezek a mezőgazdaság, környezetvédelem, energeti­ka és versenypolitika. Ha képesek vagyunk erre 2004-ben, egy nehéz tél után, egy választási évben, amikor a politika prioritás, akkor lehetőség van a közel 14 év lemaradás behozására is. De ha több mint fele bejön az ígéreteknek, 2004 és 2005 az áttö­rés éve lehet egy működőképes polgári társadalom és demokrácia útján. Nem az a fontos, hogy honnan merítjük az erőt, hanem az, hogy mihez. Ez az euró­pai felzárkózás kulcskérdése, ha megérkeznek az EU-s pénzügyi források és kivitelezzük a progra­munkat. A piacgazdaságban a piac és a verseny alapvető szerepet játszik a gazdasági életben, ennek az egyik elméleti megfogalmazója Adam Smith volt. Állítása így vonult be a szakirodalomba: „Az önszabályozó piac lényegét a láthatatlan kéz doktrínája képezi" (1776, A nemzetek gazdagsága. Bp. 1992). Az önérdek definíciója a konkurencián keresztül vezethető le (az élet lényege a harc a verseny, az ál­landó megmérettetés a piacon első megközelítés­ben) mert minden egyén általában nem a közösség érdekét akarja előmozdítani, csak saját nyereségét keresi, és ebben egy láthatatlan kéz vezeti egy cél fe­lé a piacon, ahol folyik a verseny a túlélésért, a ha­szonért, a meggazdagodásért, befolyásért és a hata­lomért. Az önérdek ellenszere csak a hathatós, egészséges és fenntartható verseny lehet. A verseny­ben mindig a legjobb, a leghatékonyabb győz. A versenyfolyamatok fenntartása a közérdek alapja le­het. Az államnak versenykörülmények közé kell kényszerítenie az összes piaci szereplőt. A verseny­­politikai beavatkozás célja az egészséges piaci fejlődés és hatékony struktúrák kiépítése. Az érté­kek sokaságán túl ebben a gondolatmenetben a gaz­dasági hatékonyság maximalizálása és a racionális döntések kikényszerítésére törekszik a mindenkori demokratikus állam. Az önérdek kordában tartása, visszafogása, ősz-

Next