Művelődés, 2011 (64. évfolyam, 1-12. szám)

2011-01-01 / 1. szám

mezzo énekkar harmadik alkalommal a Tavaszi ta­lálkozót, Zeteváralján a Székelyudvarhelyi Katoli­kus Főesperesség egyházi énekkarai gyűltek össze, Dálnokon Dózsa György szülőföldjén a kézdivá­­sárhelyi Hálaadás Énekkar szervezett összejövetelt. Énekkaraink valamint fúvószenekaraink öröm­mel számolnak be turnéikról, szívesen vállalnak anyagi terhet is, hogy művészi felkészültségüket megmutathassák itthoni vagy határokon túli tája­kon és részt vegyenek versenyeken. Ilyen például a marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar, amely tagjait Nyárádremete, Nyárádköszvényes, Mikháza, Deményháza, Ébed, Székelyhodos, Jobbágytelke, Szováta helységeiből szedi össze Czakó Gabriella és Nagy Éva Vera iskolanővéreknek köszönhető­en. Komlón a XIX. Nemzetközi Gyermekkórus Fesztiválon az egyházzene kategória I. díját, a leg­szebb kórushangzás díját, a legszebben előadott Kodály Zoltán-műért járó díjat, valamint a közön­ség díját hozták haza. A sepsiszentgyörgyi Pro Mu­sica kamarakórus Sipos Zoltán karnagy vezetésé­vel a horvátországi Pastorala kórusversenyről III. díjjal jött haza. Népdaléneklési versenyek közül csak az isko­­laiakat sikerült megtartani. Három nagyobbra is sor került: Szentegyházán, Szentéleken, Szilágy­­somlyón az Őszirózsa népdaléneklési verseny me­gyei szakaszát és Újszentesen az országosat. 2011-re tervezett országos rendezvényeink: a Magyar Kultúra Napjának megülése; Liszt Ferenc születése 200. évfordulójának megünneplése; Már­­kos Albert zeneszerző halálának 30 éves emlékeze­te; Szilágysomlyón a IV. Éneklő Ifjúság gyermekko­ri találkozó Kodály Zoltán szellemében; a kalota­szegi Mérában Jagamas János emlékére népdal­éneklési versenyt; decemberben megtartjuk az if­júsági és felnőtt kórusok karácsonyt váró hangver­senyeit, november 12-13-án megünnepeljük a Ro­mániai Magyar Dalosszövetség 90 éves fennállását. Tervezzük ugyanakkor a hazai magyar énekkarok feltérképezését, tagjainak számba vételét. A 2010. évi gyűlésen kiosztották a szövetség dí­jait: Zsizsmann Rezső-díjat Fórika Balázs, a kézdi­­vásárhely-kantai plébánia kántor-karnagya kapta, a Márkos Albert-díjat Gáspár Anna, a zilahi zeneisko­la tanárnője érdemelte ki. A Jagamas János-díj Czakó Gabriella zenetanárnő-iskolanővér, a maros­széki Kodály Zoltán énekkar karnagya birtokába került. Rónai Antal-díjban Bálint Zoltán csíkkarc­­falvi tanár, a Bitykó gyermek-fúvószenekar karna­gya részesült. Seprődi János-díjat kapott a 30 éves sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus vegyes kar és karnagya, László Attila. GUTTMAN MIHÁLY Fórika Balázs laudációja Az életút zenitjére érkezett marosfői születésű Fórika Balázs székely atyámfiát én népünk visele­tében szeretném köszönteni a Dalosszövetség mai díjátadó ünnepségén. Wass Albert bölcs meglátása szerint háromfajta ember van: rontó, gyűjtő és látó. Idén július 19-én, 48. születésnapján én is látó emberként köszöntöt­tem, kívánva neki, hogy továbbra is népünk, nem­zetünk igaz-látó embere maradjon, és az első kettő kísértése ne vegyen erőt rajta. Ő, aki két hónappal ezelőtt a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző zenei nevelését kezébe vette, tudja, hogy milyen fontos az óvó- és tanító pedagógus zenei felkészültségének maximális szintre emelése. Ő maga is hálás a három marosfői tanító néninek, akik buzdították az akkori kisisko­lást a zenei pályára. Aztán a gondviselő Isten nagy­bátyjára, Fórika János feltorjai plébánosra is bízott egy sorsdöntő szerepet, hogy ő készítse fel a tehet­séges ifjút a marosvásárhelyi zenei iskola V. osztá­lyába, ahol négy éven keresztül a fagott és zongora szak fegyelmezett és szorgalmas tanulója lett. A nagy tudású, bátor plébános rendszeresen ellenő­rizte tudásbeli gyarapodását, bátorította a kitartó tanulásban és rendszeres gyakorlásban, sőt magá­hoz vette kántornak 1980. szeptember elsejétől a 18 éves ifjú Fórika Balázst. Ezért nem véletlen, hogy úgy érzi: Isten és szülei után nagybátyjának­­ tartozik nagyon sok köszönettel. Felnőtt életútján az Apor bárók szülőhelye, Torja lett a nagyon fon­tos állomás. 1983-ban a plébánián énekkart és szín­játszó csoportot verbuvált és vezetett, kamarazene­­kart hozott létre, rá egy évre, 22 évesen kitűnő mi­nősítéssel tette le a kántorvizsgát. Ugyanekkor ala­pítója lett a kézdivásárhelyi Toborzó régizene­­együttesnek, amely reneszánsz és barokk műveket szólaltatott meg. 1991-től még Torján bekapcsoló­dik a közéletbe, az érdekvédelmi szervezet elnöke lesz, 93-tól tagja a Magyar Egyházi Társaságnak, 94- től már Felsőháromszék központja lesz életének színtere, elnyeri a kézdivásárhelyi Szentháromság templom kántori állását, ahol nyomban újjászervezi az egyházi énekkart. Szintén ekkor veszi át Felsőhá- Fekete Miklós és Fórika Balázs

Next