Művelődés, 2017 (70. évfolyam, 1-12. szám)
2017-01-01 / 1. szám
merülnöm az olvasásban. Nem is lehetne. Mert férjem - kiszimatolva, hogy én ez írásra készülődvén kezdek kivonulni a világból a Napsugárba, úgy elbújva annak melegében, hogy se ebédre, se vacsorára, se zoknik párosítására nem futja e napokban az időből és az odafigyelésből - megkérdezi, vajon hol lehet az ő gyűjteménye. Mert volt neki: pakolgatta, őrizgette, annak idején minden barkács-ötletet kivitelezett a maga nagy gyönyörűségére, szülei tűrőképességének határait centizgetvén. Gyermekek, akik egyébként turkálhatnak a folyamatosan olvasott vagy olvasásra váró és a lakás több pontján is szétszórt folyóiratok között, nem is érzékelik a helyzet különösségét: anyu olvas, jegyzetel, ír - ebben semmi újdonság nincs; apuval emlékeket idéznek, elvekről, értékekről, múlt- és jelenbéli dolgokról beszélgetnek - ebben sincs semmi újdonság. Csak annyi talán, hogy arra a kérdésre, hogy „Vajon mit ehetnék vacsorára?”, most éppen egy időszerűbb kérdés várható válaszként: „Nem mesélnéd el, milyen emlékeid vannak a Napsugárról”? „Hát, abból is felolvastad Kobakot és Csipikét, voltak érdekességek a nagyvilágból és állatos poszterek, megjelent benne egy rajzom is. De most tényleg éhes vagyok.” Megállhat az olvasó is egy pillanatra, jegyezheti is akár, mi jut eszébe, ha a Napsugárra gondol. A gyermeklapok jó szerkesztésének egyik titka az egyensúlyőrzés, -teremtés. Ez mindenkori kihívás. Bizonyos időszakokban viszont nagyobb tét. Miképpen teremti meg önmagát egy gyermeklap olyan korokban, amikor a sajtó a pártideológia szócsöve és eszköze? A célzott korosztálynak is köszönhető, hogy sokkal elegánsabban és lazábban, mint az ifjaknak vagy a felnőtteknek szóló kiadványok. A Mindig Előre! rovatban A pionírmunka időszerű kérdései című írás például ürügyet szolgáltat arra, hogy pontos szempontokat adjon egy ünnepi összejövetel előkészítéséhez, megszervezéséhez, rajzokban is láttatva a fontosabb mozzanatokat (ma ezt a szociális kompetencia fejlesztésének nevezhetnék). A tanévkezdés pionír feladatait menedzsmenti tanácsokkal szolgál: miképpen kell megtervezni egy foglalkozási tervet; a küszöbön a pionírválasztások pedig a beszámoló és a foglalkozási terv összhangját és hitelességét emeli ki olyanként, amely meghatározó lehet a „parancsnokság” megválasztásában. Az 1907-es felkelés rövid leírását nem véletlenszerűen Corneliu Baba Pihen és a mezőny festménye illusztrálja. Egyazon évfolyamban megfér egymás mellett a RKP KBZ programja, Ceausescu dicső tettei és portréi, hazánk külpolitikája, a párt születése és a győzedelmes május ünneplése Caragiale és Mikszáth portréjával,a részletesebb Ady-ismertetéssel, három lapszámban is, sok mesével, verssel, rajzzal. Nemcsak a képregények, keresztrejtvények, kottázott énekek, az ég, föld, természet, állatvilág írásai, az illusztrációk és a gyermekalkotások, hanem a szövegek, mesék, versek témája és sorrendje is finom megoldásokat kínál. A pionírmunka időszerű kérdéseit A gyermeklapok jó szerkesztésének egyik titka az egyensúlyőrzés, -teremtés. Ez mindenkori kihívás. Bizonyos időszakokban viszont nagyobb tét. Egy örömből sok öröm,10 Az icegő-bicegő kiscsacsi11 című írások követik. Az 1977- es földrengés szörnyűsége ürügy a párt, az államfő, a hazafias kötelességtudat és helytállás hatoldalas dicsőítésére, de ha fordítasz egyet, a következő oldalon Kányádi írását olvashatod A kisfiú, aki ibolyát látott 12 címmel. Marton Lili sólymoknak szóló szövegei pedig úgy biztatnak rekrutációra, hogy finom bravúrral jelzik: nem a szerep, hanem az ember fontos. A sólyomjelölt 13 narratívája szerint a negyedikesek (az igazi sólymok) az óvodások (a kis sólymok) játékait javítják. Palika csak ősszel megy óvodába, de nagyon szeretne ő is valaki, ez esetben kis sólyom lenni. „Ha már én is segítek a sólymoknak, akkor mi vagyok? Mi lennél - feleli az egyik kislány [...], te Palika vagy”. A kisfiú boldogan adogatja az aprószegeket a barkácsoláshoz abbéli örömében, hogy sólyomjelölt lehet, de lényegét tekintve mi lenne egyéb, mint Palika. S ez éppen elég. Ez a bölcs elfogadás menti meg a mindenkori Napsugárt attól, hogy nemcsak a pártos, hanem a nevelési ideológiák csapdáit is elkerülje. Mert a gyermeklapok egyik lehetséges és vonzó lehetősége a direkt nevelés célzatossága, erőltetettsége, a megmondom-megtanítom kényszeres pedagógiája. Holott a nevelés direkt módjai legfeljebb ellenérzést váltanak ki, rosszabb esetben vak szabálykövetést. Hatékonyabb eljárásai sokkal rejtettebbek: viselkedés- és gondolkodásminták, felmutatott értékek, amelyek a szocializálás folyamatában szinte észre sem vevődnek, mégis maradandó nyomot hagynak a tapasztalatban. Néhány bekezdésnyivel fentebb arra kértem az olvasót, álljon meg egy pillanatra, s gondolja el, mi jut eszébe, ha a Napsugár gyermeklapra gondol. Kérésemet amiatt ismételném meg, mert a felmerülő gondolatok szembesíthetőek azokkal az asszociációkkal, amelyeket a napsugár, illetve a Napsugár folyóirat hívó szóra jegyeznek a mai huszonévesek: egyetemi alapképzéses és magiszteris hallgatók, valamint a jelen kiemelt olvasóközönsége, az elemisták. Csipike, Kukucsi, Fodor Sándor gyermekek társaságában a lap ötvenedik évfordulóján LXX. évfolyam 2017. január 15