Művészet, 1960 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1960 / 1. szám
Barabás Miklós Önarckép Portrait de Vartiste par lui-méme A emono pm pem kítson, mely nélkül „nincs nép, mely a nemzet magas nevét megérdemlette volna”. Barabás Miklós születésének másfélszázados évfordulójához érve, idézzük most művészettörténetünk e hősi korát, s abban a magyar festészet úttörő mesterének alakját, akiben kora törekvései alighanem a legteljesebben öltenek testet. Barabás Miklós tehetségével, kitartó szorgalmával, hihetetlen munkabírásával elérte azt, ami még előtte egyetlen magyar művésznek sem sikerült: itthon telepedett le, itthon fejthette ki művészi munkásságát és művészete tisztességes megélhetést nyújtott neki. Hírt és elismerést szerzett nevének, köztiszteletben álló, megbecsült tagja társadalmának. Fiatalon, 26 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választják, az ország vezető emberei ismerik, a legkiválóbbak barátságukkal tüntetik ki. A gyermekkori nyomorúságos kollégiumi cipókon való tengődést rendezett életkörülmények, polgári jólét váltja fel. Nagyenyedi kisdiák korától kezdve, jóformán minden családi támogatás nélkül a maga lábán áll meg. Leckeórákat ad, pár forintokért arcképeket fest, hogy megélhessen. Úgyszólván önmagától tanul, „naturalista”, ahogy akkor az autodidaktákat nevezték. Remek megfigyelőképessége és gyors felfogása, széleskörű érdeklődése volt. Megjegyzett és megtanult mindent azoktól a helyi, szinte névtelen erdélyi festőktől, akikhez az élet sodorta. A kolozsvári Szabó Viktor, a nagyszebeni Neuhauser, az olasz származású Gentiluomo festő és zenetanár, akiktől a crayonnal rajzolás és olajjalfestés technikáját sajátította el, az első magyar litográfustól, Barra Gábortól a kőre rajzolást, mely műfajt hazánkban később ő emelte művészi rangra. A bécsi Akadémián mindössze egy rövid esztendőt tölt, aztán másfél évre Bukarestbe megy, ahol művészbarátok nélkül, de az akadémiai kötöttségtől menten talál igazán magára. Tehetsége mind szebben és jobban bontakozik ki. Őszinte igazsággal festi, amit lát, s remekebbnél remekebb képmások kerülnek ki keze alól a Bukarestben állomásozó orosz tisztekről és a gazdag román bojárokról. Döntő hatást fejlődésére itáliai tanulmányútra gyakorolt. Velencében ismerkedik meg William Leighton Leitch neves angol aquarellistával, akivel szoros barátságot köt. Sokat tanult tőle, nemcsak a vízfestés ecsetkezelését, hanem a perspektíva törvényeit is. Barabás oeuvrejének legszebb, lírai hangolású aquarelljeit festi ekkor, Leitch hatása majd még otthoni dolgain is érezhető. Szinte kiforrott művészként érkezik 1835-ben Pestre. Szemere Miklós költő és politikus ajánlatára hamar felkarolják az Auróra-kör tagjai, az irodalmi élet vezetői. Barabás művészi öntudatát fokozza, hogy Vörösmartyval, Toldy Ferenccel, Bajza Józseffel kerül baráti kapcsolatba. Megbízásokkal, arckép megrendelésekkel látják el. Alig félévvel letelepedése után Széchenyi István ír meleghangú pártoló sorokat érdekében a nagyváradi „Karok és Rendek”-nek, hogy „derék és ügyes hazánkfiával”, Barabással festessék meg képmását. B a r ab ás Miklós De Caux Mimi képmása Portrait de Mimi de Caux Ilopmpem Mumu de Ko