Művészet, 1972 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1972 / 1. szám

A MEDICI SÍREMLÉKEK Szegény Michelangelo! Életét a síremlékek végigkísérik, szabad alkotó géniuszának irányt szabnak. Mégis azt mondhatjuk, hogy sa­játos, szimbólumokban gondolkodó egyénisége révén a síremlékek­hez való elkötelezettsége dacára azt alkot, ami neki kedves. Vulgári­­sabban, a maecenas síremléket kíván, Michelangelo pedig szaba­don engedve fantáziáját, kőbe faragja a művészettörténet legnagy­szerűbb alakjait. Hogy síremlékre készülnek? Ez számára másod­rendű kérdés. Hogy barát sírját díszítik ? A szimbólum szabad teret enged a dicséretnek, csak ismerni kell a mondák, regék világát. Hogy ellenség sírját fogják díszíteni ? Az irodalom, no meg a Biblia alak­jai kimeríthetetlenek a lehetőségekben, hogy csodálatosat alkotva is megmondja véleményét, ami talán nem is hízelgő. Michelangelo műveinek egy zárt csoportját alkotja a Medici-ká­­polnában elhelyezett síremlék-pár, Giuliano Medici és Lorenzo Me­dici, a híres Medici-ház fiatalon elhunyt tagjainak síremléke. Hat márványalak, melyből kettő a nevezetteket ábrázolja, kettő-kettő pedig valamilyen rejtett tartalmat hordozó szimbólum-pár. Tehát három figura alkot egy egységet, kompozícióban, de jelentésben is. Századok óta töprengett a műtörténészek és értelmezők serege azon, hogy megoldja a kőmerev, mégis élő alakok titkát, melyet tel­jesen csak alkotójuk ismert. Mert azt elöljáróban leszögezhetjük, hogy egy síremlék biztos, hogy utal az elhunytra, II. Gyula pápa síremlékénél bebizonyosodott, de utal arra is, hogy az alkotó milyen érzelmekkel viseltetett az elhunyttal szemben. Bár ez utóbbi leg­inkább mélyen elrejtett, az elemző számára nehezen hozzáférhető, de bizonyos jelekből következtetni lehet rá. A Medici-kápolna belső kiképzése klasszicizáló stílusban készült, erre utalnak a falfelületeket tagoló korinthoszi oszlopokat utánzó, kannelürözött falioszlopok. Mivel már előre sírkápolna rendeltetése volt, a benne elhelyezendő síremlékek is ebben a stílusban készültek volna, hogy a művészi összhang tökéletes legyen. A Bécsi Alberti­­nában őrzött kettős síremlékterv felső része erre bizonyíték. A két szarkofág felett három, oszlopokkal határolt fülkébe tervezte a mű­vész a szimbolikus alakokat. Alatta a félköríves tetejű szarkofágokat még ellátta két ékítménnyel, melyek a szarkofágtető vízszintessé té­telét célozták. Erre azért volt szüksége, hogy rajta alakokat helyez­hessen el. Azt hiszem, a síremlék kifejlesztésének valódi menetéhez legin­kább közel járunk, ha azt a következőképpen reprodukáljuk. A már a fal mentén elhelyezett síremlékeknek az első elképzelését az Albertina vázlata tükrözi, ahol a szarkofágokon vízszintes alapon feküszik egy-egy figura. Ezeknek a figuráknak a vizsgálatából az állapítható meg, hogy felöltözöttek, náluk jelentésükre utaló tárgy vagy egyéb jelzés nem látható. Általános szimbólumoknak vagy dekoratív ala­koknak, szarkofágdíszítő elemeknek kell tartanunk őket. Mindegyik szarkofág felett egy-egy fülkében az illető halott szobra helyezkedik el, míg közöttük a fő helyen a jelenleg Medici Madonnának nevezett szobor egy korábbi vázlata látható. A halottat ábrázoló ülő figurák felett egy-egy álló alak is kivehető, de jelentésük ismeretlen. A sír­tervet két, korongot tartó puttó zárja le, mellettük jobbról és bal­ról egy fél alak szintén ismeretlen rendeltetéssel. A továbbfejlesztés következő állomásaképpen a kettős emlékmű­vet szétválasztotta, hogy a kápolna két szemben levő falán helyez­hesse el. Erről vázlat nem maradt fenn, de a szobrok alakjából, a fal­­dekoráció stílusából nagy valószínűséggel képzelhetjük el, milyen lehetett. Megmarad a vízszintesen kiképzett szarkofágfedél, elmarad a Ma­donna, helyette közvetlenül a koporsó fölé kerül a halottat ábrázoló szobor. A két oldalsó fülke üresen marad. Ilyen formában azonban a síremlék nagyon egyszerű és nem illik a nagyvonalúan dekorált környezetbe. Újra átalakítja a tervet, most már erősebben alkalmaz­kodva a környezethez. Közben jelentéssel telődik a két fekvő alak, melyet már faragni kezdett. Lorenzo szarkofágjára valószínű Mars, a római Ares került volna, úgy is mint Firenze védőistene, úgy is mint a hadvezér Urbino hercegének, Lorenzonak szimbóluma. A melancholikus, gondolkodó, verset író Giuliano koporsójára Miner­vát helyezte volna. A két alak már félig készen lehetett, amikor el­határozta, hogy egyesíti őket egy közös műben, melyet Lorenzonak emel, míg a másik Medici herceg, Giuliano kap két másik szimbo­likus alakot. Megtehette, mivel Minerva, a görögök Pallasz Athénéje szintén harcias istennő. A két egyenes alapú fekvő figura befogadá­sára, illetve összekomponálására a környezet sugallta görög temp­lomorom kiképzés lett volna alkalmas, a tympanon. Ebbe kétoldalt a két fekvő alak, míg középen az ülő figura foglalt volna helyet. Ilyen megfontolással fejezhette be őket, de a végleges elhelyezésnél ettől is elállt, mivel már munkába vette a másik két alakot, az Estet és a Hajnalt, és mint a fennmaradt viaszmodell mutatja, a koporsófedél hajlásához alkalmazkodva behajló lábbal mintázta meg őket, így a kétszeresen klasszicizáló díszítése a kápolnának elmaradt, ami eset­leg diszharmonikus lett volna, de helyette, hogy a szimmetria meg­maradjon, az új elképzelés szerint kellett elhelyeznie a két egyenes alapú fekvő szobrot. Ha ezután a két emlékművet összevetjük, lát­ható, hogy az Éj és a Nappal valahogy erőltetetten került a szarkofág ívelt tetejére. Ez a szobrok művészi értékét nem érinti, de nagyszerű bepillantást enged az alkotó elme működésébe, ahogy mindig jobb megoldásokon keresztül törekedik a művészileg legjobb megoldásra. A művek végleges alakja, ahogy ma látjuk, a következő. A két fe­kete márvány falioszlop közötti falfelületet két szintre osztották, alsó szint előtt lábon ívelt tetejű szarkofág helyezkedik el, tetején a két fekvő szimbolikus alakkal. A második szintet három fülkére osz­tották, a középsőbe helyezték a megholtat ábrázoló ülő figurát. A szobrokat Michelangelo készítette, a felállítást azonban nem ő végezte el, amiből évszázadokra kiterjedő vitás helyzet keletkezett, amint azt a következőkből látni fogjuk. A probléma, melyhez hozzányúlunk, olyan régi, mint maga a sír­emlék. A következő kérdésekre kell választ adnunk. Kit ábrázol a két ülő alak ? Melyik Lorenzo és melyik Giuliano ? Mit jelent a két allegorikus alak a koporsótetőn, milyen összefüggéseket tár fel az elhunyt életéből ? Azt most is biztosnak vehetjük, hogy a szimbólu­mok nyelvén határozott utalást tartalmaznak a két Medici hercegre, nem csupán életük egy epizódjára, hanem életük egészére, annak általános irányvonalára. Nem szabad találgatásokra bízni a probléma megoldását, hanem a tényeket kell megvizsgálni és az eredményekkel összevetni a szim­bólumok jelentését, hogy megegyeznek-e? Egy rendkívül fontos dolgot kell megjegyezni, attól tágítani nem szabad, mivel a síremlék jelentésének megértéséhez ez az egyet­len kulcs. Ez a szabály a következő. A történelmi tények és az em­lékmű alakjai között ellentmondás nem lehet, mivel azokat a kor­társ Michelangelo ismerte, illetve átélte azokat. Ha valahol ellent­mondás van, azért talán nem ő a felelős, mivel az összeállítást más végezte. Ezért a továbbiakban tekintsünk el az eddigi elnevezések­től és az emlékművek alakjait aszerint nevezzük, ahogy azokra a tör­ténelmi tények illenek. Firenzét a Mediciek tették naggyá, illetve Lorenzo Medici, akit il Magnificonak is neveznek, személyesen. Halála után a család ha- 3

Next