Művészet, 1984 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám

lehetőségeink bővülését eredményezheti. Sajnálatos, hogy ez a felismerés ma még kevéssé tudatosult, vagy legalábbis a gyakorlatban - akár az ipar fogadókész­ségére, akár az iparművészet teljesítőképességére gon­dolunk - nem mindig és nem mindenütt érvényesül. A termelési, gazdálkodási szempontokat azonban ki kell egészítenünk a szűkebben értelmezett kultúráéval. Hiszen jövőképünket alakítva azt sem felejthetjük, hogy létünk egységet képez, nem szakadozik egymástól elválasztható szektorokra. S ezért egy jó és szép szer­szám, gép, ruha, háztartási eszköz, használati tárgy nem csupán a munkánkat könnyíti, nem csupán cse­lekedeteink célszerű segítője, hanem mindennapjaink kultúrájának is szerves alkotóeleme, így hát megter­vezni, majd megtermelni, felépíteni e tárgyi világot az egész közösség használatára, egyben kulturális kö­telezettség is. Része társadalmi eszményünk s ezen belül kulturális eszméink demokratikus természetének és valóra váltója annak az alapelvnek, hogy a szépséget mindenhol, mindenki számára hozzáférhetővé, anyagi­lag és szellemileg elsajátíthatóvá kell tenni. Ha most, élve a kiállítás kínálta alkalommal, számba vesszük, hol tartunk ennek a célnak az elérésében, lát­nunk kell, hogy jócskán van még olyan szektora az ország, a legtágabb értelemben vett közösség tárgyi világának, mindennapi környezetünknek, amely nél­külözi azt az értékteremtő erőt, amit a kultúra, a művé­szet a maga tervezőmunkájával szellemi javaink gyara­pítására felkínál. A kiállítás mottója kimondatlanul utal arra a hosszú és nehéz útra is, amelyet a művészeknek az értékterem­tés fogalmi régiójától a hétköznapok anyagi realitásáig meg kell tenniük. Ám az a művész, aki valóban alkotni s alkotásaival használni, hatni akar, nem mondhat le arról, hogy ezt az utat újra meg újra végigjárja. Az Országos Iparművészeti Kiállítás az eredmények számbavétele mellett ennek az útnak a megmutatására is vállalkozik. Szeretné elérni, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen: hányféle módon, hányféle eszköz­zel, hány helyen és milyen eredménnyel képes a ter­vező, az értéket teremtő művész bekapcsolódni az éle­tünkbe. A kiállított jó példák önmagukért szólnak. A hiányok problémákról beszélnek, olyan területekről, ahová ma még nem jutott el a művészet értékteremtő ereje. Vagyis olyan lehetőségekről, amelyeknek megragadá­sa közös érdekünk. Az Országos Iparművészeti Kiállítás erre igyekszik felhívni a figyelmet. S ezért kívánatos, hogy az eredmé­nyek és a további lehetőségek felmutatásának állandó fórumaként rendszeresen visszatérő eseménye legyen a magyar kulturális életnek. Budapest, 1983. október frátkai Ferenc Részlet a kiállítás jobb oldali teremsorából (fotó Wolf) 2

Next