Művészet, 1987 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám

1 Kőrössy Albert-Kis Géza: Az egykori Agrár- és Jára­dékbank, 1912, ma OTP Központ, Bp. V., Münnich F u. 16., a homlokzat délkelet felől (Vigyázó F. u.-Mün­­nich F. u. sarok) 2 és 5 A Bp. V., Münnich F. u. 16. sz. épület belseje: a második emeleti igazgatói előcsarnok, üvegablaksor, előtte az eredeti berendezés 3-4 Málnai Béla-Haász Gyula: Az egykori Magyar- Cseh Iparbank, 1912, Bp. V., Münnich F. u. 6. számú homlokzata (Mérleg u.-Münnich F. u. sarok) de a volt Magyar-Cseh Iparbank. A ter­vezők hatásos tömegformálással aknáz­ták ki a saroktelekből adódó lehetőséget, toronyszerűen kiemelkedő hangsúlyos sarokkiképzéssel, melyet előreugró pár­kány zár le. A toronyhasáb élén négy emeleten végigfutó, sokszögű, vas szer­kezetű, üvegezett sarokerkély húzódik. A két utcai homlokzat azonos kiképzésű, tagolatlan felületét csak a falba metsző­dő, keskeny keretelésű, nagyméretű ab­lakok törik át. A hivatali helyiségek szint­jét - a földszintet és a félemeletet - a párkányon kívül mahagóniból faragott, gazdag díszítés különíti el az emeleti la­kásoktól. Az épület joggal vált ismertté, és kapta meg az őt megillető helyet a premodern tendenciák viszgálatakor. Mellette az Agrár- és Járadékbank haj­dani palotájának külseje valóban hagyo­mányosnak, sőt konzervatívnak tűnik. Fi­­­gyelemre méltó azonban színvonalas belsőépítészeti kialakítása, a kor techni­kai megoldásainak (vasszerkezetes üvegtető, vasbeton födém, központi fű­tés) magas szintű alkalmazása. Az épület a mai napig megfelel eredeti pénzintézeti funkciójának, hiszen jelenleg az Orszá­gos Takarékpénztár központjának ad he­lyet. Belsejének 1986 márciusában befe­jeződött helyreállítása adott alkalmat ar­ra, hogy újra foglalkozzunk történetével, elfelejtett tervezőivel. A helyreállítást megelőző tudományos feltárást a FIMÜV Műemléki Osztályáról Vén Zsuzsa végez­te. A Magyar Agrár- és Járadékbank a Nádor utcai saroktelket a rajta lévő ház­zal együtt vásárolta meg. Ennek lebontá­sa után kerülhetett sor az új székház fel­építésére, melynek tervezésére a szoká­sostól eltérően nem hirdettek pályázatot, hanem a Kőrössy-Kiss párosnak adták a megbízást. Az irántuk való bizalmat Kőrössy Al­bert személye indokolta, aki kettőjük kö­zül a tehetségesebb, az invenciózusabb művész volt. 1­910-re, az építési kérelem benyújtásának évére, Kőrössy már majd­nem húsz éve rendelkezett építészdiplo­mával, és müncheni, illetve párizsi tanul­mányút állt mögötte. Tevékenységi köre nem korlátozódott egyetlen épülettípus­ra; lakóházat, iskolát, áruházat egyaránt épített, de részt vett törvényszéki épület­re, megyeházára kiírt pályázaton is. Kor­társai elismeréssel nyilatkoztak egyik ko­rai művéről, az 1901-ben elkészült Val­­kó-házról (Bp. V. Aulich u. 3.). A hom­lokzat gazdag plasztikai díszét, a termé­szetből vett növényi és állati motívumok szokatlanul merész alkalmazását dicsér­ték. Kőrössy a korszak számos jelentős 2 4 3 3

Next