Művészet, 1989 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám
Kezdetben... Körösényi Tamás kiállítása Szabadkézi rajz - Prózai címet adott Körösényi Tamás stúdió galériabeli installációjának. A kiállítás valójában igen költői. Ahogyan a legköltőibb regények egyike - Lewis Caroll Alice Csodaországban - lehetővé tette, hogy lehetetlenül picinnyé válva eljuthassunk a kártyakirálynő parányi birodalmába, úgy léphettünk most egy rajzlap cellulóz síkságába. Itt azonban kiderül, hogy amit eddig laposnak és fehérnek ismertünk, az térbeli és árnyalt. A papírlap szabadkézi rajzának vonalai pedig ebben a nagyításban már testet öltenek. A grafitnyomok párhuzamosnak vélt csendes szomszédságáról megtudjuk, azok valójában egymáshoz kapcsolt agresszív formák. Talán nem is az oxfordi matematikus regényének kiszámíthatatlan építményébe kerültünk. Ez a világ még inkább hasonlít Alberto Giacometti jóval drámaibb Palota, hajnali négykor ukra. Részlet a kiállításról (fotó Csigó László) PANORÁMA „Szarvunk nem lép be többé az atyai házba" Kicsiny Balázs kiállítása Kicsiny Balázs, Budapest, Városmajor u. 78. Valószínűleg Salgótarjánban született 1958-ban. Úgy tudjuk, számos csoportos kiállításon vett részt. Céljai között nem szerepel a nyomhagyás, az én céljaim között pedig az, hogy külön kis világokat hozzak létre minden egyes grafikai lapon. A megtört ember nem alkot - mondta Jakovlev vilniusi beszédében. - A Munkácsy-díj szaga még nem lengedezik a teremben. A fehérek még fehérek, a sárgák még sárgák. Kicsiny Balázs törekvéseit „Derkóval” jutalmazták. Ez év áprilisában kapott Derkovits-ösztöndíjat. „Micsoda nagyszerű dolog, amikor egymagam vagyok” - az itt látható festmények ösztön eredetűek, de az ösztönök olyan értelmesek, hogy - Szondy Lipót szerint - sokan éppen ezért tagadják az ösztönök létét, és azt értelemnek tartják. „Szeretném bejárni a Földnek minden zegzugát” - a katalógus előlapján látható kalapácsok nem jelentőségnélküliek, ugyanakkor ne tulajdonítsunk ilyesminek túl nagy jelentőséget... Jelenlétük mégsem, egyáltalán nem közömbös. Fecske - Elvethetjük az értelmezés tudálékos erőfeszítéseit, hogy minden megmutassa magát. Viselkedjetek természetesen és elfogulatlanul. A tapasztalat szerint az erőszakos értelmezések során olyan hangsúlyeltolódások, deformációk keletkeznek, amelyek törvényszerűen vezetnek hamis következtetésekre. „Ez nem is ibolya” - körülnézve megállapítom, hogy a jelenlegi világ rendje látszólagos rend, az élet olyan, amilyen, és a tudás hatalom. Ebben a trikósalsónadrágos létmódban van egy jó adag közönségesség - „te kis hamis!” -, párosítva a zongorával a kulturális lezüllöttség, a félreértés állapota. Ezt a figurát látjuk viszont a Nem a fogmosás tisztítja meg a szájat című képen, valamint a Dzsósu nyelvébe visszateszik a csontot címűben is. Visszatérő - vagy egyszer használt - motívumok láthatók a képeken: szocialista architektúra, fejjel lefelé biciklizés, trikóöltözet, horgonykalapács, repülő, parkettarács, zuhany - „Váci út, felelj neki” zongora, gyár, templom vagy gyártemplom. Gyár mint a munkásság temploma. A képek egy részén az ötvenes évek látszólag domináns, valójában minden jelenidejűen szól. „Látod, ez a szerelem” - Kicsiny Balázs festményei tradicionalista festmények, úgy, hogy az igazi tradíció nem kötődik formákhoz. (Stúdió Galéria, 1988. IX. 7-X. 2.) Gerber Pál Kicsiny Balázs: Újra termelnek már a gyárak, festett fa, 200 x 100 x 180 cm, 1988 (fotó Drégely Imre) .