Művészet, 1989 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1. szám

Kezdetben... Körösényi Tamás kiállítása Szabadkézi rajz - Prózai cí­met adott Körösényi Tamás stúdió galériabeli installá­ciójának. A kiállítás valójá­ban igen költői. Ahogyan a legköltőibb regények egyike - Lewis Caroll Alice Csoda­országban - lehetővé tette, hogy lehetetlenül picinnyé válva eljuthassunk a kártya­királynő parányi birodalmá­ba, úgy léphettünk most egy rajzlap cellulóz síkságába. Itt azonban kiderül, hogy amit eddig laposnak és fe­hérnek ismertünk, az térbeli és árnyalt. A papírlap sza­badkézi rajzának vonalai pedig ebben a nagyításban már testet öltenek. A grafit­nyomok párhuzamosnak vélt csendes szomszédságá­ról megtudjuk, azok valójá­ban egymáshoz kapcsolt ag­resszív formák. Talán nem is az oxfordi matematikus regényének ki­számíthatatlan építményébe kerültünk. Ez a világ még inkább hasonlít Alberto Giacometti jóval drámaibb Palota, hajnali négykor­ ukra. Részlet a kiállításról (fotó Csigó László) PANORÁMA „Szarvunk nem lép be többé az atyai házba" Kicsiny Balázs kiállítása Kicsiny Balázs, Budapest, Városmajor u. 78. Valószí­nűleg Salgótarjánban szüle­tett 1958-ban. Úgy tudjuk, számos csoportos kiállítá­son vett részt. Céljai között nem szerepel a nyomhagyás, az én céljaim között pedig az, hogy külön kis világokat hozzak létre minden egyes grafikai lapon. A megtört ember nem al­kot - mondta Jakovlev vil­­niusi beszédében. - A Mun­­kácsy-díj szaga még nem lengedezik a teremben. A fe­hérek még fehérek, a sárgák még sárgák. Kicsiny Balázs törekvéseit „Derkóval” ju­talmazták. Ez év áprilisában kapott Derkovits-ösztöndí­­jat. „Micsoda nagyszerű do­log, amikor egymagam va­gyok” - az itt látható fest­mények ösztön eredetűek, de az ösztönök olyan értel­mesek, hogy - Szondy Lipót szerint - sokan éppen ezért tagadják az ösztönök létét, és azt értelemnek tartják. „Szeretném bejárni a Földnek minden zegzugát” - a katalógus előlapján lát­ható kalapácsok nem jelen­tőségnélküliek, ugyanakkor ne tulajdonítsunk ilyesmi­nek túl nagy jelentőséget... Jelenlétük mégsem, egyálta­lán nem közömbös. Fecske - Elvethetjük az értelmezés tudálékos erőfe­szítéseit, hogy minden meg­mutassa magát. Viselkedje­tek természetesen és elfogu­latlanul. A tapasztalat sze­rint az erőszakos értelmezé­sek során olyan hangsúlyel­tolódások, deformációk ke­letkeznek, amelyek törvény­szerűen vezetnek hamis kö­vetkeztetésekre. „Ez nem is ibolya” - kö­rülnézve megállapítom, hogy a jelenlegi világ rendje látszólagos rend, az élet olyan, amilyen, és a tudás hatalom. Ebben a trikós­alsónadrágos létmódban van egy jó adag közönséges­ség - „te kis hamis!” -, páro­sítva a zongorával a kultu­rális lezüllöttség, a félreértés állapota. Ezt a figurát látjuk viszont a Nem a fogmosás tisztítja meg a szájat című képen, valamint a Dzsósu nyelvébe visszateszik a cson­tot címűben is. Visszatérő - vagy egyszer használt - motívumok lát­hatók a képeken: szocialista architektúra, fejjel lefelé bi­ciklizés, trikóöltözet, hor­gony­kalapács, repülő, par­kettarács, zuhany - „Váci út, felelj neki” zongora, gyár, templom vagy gyár­templom. Gyár mint a mun­kásság temploma. A képek egy részén az öt­venes évek látszólag domi­náns, valójában minden je­­lenidejűen szól. „Látod, ez a szerelem” - Kicsiny Balázs festményei tradicionalista festmények, úgy, hogy az igazi tradíció nem kötődik formákhoz. (Stúdió Galéria, 1988. IX. 7-X. 2.) Gerber Pál Kicsiny Balázs: Újra termelnek már a gyárak, festett fa, 200 x 100 x 180 cm, 1988 (fotó Drégely Imre) .

Next