Remsey Jenő György Párizsi képek (Nagykőrös, 1858)

Remsey Jenő művészetének jelentősége. Nagybánya, Vásárhely, Gödöllő és a Párizsból érkezett „Nyolczak” voltak képzőművészetünk meg­­újítói a XX. század elején, az 1910-es években. A művek itt maradtak, de az alkotók szép sorjában elbúcsúztak. Tornyai János, Ferenczy Károly, Kőrösfői Kriesch Aladár, Kmetty János, Czóbel Béla, — mindnyájan itt hagytak bennünket, — ugyanúgy a francia, orosz, olasz, német neológusok, — a finnek, közöttük Akseli Gál­on Kalléla, — csak Remsey Jenő maradt itt kö­zöttünk, s munkálkodik, alkot rendületlenül, s mutat példát az ifjúságból. . . Most 92 éves, — hét évtizeden át küzdött a „Gödöllői Iskola” vezetői által meghirdetett spiri­tuális művészetnek nemzeti megújulást teremtő elveiért: most Nagy Sándor marosvásárhelyi világhírű színes­ ablakainak másodpéldányán dolgozik, közben fest, — és műtermeket épít az utána jövő fiatalabb festőnemzedék számára, — s új képsíkot teremt a modern festői látás ha­tárainak megtágítására... „Új, — magyar reneszánsz előtt állunk” — ezt hirdeti egy soha nem szűnő rendeltetés látha­tatlan távlatait látó alkotó halálos komolyságával, — a magyar festés szellemi magaslatainak irányában. Remsey Jenő újabb képei ennek a teremtő lendületnek határkövei. Felfedezik e század festői fényét — a sugárzásokat. Ez a komplex sugárköve, mely átlósan végigpásztázza festményeinek színes terét, — értelmezi és minősíti figuráit. Portréiból az átlényegült szellemiség tekint ránk; nemcsak egy emberi alkat, — hanem egy expresszív lendület, mely nem hagy nyugodni, elégedetlenné tesz, benső átalakulásra késztet. Ez a művész, bárhol lássa is meg látomásait, — Párizsban, vagy Gödöllőn, azok a mindenütt megjelenő emberi élet mélységeit és magasságait keresik, — s egy átható fény sugárzásában nem­csak gyönyörködést, —­ hanem fölemelő katarzist nyújtanak. Művészetében az esztétikum csak kiindulás, — egy eszme maradéktalan feltárásához. Budapest után most Szekszárdon is köszöntjük e spirituális hatású művészet mesterét, mint a nemes „Gödöllői Iskola” hagyományainak mívelőjét is, ki alkotásainak látomásos erejével, új hori­zontokat nyit a XX. század magyar képalkotásának holnapjai elé. LOSONCZI MIKLÓS

Next