Remsey Jenő György Párizsi képek (Nagykőrös, 1858)
Remsey Jenő művészetének jelentősége. Nagybánya, Vásárhely, Gödöllő és a Párizsból érkezett „Nyolczak” voltak képzőművészetünk megújítói a XX. század elején, az 1910-es években. A művek itt maradtak, de az alkotók szép sorjában elbúcsúztak. Tornyai János, Ferenczy Károly, Kőrösfői Kriesch Aladár, Kmetty János, Czóbel Béla, — mindnyájan itt hagytak bennünket, — ugyanúgy a francia, orosz, olasz, német neológusok, — a finnek, közöttük Akseli Gálon Kalléla, — csak Remsey Jenő maradt itt közöttünk, s munkálkodik, alkot rendületlenül, s mutat példát az ifjúságból. . . Most 92 éves, — hét évtizeden át küzdött a „Gödöllői Iskola” vezetői által meghirdetett spirituális művészetnek nemzeti megújulást teremtő elveiért: most Nagy Sándor marosvásárhelyi világhírű színes ablakainak másodpéldányán dolgozik, közben fest, — és műtermeket épít az utána jövő fiatalabb festőnemzedék számára, — s új képsíkot teremt a modern festői látás határainak megtágítására... „Új, — magyar reneszánsz előtt állunk” — ezt hirdeti egy soha nem szűnő rendeltetés láthatatlan távlatait látó alkotó halálos komolyságával, — a magyar festés szellemi magaslatainak irányában. Remsey Jenő újabb képei ennek a teremtő lendületnek határkövei. Felfedezik e század festői fényét — a sugárzásokat. Ez a komplex sugárköve, mely átlósan végigpásztázza festményeinek színes terét, — értelmezi és minősíti figuráit. Portréiból az átlényegült szellemiség tekint ránk; nemcsak egy emberi alkat, — hanem egy expresszív lendület, mely nem hagy nyugodni, elégedetlenné tesz, benső átalakulásra késztet. Ez a művész, bárhol lássa is meg látomásait, — Párizsban, vagy Gödöllőn, azok a mindenütt megjelenő emberi élet mélységeit és magasságait keresik, — s egy átható fény sugárzásában nemcsak gyönyörködést, — hanem fölemelő katarzist nyújtanak. Művészetében az esztétikum csak kiindulás, — egy eszme maradéktalan feltárásához. Budapest után most Szekszárdon is köszöntjük e spirituális hatású művészet mesterét, mint a nemes „Gödöllői Iskola” hagyományainak mívelőjét is, ki alkotásainak látomásos erejével, új horizontokat nyit a XX. század magyar képalkotásának holnapjai elé. LOSONCZI MIKLÓS