Chiovini Ferenc szolnoki festőművész gyűjteményes kiállítása (Pécs, 1959)
Chiovini Ferenc festőművész 33 éve dolgozik a szolnoki művésztelepen. A most megrendezésre kerülő gyűjteményes kiállítása alkalmat ad arra, hogy végigtekintsünk három évtizedes művészi munkásságán. Chiovini Ferenc 199-ben született a Szolnok melletti Besenyszögön, egy olyan alföldi faluban, amelyre a poros falusi utcák, a fehér végű házak előtt porlepte akácok, emberek, kocsik, lovak s a föléjük boruló kék ég jellemzőek. Egy művésznél pedig döntőek a gyermekkori emlékek. „Akinek szemmozgása az Alföld szemléléséhez szokott, annak a művésznek kimeríthetetlen témája a panorámaszerűségtől mentes Alföld monumentalitása és intimitása, amely szépségeit csak annak adagolja, aki ismeri és szereti.” Ez a felfogás tükröződik már első képein amelyet a korabeli kritika így jellemez: „küzdő magyar nép életét festi”. Újabb festményein is látunk poros falusi utcán vágtató lovaskocsit, amelyet a finoman felverődő por ezüstösszürke színe megfoghatóan élővé tesz, de a művész együtt él, együtt fejlődik a tájjal, a néppel. Kiapadhatatlan témája a Tisza, a gátakat építő kubikos napégette, izmos alakja, a bordélyosok fárasztó munkája. De nem megy el szótlanul a város utcáit aszfaltozó munkás mellett sem. Izzik a levegő a forróságtól, s az aszfaltozó mégis a kazán mellett végzi fárasztó munkáját. Izzadtságtól csillogó meztelen felsőteste szinte él a képen. A szolnoki piac és a vásárok mindig változó színes témái mellett a nagyvárossá fejlődő Szolnok lüktető, élénk, forgatagos életét is a vászonra viszi. S ezzel is a hagyományos szolnoki művészet útjain jár, mert a szolnoki művészet elindítójától, Pettenkoffentől kezdve az volt az itt dolgozó művészek gyakorlata, hogy kint az élet sűrűjében kell lenni és úgy festeni a tájat és a tájat alakító embert. A képek témája mellett döntő szempont a hogyan kérdése is. „ A 40-es években festésmódja egyre elevenebb, egyre változatosabb lett, ez időben készült művei már méltók a szolnoki tájképfestő iskola legjobbb hagyományaihoz” — állapítja meg Végvári Lajos: Szolnoki művészet című művében Chiovini festészetéről. S éppen ez a realista, derűs optimizmussal teli festészet az, amely képein legjobban megfogja az embert. A katalógus bevezetőjeként elegendőnek látszik ennyit elmondani, a többit mondják el a képek maguk. Kaposvári Gyula