Rédey Endre műteremkiállítása (Budapest, 1964)
ha feleletet keresünk arra a kérdésre, mi ma a magyar művészet központi problémája, úgy találjuk, hogy a korszerű forma kialakítása az, azé a formáé, amely megfelel szellemi és fizikai életünk sajátos és aktuális követelményeinek, a születő műveknek csak egy hányada lírai vallomás, amely önmagában találja meg célját, nagyobb része funkciót követel a közösség életében, vagyis a monumentalitás és az összművészet, a különböző művészeti ágak, az építészet, festészet, szobrászat, a művészi és ipari alakítás szintézisének problémáját feszegeti, a kérdés föltevése már több mint egy évtizedes, a háború utáni nehéz évek múltán az anyagi fellendüléssel egyidős, de a megválaszolást a tévhitek egész sora akadályozta, s ha mind több és több olyan terv valósul is meg, amely a gyakorlatban bizonyítja be megfelelő voltát azáltal, hogy mindennapjaink gazdagító, alakító tényezőjévé válik, még mindig nagyon sok mű szorul a műtermek négy fala közé, nélkülözi a nyilvánosság éltető levegőjét, amely ugyanezt a funkciót kiválóan teljesítené. rédey endre a kísérletező művészek közé tartozik, plasztikái magukban hordják a monumentális funkció lehetőségét, legszemélyesebb bensőséges hangú szobraiban is benne foglaltatik a készség a kifelé fordulásra, nem fenyeget az a veszély, hogy az oly helytelen szóval díszítő művészetnek nevezett épületplasztikában felnagyított kisplasztikát művelne, de nemcsak formái hordják magukban a szabad tér, vagy az architekturális környezet követelte átalakulás lehetőségét, de ami el nem választható, ezek a formák anyagban elgondoltak, rezonálnak a környezet formáira és anyagára, együtthatnak összejátszanak azzal, rédey plasztikái mai életünk környezetének kialakításában jelentős szerepet tölthetnek be. Körner éva rédey műterem kiállítása megnyitja bojár Iván rendezte bálint endre budapest V. tanács körúti megnyitó 1964 április 18 délután 6 órakor nyitva délután 4-7-ig vasárnap IO-2-ig