Ipari üvegművészet (Iparművészeti Múzeum Budapest, 1972)

Az üveggyártás más európai országokhoz hasonlóan Magyarországon is az 1880-as, 90-es években a histo­rizmus és a szecesszió idejében indult nagyobb fejlődésnek, amikor a különböző történeti stílusok eleve­nednek meg. A kristálystílus mellett kedvelt az üvegstílus, mindenekelőtt az irizálás. Ennek lényege, hogy az üvegek az ókor klasszikus méltóságát fejezzék ki gyöngyházfényű csillogásukkal. E mellett — mintegy ellentétképpen — a környezettől csak csillogó körvonalaival elváló, sima palackok és poharak stílusa terjedt el. Mint Európa különböző országaiban, úgy Magyarországon is, a reneszánsz világhírű technikáinak fel­újítására és átköltésére törekednek, a reneszánsz formák és technikák mellett az antik Róma üvegkultúrájá­nak reminiszcenciái is megtalálhatók a kor üvegművészeti törekvéseiben. A századvég magyar üvegművészeti törekvései közül a zayugróci Schreiber-féle üveggyárban és az Újantal­­völgyben működő Sovánka István edényei emelhetők ki. Sovánka nemcsak új üvegtechnikák alkalmazásával ért el kiemelkedő sikereket itthon és külföldön egyaránt, hanem változatos és egyedi formaalkotásaival is. TALPAS POHÁR, GIERGL, 1880-90 KÖRÜL VÁZA, SOVÁNKA I., 1900 KÖRÜL VÁZA, SOVANKA I., 1900 KÖRÜL

Next