Ezüst György festőművész kiiállítása (Munkácsy Terem, Békéscsaba, 1974)
A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT EZÜST GYÖRGY FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1974. MÁJUS 23-ÁN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA A MUNKÁCSY TEREMBE BÉKÉSCSABA TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÚTJA 29. MEGNYITJA: CSÁK GYULA ÍRÓ „Korához és művészi munkálkodásának korlátaihoz képest, már sok komoly sikert ért el és díjakat nyert. Ennek magyarázatát nem csupán szilárd rajztudásában, merész színeiben és komponáló erejében találjuk, hanem döntően abban, hogy ezzel a feszültséggel mit akar kifejezni. Városa és annak környéke, az ott élő emberek mindennapi tevékenysége érdekli, azt formálgatja, a valóságot felemelő költészettel." Oelmacher Anna Művészet, 1961. október ,,A Debrecenben már nem ismeretlen Ezüst György vasárnap megnyílt tárlatát kevés hír előzte meg, a plakátok is későn jelentek meg, pedig a fiatal békéscsabai művész kollektív anyaga figyelemre méltó értékeket summáz és sok gondolatot ébreszt. Szintézisét adja a 30. évén még innen lévő művész java termésének, amely kiemelkedő darabjában már magán hordozza az alföldi piktúra jegyeit, anélkül, hogy epigonizmussal vádolhatók " Tóth Ervin Hajdú-Bihari Napló, 1961. szept. 17. „A kritika hamar felfigyel rá. Dicsérik biztos rajztudását, színkultúráját, komponáló erejét, alkotásainak valóság hűségét, közérthetőségét, témaválasztását, még aránylag nyers, félig érett műveiben is a tehetségről tanúskodó lendület a sajátos látásmód biztos jegyeit. Nagyon fiatal volt akkor is, amikor fölfedezték, akkor is, amikor újra felfedezték." Cserhalmi Imre Népszabadság, 1965. febr. 8. B. Supka Magdolna Művészet, 1967. augusztus „Ahogyan Ezüst György nem köznapi, padlástérből kialakított, hangulatos műtermében — egy izmos, de vaskosan is harmonikus vonalú fatönk, néhány népi cseréptányér s köcsög társaságában — elnézegetem a nagyméretű olajképeket: az „Apám" címűt, a széken pihenő, gondbarázdált homlokú, gondolkodó arcú munkásalakot, a „Tanyán" című festmény ugyancsak töprengő kendős asszonyát — magam is elmerengek. . . Én elszakadtam a szűkebb pátria szeretett tájaitól, embereitől. — Ezüst mindmáig közöttük él." Dér Endre Tiszatáj, 1968. május „Festményei a technikai kísérletezés bátortalanabb szakaszán túljutottak, s az összegezés igényével szólnak környezetéről. Válogat a motívumok között, drámai érzelmeit, a lírai elérzékenyülést szűkebb mederbe szorítja, kiemel és elhagy, s kompozícióinak barokkos gazdagságát — néhol szélesebb, részletezőbb előadásmódját — több variációban a sűrítés fokozatain át közelít a lényeghez. Felfedezéseit spekuláció nélkül rögzíti, a tárgytól független megfontolások nem teszik görcsössé stílusát. Akár a Békés megyei tanyavilág életéről szól, akár utazásainak állít emléket, akár lelkiállapotot elemez, a személyes érzelmek vezetik." D. Fehér Zsuzsa Művészet, 1970 március „A fiatal művész felfedezésnek számító technikája a színek szokatlan fényerejével, s e fény hatására átalakuló új valóság élménnyel ajándékozza meg a nézőt, az egykori látványok emlékét ünnepi csengéssel, lényeget kiemelő megfigyelésekkel telíti." D. Fehér Zsuzsa Ezüst György Mednyánszky terem, katalógusa 1972. MEGTEKINTHETŐ: 1974. V. 23 — VI. 5. HÉTKÖZNAP 9.30 - 18, SZOMBATON 9 - 14 ÓRÁIG „Ezüst György jugoszláviai tájaiból kiemelkedik egy félszigetet ábrázoló, kopár, tengeri „tanyavilág", amelynek lefékezett színbeliségében különös mediterrán atmoszféra és regényesség, sőt irodalmias érzékletesség is rejlik."