Kelemenné Mészöly Laura festőművész kiállítása (Gulácsy Lajos Terem, Szeged, 1978)
A természetfestők becsülete egyre csak terjed a közönség körében. Szép bizonyítéka ennek Kelemenné Mészöly Laura növekvő tekintélye, az a fajta bensőséges népszerűség, mely körülveszi munkásságát, keresetté teszi festményeit. Alkotó tevékenységét a hazai táj ismerete, a meghitt hangulatok kedvelése avatja vonzóvá, s persze a művész tehetsége, mely különös érzékenységgel számol be a látott világ változatosságáról, a szabadban tapasztalt jelenségek gazdagságáról. Akik ismerik személyesen is Mészöly Laurát, gyengédségéért, derűs lényének harmóniájáért zárják szívükbe. Pedig festészetéből inkább valamiféle magabiztos férfilíra árad, a szemlélet következetessége, a megjelenítés módszerének a tudatossága, ami nem nevezhető - legalább is előítéletes érvelés mellett — feminin tulajdonságának. Mészöly Laura művészetével bizonyítottnak vehető, hogy egy jóképességű festőnőnek nem kell feltétlenül omlatag légkört idéznie lágy árnyalatok szórt fényeitől kísérve, de az erdők-mezők vidám színeit, a napsugarak káprázatát is vállalhatja. Határozottan, őszintén is szólhat a látottakról, észreveheti, hangsúlyozhatja a természet nemes törvényeit, a virágzás és elmúlás drámai váltógazdaságát, a tavasz és nyár bősége, burjánzó öröme mellett az ősz mindennel számotvető bölcs belátását, a tél hótakarója alatt alvó növényzet jövendő reményeit. Mészöly Laura ennek a mérlegelő, élményeket értelmező piktúrának a képviselője, olyan festőművész, akit a természet nemcsak hogy elbűvöl, de alkotó munkára is serkent, s akinek a fantáziáját a fel-felvillanó és elraktározott emlékképek elrendezésére, összeállítására ihleti. A művésznő tájképeiben ezért azután az impresszionisztikus megoldást posztimpresszionista, expresszív elemek fokozzák intenzívebbé, fejlesztik érzékletesebbé. Mészöly Laura faculté maitresse-e, legegyénibb leleménye a miniatűr tájkép. Ez a műfaj eredendően a sajátja, a művészetek története csak kevés előzményről tud. Kis tájábrázolásai nem vázlatok, alkalmi feljegyzések hanem önálló igényű alkotások, végig gondolt és végig vitt festői megnyilatkozások, csupán csak apró méretben, de elmondható, hogy valahány miniatűrje sűrített és önmagáért helytálló művészi érték.