Orvos András (1978)
Szinte kizárólag a virág, a legtöbbször rózsa a témája Orvos András festményeinek, művészetét tarthatnánk akár továbbfejlesztett Pop Artnak is. Előbb azonban hallgassuk meg ars poeticáját: „Szülőhelyemen Békéscsabán minden virágos. Nemcsak az udvar, de a fal, a terítő, a tányér, meg a képes levelezőlap is. Gyermekkoromban csodálatosnak tartottam ezt a virágdíszt, később jöttem csak rá, hogy mennyi benne a csalás. Most már viszont szándékosan keresem a képeslapok rózsáinak banalitását. Az én virágfestészetemben, szándékaimban együtt él a nosztalgia és a fintor, a szeretet és a paródia." Tagadhatatlan — és senki sem tagadja —, hogy ezek a rózsák egyéb biológiai, esetleg erotikus képzettársításokat is kelthetnek. Jellemzőek ezekre a festményekre a világos, intenzív színek: a krómsárga, a vörös, a piros, a közönséges világoszöld, nagyritkán a kék. A színeffektusok nem drámaiak, a szuggesztivitás mégis az egyik legfőbb tulajdonságuk. Orvos András egyenrangú szerepet — sőt, van amikor címszerepet — ad a háttérnek, akár fehéren hagyja is, akár geometrikus konstrukciót tervez, teret képez a felületre, vagy csak egy részére; ilyenkor a Hard Edge pattogó vezényszavai a hangosabbak. Máskor, mintegy kockákra, vagy sávokra szabdalja virágját, és dekomponáltnak tetsző rendben helyezi el a vászon felületén. Ezek a szögletes osztások látszólag úgy jöttek létre, mintha a művész a képéből egy-egy sávot kivágna, s ezt a részt kidobva annak a szomszédos képelemeit illesztette volna össze újra. Nem egészen így van. Bár a virágszirom éle a legtöbbször megtörik, máskor viszont éppen, hog folytatódik határának érzésvonala. Ennél a festőnél nincs véletlen, ő mindent kiszámít, ezt a magatartását legszívesebben pszeudó-esetlegességnek nevezném. Egy Orvos András-féle, olló nélküli montázsnak. Újabb festményein — bár pedantériája megmaradt, mélyebbek a tónusok; korábbi, világos műveiből sem hiányzott ugyan a tónus, azok összhatása mégis inkább dekoratív volt —, s egyre nagyobb teret kap a rétege festés, lazurozás. A nagy kiterjedésű, egyenletes, sík — vagy legalábbis síknak tűnő — foltfelületek helyett pedig mintegy a szuperplaszticitás igénye. Orvos Andrást egyre jobban érdekli az anyagtan, a régi mesterek technikájának nyelvezete. Ő ezen a nyelven adja elő gyökeresen más mondanivalóját. Az olaj- és a műanyagfestés mellett akvarellezik is orvos. Fél évszázados gombfestékeket szerzett magának, velük megtörte a vízfestmény képzetünket, mivel akvarelljei csak méretben nem, de hatásukban egybevágóak olajfestményeivel. Különös erénye ennek a festőnek égi gondolati eredetű végtelen tisztaság. Felületi tisztaság is. Orvos András festészete érzelmi töltésű, mégis markáns, személyes indítású, mégis tárgyilagos, fülledt és puritán egyszerre. FRANK JÁNOS 6