Udvardi Erzsébet festőművész kiállítása (Magyar Nemzeti Galéria, művész-közönség találkozó, 1978)
Udvardi Erzsébet 1929-ben született Baján. Festészeti tanulmányait a helyi Rudnay szabadiskolában kezdte, 1948 és 1953 között a Képzőművészeti Főiskola növendéke, mesterei Bernáth Aurél, Fényi Géza, Frincz Gyula és Domanovszky Endre. 1953 és 1958 között a Vendel utcai tanítóképző tanára, 1959-től Badacsonyban él. 1955 óta kiállító művész, első önálló kiállítását 1965-ben rendezte az Ernst Múzeumban. 1975-ben „A Magyar Népköztársaság érdemes művésze” kitüntetésben részesült. A badacsonyörsi dombon áll a szerény megjelenésű, belül klasszicizáló késő barokk benyomást keltő, finom párkánylécekkel és enyhe kiülésű falpillérekkel tagolt Szent Antal műemlékkápolna. Kora pontosan nem állapítható meg, az útbaigazító felirat szerint már 1816-ban „nagyon réginek” mondták. Udvardi Erzsébetben a 70-es évek elején merült fel a gondolat, hogy a kápolnát odaillő képekkel díszítse. Az akkor badacsonytomaji plébános, dr. Lékai László megbízása nyomán 1976-ban készült el a jelen kiállításon bemutatott két kép, a „Betlehem, három királyok” és a „Szent Antal a halaknak prédikál”. Az előbbi a kápolna fő helyén, a szentélyfalon, az utóbbi, amely a templom névadó szentjéhez, Páduai Szent Antalhoz (1195 —1231) kapcsolódó legendás eseményt ábrázol, a déli oldalfalon került elhelyezésre, az északi falba vágott, kisméretű ablakokkal szemben. A két kép, eltekintve az ikonográfiailag adott jelenetektől, a motívumok formai megoldásában és részben átértelmezésében, amibe József Attila „Betlehemi királyok”-ja is belejátszhatott, szorosabban kapcsolódik Udvardi Erzsébet Balaton ihlette, meditációs jellegű munkáihoz, mint az egyházi festészet mintáihoz. A „Betlehem, három királyok” térértelmezése (kettős, osztott tere), az előtér és a háttér egybefűzése a klasszikus perspektíva kialakulása előtti festészet térértelmezésével mutat rokonságot, de e távoli trecenteszk jelleg mai, köznapi s megragadóan emberi mozzanatokkal szövődik át. Gáspár, Menyhért, Boldizsár alakja mögött a messzeségben a Badacsony havas oldalára ismerhetünk, s a ferences vándorprédikátor az ezüstös tó, talán a Balaton vizénél ezüstösebb fényben villózó halakhoz intézi igéit. A fényre - a természetesre és a mesterségesre - fokozottan érzékeny aranyba és ezüstbe öltözteti Udvardi Erzsébet a környező tó és táj, a kies dombok és a nádassal csipkézett vízpart látványából kiszűrt, jelzésekké egyszerűsített, bensőséges üzeneteit. Az ikonok aranyába és ezüstjébe burkolózik a klasszikus pannon vidék, s fénye, amely a külső fény lágy érintésére belülről sugárzik, átszövi az egész természetet, nemcsak e tájat, hanem a mindenkorit. E villózó kettős fény a foglalata a biblikus és a legendás eseménynek, s ilyesfajta kettősségben szövődik egybe a kulisszáit váltogató tér és idő. A Szent Antal műemlékkápolna két képének és a velük vonatkozásban álló munkáknak bemutatásával e poétikus kapcsolatot kívánja szemléltetni a kiállítás. A műemlékkápolna belső és külső fotóit Szepsi Szűcs Levente készítette. Mezei Ottó