Kiss István szobrászművész kiállítása (MSZMP Pest megyei Bizottságának székháza, Budapest, 1985)

Az MSZMP Pest megyei Bizottsága párta­lapszervezete, a Szabadfoglalkozású Képző- és Iparművészek MSZMP-alapszervezete és a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága meghívja önt KISS ISTVÁN szobrászművész kiállítására 1985. március 29-én 15 órára Megnyitja: DR. TÓTH ALBERT A kiállítást rendezte: Mucsi András művészettörténész Helye: MSZMP Pest megyei Bizottságának székháza Budapest XII., Nagy Jenő u. 5. KISS ISTVÁN szobrászművész a művészet feladatairól: „Úgy gondolom, hogy a művészetnek mindig a kor leg­fontosabb emberi problémáit és eszményeit kell meg­fogalmaznia, kifejeznie. Az eszmény, a kor eszménye pedig nagyon leegyszerűsítve úgy fogalmazható meg, hogy kollektív világot kell teremtenünk, mert csak így biztosítható az emberiség jövője, talán nem túlzás: léte." „Hogy a valódi érték felismerésében, megfogalmazá­sában minél kevesebbet tévedjünk, állandóan vizsgál­nunk kell társadalmunk, népünk valóságos mozgását, fejlődését, igényeit... Meggyőződésem, hogy igazi emberi életmű csak a társadalom talaján, azzal össz­hangban jöhet létre.” Az elkötelezettségről: „Minden olyan művészet, amelynek emberi szándékai vannak, társadalmilag elkötelezett. Ez mindig így volt. De van ennek egy további fokozata is, a pártos művé­szet. A pártosság egy irányba, a haladó irányba tere­lése az energiáknak. Éppen ezért az elkötelezettség ön­magában nem sokat mond. Jelentőségét az adja meg, hogy milyen irányú. Mi, a szocializmus irányába gon­doljuk az elkötelezettséget.”­ ­ KISS ISTVÁN 1927. június 8-án, Biharüilyén született. Nagyszalontán megkezdett középiskolai tanulmányait 1941-től Budapesten folytatja. Az újpesti Könyves Kál­mán Gimnáziumban Visky Balázs tanítja rajzolni, majd 1936-ban a rákospalotai munkás szabadiskolában Ko­csis András és Turáni Kovács Imre lesznek tanárai. 1948-tól a Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Mikus Sándor, majd Pátzay Pál osztályában tanul. 1950-től kiállító művész. 1953-ban — még főisko­lásként - megnyeri a Dózsa-szoborpályázatot. (A kivi­­ telezett Dózsa-emlékművet 1961. augusztus 20-án avat­ják fel.) Munkássága elismeréséül 1956-ban és 1962- ben Munkácsy-díjjal tüntetik ki. A gellérthegyi emlékparkban felállított „Múlt és jelen” c. domborművéért 1966-ban elnyeri a főváros „Pro Arte” díját. 1967-ben felállították Végvári vitézek c. épületplasztikáját Vácott, Lenin-szobrát pedig Szege­den. 1968-ban munkásábrázolásaiért SZOT-díjat kap. 1969. március 19-én avatják fel Tanácsköztársasági em­lékművét a Dózsa György úton. A szocialista emlékmű­szobrászat terén kifejtett munkásságáért 1970-ben Kossuth-díjjal tüntetik ki, a Lenin-centenárium alkal­mából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa pedig a Lenin-emlékéremmel. 1972-ben a szabadfoglalkozású képző- és iparművészek pártcsoportjának titkára lesz, ez év szeptemberében Pest Buda és Óbuda egyesíté­sének centenáriumi előestjén avatják fel Centenáriumi emlékművét a Margitszigeten. 1975- ben érdemes művész címmel tüntették ki. A XI., majd a XII. pártkongresszuson az MSZMP Központi Bi­zottsága tagjává választják. Összegyűjtött műveit 1976- 77-ben kiállítássorozaton mutatják be a Szovjet­unióban. 1977-ben gyűjteményes kiállítása nyílik a bu­dapesti Műcsarnokban. A Magyar Képző- és Iparmű­vészek Szövetsége elnökévé választják a szövetség 1977- es, majd 1980-as közgyűlésén. 1981. április 4-én a Minisztertanács a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze címmel tünteti ki. Számos, művészetéről szóló publikáció után 1982-ben jelent meg Tasnádi Attila összefoglaló Kiss István-mo­­nográfiája a Képzőművészeti Alap Kiadónál. A realizmusról: „A realizmus, véleményem szerint se nem stílus, még­­csak nem is figurális ábrázolás vagy absztrakt kérdése, hanem a szándéknak való megfelelni tudásé. Minden emlékmű az adott helynek és feladatnak kell, hogy meg­feleljen. Emiatt nem lehet sem stiláris, sem módszerbeli határait megszabni.” A művészi tükrözésről: „Művészet nem létezik absztrahálás, összegezés, lénye­­gítés nélkül. Ami ezt a folyamatot nem végzi el, az leg­jobb esetben illusztráció. Korunk fejlődése ismeretek­ben is rendkívüli mértékben felgyorsult. Számtalan je-

Next