Révész Napsugár grafikusművész kiállítása (Videoton Oktatási Központ, Székesfehérvár, 1985)

A kortárs képzőművészetben aligha találunk olyanfajta produktumot, alkotói meg­nyilvánulást, ami valamely vonatkozásban ne kapcsolódna művészettörténetünk ko­rábbi korszakaihoz. Legyen bár a kötődés nyilvánvalóbb vagy gyengébb szálú, alapja néhány évtizedes vagy századokra tehető, nyíltan vállalt vagy be nem vallott, esetleg véletlenszerű — aligha születhet olyan mű jelenlegi művészeti fogalmainkkal mérve, amelyhez hasonló az ember alkotó tevékenysége során valahol ne találna ősökre. Ezért értelmetlen a csupán formai nóvumok keresése, a megnyilatkozás újabb és még újabb variációinak kísérlete. Akkor hát miben vagy mivel térhet el egy művész munkáiban a korábbiaktól? Mi lehet az, ami miatt megkülönböztethetően elválik műveinek sora más művészekéitől? Csakis a mű értelmi-érzelmi súlya, az ettől elválaszthatatlan kifejezési eszközök, a művész sajátosan megnyilvánuló közlendője. S ha az alkotó egyénisége, érzékenysége révén a műben testesülő közérzete, véleménye többekével rokon, s ha ehhez sikerül rátalálnia a legmegfelelőbb formára, a kettő együtt megteremti jellemző egyéni hang­ját. Révész Napsugár 1968-ban fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskola gra­fikai szakán. Hitében, szándékaiban és vállalásaiban azokhoz a fiatalokhoz tartozik, akik a felszabadulás utáni képzőművészetünk hatvanas évektől feltörő nagy grafikus nemzedékét követték. Hisz abban, hogy alkotása befogadóra, értőre talál, hisz a mű katartikus hatásában, a művészet elhivatottságában, s abban, hogy egy művész a fővároson kívül is alkothat egyetemes érvényűt. Tíz esztendeig dolgozott a debreceni művésztelepen, Székesfehérváron 1980 óta él. Munkái kiállításokról, illusztrációiból közismertek. Művészetének alaphangja, inspirálója a szeretet és a félelem. Jól ismeri az ember ön- és közveszélyes tulajdonságait, teremtő képességeit és romboló ostobaságát. A jót és nemest akarja a gonosztól elválasztani, megmutatni az érzelmi sekélyesség­ből, torzult célokból egymást és világunkat fenyegető veszélyt. A magány, a megkese­­redés ellen menekvésként az egymásra figyelmezést, megértést ajánlja. Révészben akkor is ezek az indítékok működnek amikor ágbogas fákat, növényeket virágokat rajzol. De akkor is, amikor különös felnőtt-meséit jeleníti meg Weöres Sándort idéz­ve: Mondok, mondok éneket. Falra mondok képeket. Arany ágyra szűzleányt Döglött lóra holt zsiványt Lapjain garabonciások, zenészek, cirkuszi népség, komédiások, mutatványosok tarka tömege éli révészi életét. Köztük megjelenik a hétköznapi ember szorongásaival, rettegéseivel, magányával. Hol prófétaként a pusztában, hol árva-kitaszított madári­­jesztőként, hol Ikaroszként elpusztulva. Megtaláljuk az áldozat-embert, az ostobák, pöffeszkedők által kiszolgáltatottat. Ám sem az egymásba kapaszkodó szeretők, sem az áldozatok, sem a gonoszak és közönyösek nem látják a házak fölé sötétlő sárkányt, az előkúszó szörnyeket, nem értik a csörgősipkás „bolond" jósszavát, nem tűnik fel senkinek még a „Vigyázat robbanásveszély" tábla sem. Babylon csak önmagára, ön­maga haláltáncára figyel, észrevétlen és egyedüllétre kárhoztatott a közéjük szállt Angyal is. Egri Mária A VIDEOTON JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI HÁZ RENDEZÉSÉBEN RÉVÉSZ NAPSUGÁR GRAFIKUSMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA A VIDEOTON OKTATÁSI KÖZPONTBAN. SZÉKESFEHÉRVÁR, BERÉNYI ÚT. MEGTEKINTHETŐ: 1985. OKTÓBER 14—NOVEMBER 31-IG NAPONTA 8—20 ÓRÁIG. MUNKASZÜNETI NAPOKON 8—13 ÓRÁIG. MEGNYITÓ: 1985. OKTÓBER 14. 14.30 ÓRAKOR MEGNYITÓ BESZÉDET MOND: BARTL OSZKÁRNÉ AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK ELSŐ TITKÁRA Révész Napsugár valójában lírikus, drámai töltésű lapjain is a részletek, egyik­másik figurája gyengéd szeretetről tanúskodik. Leginkább tettenérhető ez az érzelmi forrás intimebb szférákat ölelő munkáinál, ahol a szerelem szépsége és fájdalma, a család egymásrautaltsága inspirálja rajzait. Külön kell említeni a lapok kitűnő mesterségbeli kivitelezését. Úgy tűnik a toll és ceruza egyedi finomságai a technika sajátos adottságainak teljes gazdagságával érvé­nyesülnek karcain, metszetein és litográfiáin. Érzékletesen követhető ez illusztráció­in, amelyek a választott vers lényegével való azonosulás mellett önálló révészi művek. Akár Ady, akár Buda Ferenc az ihletet adó, Révész Napsugár hol lírai hol fanyar-groteszk figuráival népesült világa gyengéden felénk fordított éles tükör. Amelyben mi magunk is, nemcsak mindig a többiek látha­tók. A mesék tanulságait a felnőttek számára kell summázni. Legalábbis feltételezhe­tően Révész munkássága különösebb magyarázatra nem szorul. Különösen ha olyan kitűnő művészi kvalitást hordoznak mint az ezen a kiállításon bemutatott alkotások. ÖREG MALOM

Next