Szabó Kinga keramikusművész kiállítása (Kőbánya - Pataky Galéria, 1985)
A kiállítás látogatói, akik Szabó Kinga kerámiáit utolsó kiállítása óta nem látták - mert hiszen csak ritkán kerülnek a hazai közönség szeme elé - bizonyára azonnal észreveszik azt a tartalmi változást, mely az elmúlt években bekövetkezett. Szabó Kingát olyan kerámikusként ismertük, aki mondanivalóit a magyar népi fazekasság hagyományaira építve közölte. Forma és motívum kincseit, de a technikai megoldásokat is innen merítette és mindezekből sohasem tapasztalt széles alapot épített ki magának. Ez a kimondottan népi hangvételű alapozás volt munkásságának eleje. Tudom, sokan úgy gondolják, hogy egy művész átválasztásánál ez a könnyebb megoldás, a népi hagyományokra való építés. Pedig éppen ellenkezője az igaz, mert hiszen a művész olyan kötöttséget vállal, oly korlátok között kell megtalálni mondanivalóját, kifejezd eszközeit, melyek az alkotó munkát erősen megnehezítik. Különösen akkor, amikor nem elégszenek meg reprodukáló munkával. Szabó Kinga első kiállításán már bizonyította, hogy ennél többet akar és tud nyújtani. Ha voltak is még olyan munkái, amelyekkel még közel állt a forráshoz, mégis már egyértelműen meg tudta mutatani, hogy nem a népi formákhoz, dekorokhoz kötődik, sokkal inkább fazekasságunk szellemét igyekszik magáévá tenni és abból újat formálni. Az azóta eltelt esztendők alatt, bár már addig benne felhalmozódott páratlanul nagy ismeretanyagot ezen a vonalon még növelte, de újabb utakat is megjárt. Érdeklődése egyre inkább a történeti anyag felé fordult és abból is természetesen elsősorban a magyar felé. A mostani kiállításon tehát Szabó Kingának olyan anyaga kerül bemutatásra, mely a fent jelzett két út ötvözetéből jött létre. És mindjárt hozzátehetjük, hogy ez az ötvözet igen szerencsés és széles lehetőségeket nyújt a művésznek, sokkal szélesebbet, mint amilyenen eddig járhatott. Szabó Kinga mostani kiállítása világosan mutatja, hogy a művész előtt nincsenek technikai nehézségek, minden vonatkozásban uralja anyagát, biztos kézzel alakít formát és díszítményt egyaránt. A kettő viszonyát finom érzékkel alakítja harmonikussá. Új formákat és díszítményeket hív életre és mindet úgy, hogy az már teljes mértékben az övé, kiérlelt sajátja, mégis a hagyományok szellemében alakított. Mindazok közt, akik a hagyományok szellemében folytatják alkotó tevékenységüket, Szabó Kinga a legjobbak közé tartozik. Dr. Domanovszky György