Szabó Kinga keramikusművész kiállítása (Kőbánya - Pataky Galéria, 1985)

A kiállítás látogatói, akik Szabó Kinga kerámiáit utol­só kiállítása óta nem látták - mert hiszen csak ritkán kerülnek a hazai közönség szeme elé - bizonyára azon­nal észreveszik azt a tartalmi változást, mely az elmúlt években bekövetkezett. Szabó Kingát olyan kerámikusként ismertük, aki mondanivalóit a magyar népi fazekasság hagyományaira építve közölte. For­ma és motívum kincseit, de a technikai megoldáso­kat is innen merítette és mindezekből sohasem ta­pasztalt széles alapot épített ki magának. Ez a kimon­dottan népi hangvételű alapozás volt munkásságá­nak eleje. Tudom, sokan úgy gondolják, hogy egy mű­­vész átválasztásánál ez a könnyebb megoldás, a né­pi hagyományokra való építés. Pedig éppen ellenke­zője az igaz, mert hiszen a művész olyan kötöttséget vállal, oly korlátok között kell megtalálni mondaniva­lóját, kifejezd eszközeit, melyek az alkotó munkát erősen megnehezítik. Különösen akkor, amikor nem elégszenek meg reprodukáló munkával. Szabó Kinga első kiállításán már bizonyította, hogy ennél többet akar és tud nyújtani. Ha voltak is még olyan munkái, amelyekkel még közel állt a forráshoz, mégis már egyértelműen meg tudta mutatani, hogy nem a népi formákhoz, dekorokhoz kötődik, sokkal inkább faze­kasságunk szellemét igyekszik magáévá tenni és ab­ból újat formálni. Az azóta eltelt esztendők alatt, bár már addig benne fel­halmozódott páratlanul nagy ismeretanyagot ezen a vonalon még növelte, de újabb utakat is megjárt. Érdeklődése egyre inkább a történeti anyag felé for­dult és abból is természetesen elsősorban a magyar felé. A mostani kiállításon tehát Szabó Kingának olyan anyaga kerül bemutatásra, mely a fent jelzett két út ötvözetéből jött létre. És mindjárt hozzátehet­jük, hogy ez az ötvözet igen szerencsés és széles le­hetőségeket nyújt a művésznek, sokkal szélesebbet, mint amilyenen eddig járhatott. Szabó Kinga mostani kiállítása világosan mutatja, hogy a művész előtt nincsenek technikai nehézségek, minden vonatkozásban uralja anyagát, biztos kézzel alakít formát és díszítményt egyaránt. A kettő viszo­nyát finom érzékkel alakítja harmonikussá. Új formá­kat és díszítményeket hív életre és mindet úgy, hogy az már teljes mértékben az övé, kiérlelt sajátja, mégis a hagyományok szellemében alakított. Mindazok közt, akik a hagyományok szellemében folytatják al­kotó tevékenységüket, Szabó Kinga a legjobbak kö­zé tartozik. Dr. Domanovszky György

Next