Gábor Áron festűmévész kiállítása (Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola Kamaraterme, Kecskemét, 1986)
Gábor Áron esetében számomra az a vonzó, hogy egy percig sem leplezi, művészete elsősorban érzéki és nem spekulatív. Az „én-mítosz” megteremtésére való kínos törekvésnek, mely ma olyan általános a fiatal magyar - és nem magyar — festők körében, nyoma sincs. És ez meglehetősen nagy szabad teret engedélyez számára. Mindenekelőtt festő; azzal a képességgel, hogy a nyersség és kifinomultság, a figuratív és absztrakt, az irónia és tradíció között tud egyensúlyt teremteni. Az ilyen típusú festőiség talán nem olyan harsányan követelődző, mint a világszerte uralkodó új expresszivitás, viszont lehetőséget nyit minden egyes kompozíció belső lehetőségeinek kibontakoztatására. A kékek, vörösek, barnák, hangsúlyos sárgák, punk rózsaszínek tobzódására, ezüst és arany sávok ikon-szerű beszüremkedésére. Az eddigiekből is következik, hogy erőteljesen a színekre koncentráló festőiséggel van dolgunk, ahol a formai motívumok, ha nem is másodlagosak, de mindenesetre tetszőlegesek. Ez az esetlegesség csak látszólagos, eredete pontosan azonosítható. Gábor Áron 1985 elején felépített egy asztalnyi istallációt, celluloidból, hanglemezekből, karácsonyfadíszekből, üveggyöngyökből, vékony pálcikákból, nagyító lencsékből. Erről fotósorozatot készített. A fotósorozatot film követte: „Körkérdés” (film három vetítőre és egy lyukas tükörre) címmel. Rendkívül bonyolult térbeli vizuális élményt hozott létre, amelyben az installációt megmozgatta, az elemi látványrészeket a három vetítő vegyítette gazdag, egymásba kapcsolódó látványrenddé. Ugyanennek az installációnak köszönhető egy grafikai sor megszületése is. Fotósorozatát először ofszet technikával vitte papírra, majd az ofszet nyomatokat megkettőzte, így az eredeti - hanglemez, futó alakok, tükör, nagyító - látvány tovább bonyolódott. Az utolsó szakaszban pedig egy japán rajzkönyv erotikus figuráit szitázta rá a nyomatokra. Az egyre összetettebb kompozíció valójában különös absztrakciót hozott létre, amely azonos tőről fakad azzal, amit Gábor Áron festészetében is művel. Ez a sokrétűség, a festészet, grafika, plasztika, film, fotó, environment; a vizualitás minden területén való működés, a komplexitásra való törekvés a szabadság jele, s ez a mai, kimódoltan könnyed, mesterkélten felszabadult képzőművészeti életben örömteli jelenség: Fitz Péter He is first and foremost a painter; he can strike the right balance between being refined and crude, between figurative and abstract painting, between irony and tradition. This type of art many not be as harshly demanding as the New Expressiveness, which is widespread all over the world; it may, on the other hand, give him the possibility to unfold inherent values in each composition: the opulence of blue, red, brown shades, stressed yellows, punkish pinks, gold and silver streaks flashing up just like in orthodox ikons. It seems to be evident from the above mentioned facts that we have to dó with a painter who concentrates first of all on colour, in whose works form and pattern are — if not of secondary importance - but optional. This is only seemingly a casual approach; its origins can be traced back with great accuracy. Early in 1985 Aaron Gábor built an installation — the size of a medium-size table - made of celluloid, disks, Christmas tree decorations, glass beads, thin sticks and lenses. He took a sequence of photos of this structure. The sequence was followed by a moviefilm, entitled: ’’All-Round Inquiry” (A movie for three projectors and a mirror with a hole). This produced an utterly sophisticated spatial, visual experience, in it he moved the installation and the three projectors brought force a rich blend of overlapping visual sights compining the individual sights. The same installation inspired a graphic series, as well. He printed his sequence of photos by applying offset technology, then he doubled these prints - further complicating the original image of disks, running shapes, mirrors and lenses. In the last stage he silk-screened erotic Japanese pictures onto his prints. The composition has thus become more and more complex and created a unique abstraction, which is the technique the artist uses in his paintings as well. This variety of skills and arts: painting, graphic and plastic arts, the movie, photography and environment; his activity in all the visual arts, his attempts at complexity are sure signs of a freedom in the arts, an appealing phenomenon in a world where so much freedom in the arts in factitious and unreal. PETER FITZ A kiállítást rendezte és megnyitotta: Fitz Péter Fotó: Makky György és Lévai Jenő A katalógus szöveget fordította: Heller Anna Felelős kiadó: Sárközi Zoltán Exhibition arranged and opened by Peter FITZ Photos: György Makky and Jenő Lévai Translations: Ann Heller Ma, amikor a vizuális művészetek új reneszánszukat élik, egyre nehezebb a dolga a pályája elején tartó művésznek, különösen akkor, ha a kor követelményeihez igazodva eredeti és markáns akar lenni. Kettős szorításban él; az orginalitás és a korszerűséggel azonosulás alapkövetelménye szembenáll azzal a mindig gyanútkeltó' esettel, hogy a Zeusz fejéből teljes fegyverzetben kipattanó Pallas Athéné nem tartozik a realitások közé a szépmesterségek terén. These days when there is a revival of interest in the visual arts, an artist at the beginning of his career has an increasingly hard job, particularly if he wants to preserve his identity and be markedly impressive while keeping up with new trends at the same time. He will find himself at something of a crossroads between originality, on the one hand, and the requirement of being up-to date, on the other; both contradict the very suspicious case of Pallas Athena springing in full armour from the forehead of Zeus, which is not a common phenomenon in fine arts. What appeals to me in Aaron Gábor is that he does not conceal the fact that his art is mainly sensual and not speculative. He is not concerned, in t he least, about desperately trying to create his ego - an attempt that is widespread among Hungarian and non-Hungarian artists alike. This fact gives him ample room for manoeuvering.