Herczeg Klára Munkácsy-díjas szobrászművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1986)
HERCZEG KLÁRA Munkácsy-díjas szobrászművész kiállítása örömmel tölti el látogatóit. Amit a szobrok eléje állítanak valódi, igaz világ: életteljes és érzékletes, felidéző és megindító. Művei nemcsak tárgyukkal, hanem érzelmi telítettségükkel és megformálás kiküzdött harmóniájával ragadnak magukkal. A megvívott belső harc hevülete és a forma befejezett összhanga jellemzi köztéri szobrait éppúgy, mint nemesen kidolgozott kisplasztikáit. Köztéri szobrai formailag monumentálisak, zártak, egyszerűek. Jellemző és emlékezetes alakok és mégis egy eszme jelképei. És mennyire kiválóak portréi, plakettjai, ha drága eltávozott kortársainkat örökíti meg. Milyen szépek a nagy szerelmek páros alakjai, mennyi gyöngédség, bár érteti közelíti egymáshoz őket. Herczeg Klára műveiből hiányzik minden középiskolás fokon oktató ajándék. Drámai erejét bizonyítja az „Öreg halász és a tenger” formai zártságával feszítő tragédiája. Ha most megpróbálnám összefoglalni Herczeg Klára művészetének ihlető forrását, egy szóval tenném: hűség. Igen, ez a legjellemzőbb sokirányú munkásságára: hűség a világhoz, a valósághoz, az eszmékhez, az őszinte, harmóniát teremtő humanitáshoz. BARABÁS TIBOR KOSSUTH-DÍJAS ÍRÓ