Réti Zoltán festőművész kiállítása (Sátoraljaújhely, 1986)
Réti Zoltán irigylésre méltó ember, mert egyszemélyben festőművész és zeneművész, ezenkívül kitűnő művészetpedagógus, művészeti ismeretterjesztés hivatott művelője. Nemcsak neki, de Tünde nevű leányának is tanára voltam a képzőművészeti főiskolán, és így személyes élményeket is nyerhettem arról a bensőséges atmoszféráról, amely a művészettel eljegyzett Réti családot jellemzi. Réti Zoltán szerény, szívós és vállalkozó kedvű művész. Otthonosan mozog a tájképfestés birodalmában, de nem idegen tőle a figurális ábrázolás sem: ezt bizonyítja Madách illusztrációinak sorozata. Kedveli a derűs színeket, a formák lágy hajlatait, keresi a harmóniát és a világgal való békét. Ezzel magyarázható, hogy Londontól Japánig sikeres kiállításokat rendezhetett. Bízom abban, hogy vonzó személyisége, változatos festőisége a sátoraljaújhelyi közönség tetszését is elnyeri VÉGVÁRI LAJOS „Réti Zoltán «Violonce Ingres»-je igazi hegedű . . . Szeretettel ábrázolja a nógrádi embert, a földmunkást, az otthoni tájat, a virágcsokrot és ideje van arra, hogy tanulmányozza, ábrázolja a muzsikáló embert, a képzőművészet örök és megújuló témáját. Mindezt teszi olyanképpen, ahogyan énekel az ember. Ahogy hangja fölszáll, hallom azt. Sors ez, a látott valóság öröme, az a vonzó egyszerűség, ahogy a mozdulat fátyolos, tiszta zavarában átnyújtunk egy virágcsokrot.” MARTYN FERENC (Dunántúli Napló, 1979. február 10.) mHIEEEma