Kurucz D. István festőművész kiállítása (Csók István Galéria, Budapest, 1987)
A PUSZTA VARÁZSA A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT KURUCZ D. ISTVÁN KOSSUTH- ÉS MUNKÁCSY-DÍJAS FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1987. MÁRCIUS 19-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA: DR. DÖMÖTÖR JÁNOS A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI TORNYAI JÁNOS MÚZEUM IGAZGATÓJA MEGTEKINTHETŐ: 1987. MÁRCIUS 19-28. CSÓK ISTVÁN GALÉRIA BUDAPEST, V. VÁCI UTCA 25. Kurucz D. István azokkal a képekkel jelentkezik a Csók István Galériában, melyeket az utóbbi időben a magyar Alföld legjellegzetesebb tájairól, a pusztákról festett. Rendszeresen eljár a Hortobágyra, fontos szerepet vállalt a hajdúböszörményi művésztelep megszervezésében, működése hatáskörének kiterjesztésében. A bugaci, a kiskunsági természetvédelmi körzet is több karakteres kompozíció megalkotására ihlette. S persze - mindenek előtt szülővárosának, Hódmezővásárhelynek a környékét festi folyamatosan; életműve annak a szellemiségnek a letéteményese, melynek a művészettörténelem joggal tulajdonít nemzeti és egyetemes jelentőséget. Tudvalevő, hogy Kossuth-díjas kiváló mesterünk az alföldi festészet iskolateremtő bázisának, a vásárhelyi műhelynek hivatott képviselője, a kezdeményezőktől, Tornyai Jánostól, Endre Bélától, Medgyessy Ferenctől kapott örökség tudatos, áldozatos közvetítője, aki komoly érdemeket szerzett atekintetben, hogy a fiatalabb nemzedékek legtehetségesebbjei közül többen is felismerték képzőművészetünk hazai hagyományainak példamutató és követendő értékeit. A síkvidék megfestésében Kurucz D. István egész pályája folyamán mindig is monumentális kifejezésmódot alkalmazott, jól érzékeltette a messzi távlatokat, a nagy kiterjedésű szántóföldek, mezők lenyűgöző arányait. Pusztai festményei most új nézőponttal is megismertetik a tárlatlátogatókat; a nagyvonalúan megoldott képek hitelesen tájékoztatnak ennek akülönös tájnak a jellegzetességeiről, az ottani élet változó szokásairól, arról, hogy a puszta tulajdonképpen nem pusztaság, hanem sajátos lehetőség a természet gazdagságának a felmérésére, hasznosítására, a civilizációs kártevés ellensúlyozására. Kurucz D. István kifinomult érzékkel veszi számba a mozdulatlan látvány festői megjelenítésének a feltételeit, leegyszerűsített művészi eszközökkel éri el a nagyvonalúság képzetét, ugyanakkor a határtalanság érzetével nem száműzi a valóság sokrétűségének, differenciáltságának a tényeit. A nagy méretek világában is érezteti az ember jelenlétét, s (bár a végtelennek tetsző legelőkön eltörpülnek a lovak, a gémeskutak, a horizonton feltűnő tanyák, a kép mégis bensőséges vallomásnak hat a helyszínen tapasztalt felejthetetlen élményekről. * * JtL Pogány Ö. Gábor