Gáti Gábor kiállítása (Esztergomi Vármúzeum Rondella Galériája, 1988)
Mostani kiállításán Gáti Gábor több mint 25 éves szobrászi pályája utolsó néhány évének alkotásaiból mutat be válogatást. Ezek a művek, mint cseppben a tenger híven tükrözik a több évtizedes szobrászi tevékenységet, annak minden jellegzetességét és azt a művészi szándékot, hogy Gáti Gábor a mindenkori mondanivalójához újra és újra felfedezze, e mondandóhoz legadekvátabb művészi kifejezést, formát. Gáti sohasem ragaszkodik bevett, sztereotip szakmai fogásokhoz vagy egy megtalált és görcsösen őrizgetett, ápolgatott stílushoz. Látszólag éppen ezért a művész tevékenysége eklektikus, a külső szemlélő számára nehezen felfedezhető a kényelmes kapszkodónak bizonyuló stílusegység, és művészetét nem tudja könnyen besorolni a mai szobrászat valamely divatos tendenciájába sem, mert Gáti belső késztetések és nem divatfordulatok hatására változtatja kifejezési eszközeit, cseréli a gondolatokat megjelenítő formáit. Ezek a belső késztetések abból a hitéből fakadnak, hogy képes a világról valami olyan fontosat közölni velünk, amit csak egyedül ő képes elmondani, és abból a tiszteletből, amelyet a művész e mondandók iránt érez, tudva, hogy a gondolat mindenkor képes önmaga megszülni leghitelesebb kifejezési formáját. A tisztelet más vonatkozásban is jellemző Gáti művészetére. Tiszteli az anyagot, a szakmát, éppen ezért mindegyik műve anyagszerű és mindegyikben a legmagasabb rendű szakmai hitelességre törekszik. Mi az mégis, ami a formai sokszínűség, az alakítás különbözőségein túl mégis felismerhetően egyéni módon összefűzi eddigi életművét? Talán két dolog. Az egyik, hopgy Gáti valamennyi alkotása alapvetően konceptuális jellegű. Nemcsak éremsorozataira gondolok itt, hanem hagyományosabb jellegű körplasztikáira is. A másik, szemléleti, egy groteszk világlátás, amelyet időnként átszinez az irónia is. Konceptuális Gáti művészete abban az értelemben is, hogy elsősorban At his exhibit, Gábor Gáti presents a selection of his works from the last years of a more than 25 years of career. These works - like drops in the sea - truly reflect his creativity in sculpture for the past decades and all its characteristics and also reflect the artistic intention of Gábor Gáti to find - over and over again - the most adequate artistic expressions and format for his subjects. Gáti never insists on accepted, stereotype methods of trade or on an already found, strictly harbored style. That is why his works seem eclectic, for the outside viewer it is hard to discover the unity in style which is seemingly comfortably ascending, it is also difficult to place his art in either of today’s fashionable tendencies, because Gáti changes his methods of expression and interpretation of thought on inside inspiration and not according to the turns of fashion. These inside inspirations stem from the belief that only he is capable to communicate certain important thoughts on the worls to us and also from the reverence he feels toward these thoughts, knowing that the thought itself is always capable to create its most valid form of expression. Respect is typical of Gáti’s art in other ways too. He has respect for material and the trade and because of that all of his works are material-like and he strives for technical validity of the highest degree in all his works. Than what is it that links together his ouvre in a visibly unique way beyond the multi-colored format and the different shapes? Possibly two things. One of them is the fact that all of Gáti’s works are basically conceptual. I am not thinking only of his medal series, but his more traditional four-dimensional sculptures too. The other one is the attitude, a grotesque way of looking at the world sometimes colored by irony. Gáti’s art is also conceptual in the sense that he not only wants to catch the dstinguished moment but wants to express the thought process, its development and the time value in spce within the art.