Károlyi Ernő festőművész gyűjteményes kiállítása (Ernst Múzeum, Budapest, 1988)
majd később Delaunay művészetének tanulsága a hatvanas évek elején. Károlyi festészetét ekkor még alapvetően a figurális indíttatás jellemezte. A legtöbbször két és többalakos kompozíciókban szereplői visszahúzódtak a képsíkba, geometrizált részletekkel indultak el az absztrahálódás irányába, miközben dekoratív jellegük ötletes faktúrakezeléssel vagy színválasztással fokozódott. A művész mégsem lépett az ornamentális képi alakítás útjára, ugyanis alapvetően lírikus pszichikai alkata, a kompozíciós szerkezetet mindig tisztelő, képi rendet igénylő szigora más stílusperspektívák irányában nyitotta alkotói képzeletét. Képi jeleinek változatos alakításához — melynek eredményeként hol a geometrikus, hol a szabadabban alakított amorf-, vagy organikus jellegű formák viszik a főszerepet — talán Baumeister ötletessége is bátorítólag adhatott inspirációt. A jelenkori eredmény — amely remekléseiben kulminál — azonban Károlyi Ernő sajátja. Az absztrakt expresszionizmus nagy nemzetközi áramlatába ágyazódik jelenkori művészete, de döntően szonorikus, lírai non-figurativiással. Ebben Manessier — néhol Bazaine — távoli magyar rokona. Művészi munkásságának talán egyik döntő és eredeti vonása az elmúlt közeli években és napjainkban, hogy komponálási módjával mindig figyelemre méltó és szokatlanul egyedi formaösszefüggéseket alakít ki. Ezek leleményessége révén igen széles jelentéstartalmú a festészete. Sokszor lapidáris, egyszerű és szűkszavú a fogalmazása. Ha indulatai csapongóbbak, egymásra torlódó képi jegyek, színelemek hozzák mozgásba a képsíkot. Bármilyen fokozati szinten jelenjenek is meg ezen művei, egyetlen közös művészi indíttatás rokonítja a mutatkozó sokrétűséget: a kifejezőerő fokozásának igénye. Ha alkalmaz is művészelődök által fellelt effektusokat, azokat mindig a saját egyéni arculatára és vérmérsékletének megfelelően alakítja tovább. Újjárendez, meglepő összefüggéseket teremt, sokszor teljesen egyéni hangvételt intőnél. Ebben is értékelhető esztétikai, minőségbeni teljesítménye. A művész kollázsainak válogatott — s csak ízelítőül szánt — bemutatása kettős funkciójukat tárhatja fel a számunkra. Ezek a kisméretű s a grafikákra emlékeztető lapok különálló és külön értékelhető világot tárnak elénk. De egyúttal tapasztalhatjuk azt is, hogy milyen hatásfokkal töltik be inspiráló és előképi szerepüket a legtöbbször olajtemperával festett táblaképek kompozícióit indító fogalmazásánál. Különleges sokrétűség, a művészi fantázia nyitottsága, az alkotói érdeklődés soha nem lankadó elevensége, az élmények befogadásának és vizuális továbbalakításának hol ösztönös-játékos, hol tudatosan szűkszavú és befelé forduló jellege az a döntő meghatározó művészi érték, amelyben részesülhetünk az itt kiállított művek láttán. Károlyi Ernő figyelemre méltó fejlődési utat tett meg munkásságának eddigi három és fél évtizede alatt. Önmagával szemben is mindenkor igényes művészi habitusa, elért eredményei, kérlelhetetlenül továbbkutató alkotó ösztöne aranyfedezete lehet a jövőben egyre magasabb esztétikai szintű pályaívének. Aszalós Endre » « Those who only know the landscapes painted by Ernő Károlyi might be quite astonished to see this retrospective exhibition of his two decades’ activities, which shows the fruits of radically different and sometimes even opposed ambitions of his. Is it the same artist to speak FEHÉR KÖPENYEK, 1974