Ifj. Benedek Jenő festőművész kiállítása (Budapest, 1989)
Kisdéginé Kirimi Irén dr. A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT IFJ. BENEDEK JENŐ FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1989. DECEMBER 14-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN FÉL 6 ÓRÁRA MEGNYITJA KISDÉGINÉ KIRIMI IRÉN DR. MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ MEGTEKINTHETŐ 1989. DECEMBER 23. CSÓK ISTVÁN GALÉRIA BUDAPEST, V., VÁCI UTCA 25. IFJ. BENEDEK JENŐ KÉPEIRŐL A végtelen érzékeltetése, a természet benső rendjének megértése és megértése az, ami ifj. Benedek Jenő művészetének alapvető sajátossága. Képeiben számára legfontosabb a művészi igaz, s ezt intellektuális elmélyüléssel közli. Nem esik különféle izmusok csapdájába, nem veszi tudomásul a ma divatos áramlatokat, úgy fest, ahogy érez: őszintén. Ez őszintesége festői műveltségével párosul, s így születnek meg szebbnél-szebb alkotásai. Képeiben van egyfajta elegancia, egyfajta misztikus sugárzás, valami megfoghatatlan. A világot festői szemmel nézi, nála nem a mi, hanem a miként a fontos. Nem a tárgyak plasztikája a lényeg, hanem a tárgyakat körülvevő levegő, s ezzel a tér érzetét tudja kelteni. A valóságot leredukálja, így felületei simák, tiszta hangon csengők, mentesek minden sallangtól s éppen ezért dinamikusak. Ugyanakkor az egyszínűnek látott színfelületekben látja a színek tömegét is, amelyeket a levegő fokoz le és köt össze előbb észre sem vett színharmóniákká. Műveiben a valóság művészi szépséggé nemesedik. Halk előadásmódjával a zöldesbarnák, okkersárgák, meleg barnák, kékek árnyalataival csodálatos világ részeseivé tesz bennünket. Festményeiben elmélyedve úgy érezzük, nemcsak az igazat, de az azon túl lévőt is láttatja a maga finom szürrealizmusával. Vajon nem az-e a sötétszürke, borult felhős ég alatti kopár hegyen a három kereszt, az alattuk elterülő sivár homokból itt-ott kilátszó csontokkal, nem a kegyetlen valóság-e egy lelki katarzis nyomán? Emberi létünk tragédiájának szimbóluma is lehetne, ha alig sejthetően a háttérben fel nem tűnnék a világoskék színe, reményt csillantva. Ez a kevés világos folt választ ad kérdésünkre, a miértre, meghatározva létünk értelmét és értékünket a világban. Az olasz novecento metafizikus festészetének hatása halványan átvonul ugyan egyes képein, de ezek inkább csak emlékezések az említett irányzat nagyjaira. Tér és tárgyak, a tájban élő emberek foglalkoztatják, a látványban kínálkozó vizuális rend újraalkotója. Csak mélyen érző, szívvel élő ember fogalmazhat így, nemesítheti a látványt festménnyé. Képei láttán mi magunk is emelkedettebbek leszünk. Ez a legtöbb, amivel e rohanó világban egy művész bennünket megajándékozhat. IFJ. BENEDEK JENŐ 1939-ben született Csongrádon. Gyermekként a szolnoki művésztelepen élt, iskolai tanulmányait is Szolnokon kezdte. Budapesten a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett. A Képzőművészeti Főiskolán Pap Gyula, Bernáth Aurél, Barcsay Jenő tanítványa volt. Mesterei közé számítja édesapját, Benedek Jenő festőművészt is. Egykori iskolájában, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, több mint tíz éven át művésztanárként dolgozott. 1970—73-ig Derkovits ösztöndíjat kapott. A főiskola elvégzése óta rendszeresen szerepelnek művei hazai és külföldi kiállításokon. Önálló hazai kiállításai: 1974. Szolnok, Aba-Novák Terem; 1976. Budapest, Fényes Adolf Terem; 1977. Szeged, Gulácsy Lajos Terem; 1981. Budapest, Csók István Galéria - ezért a kiállításért a Művészeti Alap Nívódíjjal tüntette ki. 1983. Pécs, Ferenczy Terem; 1984. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Terem; 1987. Budapest, Csók István Galéria - édesapjával, id. Benedek Jenő festőművésszel. Önálló külföldi kiállításai: 1979. Köln, Galéria „K”; 1982. Hamburg, Atailer Mensch; 1985. Nyugat-Berlin, Galerie Ermitage. Jelentősebb külföldi kiállítások: 1978. Párizs, Monaco; 1979. Frankfurt, NDK; Nápoly az „Italia 2000” nemzetközi kiállításon, személyében első ízben nyert díjat magyar festőművész; 1980. Amsterdam; Párizs; 1984. Washington; Neuchâtel; Nyugat-Berlin; 1986. Moszkva; 1988. Basel. Művei hazai és külföldi múzeumokban, közintézményekben és magángyűjteményekben találhatók meg.