Domokos Géza kiállítása (Országos Széchényi Könyvtár Budavári Palota "F" épület, 1989)
Az Uiversum Circus bizony - akárhogy is, dehát ezt be kell vallanom hőbörző, határtalan, időtlen napló. Talán legesleginkább többszörös tükörképregénynek tekinthető. E tsekélyes érzelművelővel teljes értelmű vecskék egybegyűjtött válogatásában többszörösen egyenes, néha csalóka, néha görbe tükörképletek és tükörképződmények sorozataival találja magát /tengernyi?-gyöngy?-/szemen/-szedetten a nyájas és talán mindezekután /ma?holnap?/ remélhetőleg még egyre /meg/ kegyesedőbb /kép/ olvasó. A könyv képsorozatai önállóak. Szöveges példázataiban három-négy hivatásos Ítész /?/, Ítélkező /?/, polihisztor /?/, lírikus/?/, vagy prozőr /?/, vélekedik /egymás között szilván : az Interdiszciplináris vivi-Szekció/ külső és belső, lehetséges és esetenként képtelenül lehetetlen világegyetemeink viselt, viseltes, megviselt, viselős és olykor bízvást bizony már elviselhetetlen egynémely lényegesnek érzett dolgairól, többnyire fékezhetetlen képzelőerejük és tudásuk által olykor stiláris sokféleségre is /el-el-/ ragadtatva önmagukat. Mindez persze - jól tudom - ideálisan intellektűrhetetlen. Javíthatatlanok. Dehát ki a javíthatatlan? Aki már tovább esetleg nem is javítható. Egyetemes kultúránk élvezetértékű, s tántorokszorító ideális. Világegyetemeinkként változó műsorainkkal angyalog. Miként élhetjük meg. /Hanem : vigyázunk !/ Irdatlanul inkriminált való ez? Egy farce pro ethica : eleve kacifántos? Individeo-dualista? Erotomantikvizáló épirodalmi eszményképzőművészet? Mindenre képes? Ideo- és maximalista? Falliterátor? Tivornya? Stresszelmélet- és titán-dekódolmánya vesztő? Harmónia? Netán pusztán csak virtuális?Hab szoliter? Elszánt derű a zászlón. Talán, ha Mac Art? Varázsfuvalló? SzinD-body-building szimfónia? Szürráció? Az Ámorongó Angyal Sarkant Izgalmasint: Hasongó Erénység Dekódorgón Dósán gyönyörgő Szeretettel A világot teljességében megragadni, magunkévá tenni és ábrázolni tiszteletreméltó vállalkozás. Evvel kísérletezik, immár hosszabb ideje az Universum Circus naponta újraszülető írott és festett lapjain a magát "eszményképzőművész"-nek valló Domokos Géza. Prózája fanyar, groteszk, néha lírai. A szavak és gondolatok mögöttes tartalmait direkt jelentésükkel egyidejűleg használó. A régmúlt idők gondolatiságát, eszményeit a mával összefüggésben próbálja általánossá tenni, s napjaink közvetlen tanulságait is képes örökidejűvé varázsolni. Képi világa hasonló erényeket mutat. Kiragad és összegez, a fantáziát és valóságost egyesíti. Képes a dolgok és élőlények belsejébe és mögé is látni és mindezt biztos technikai fölénnyel láttatni is. Bonyolult mondanivalójának megfelelően irritálóan finom és könnyed vagy groteszk, de pengeélességű vonalakkal, elmosódó vagy hangsúlyosabb, tömörebb foltokkal egyaránt. Domokos világábrázoló játéka, humora, groteszksége, iróniája ellenére is halálosan komoly. Tiszta alkotói logikát sejtet, művészi és emberi méltóságot sugallója? Lencsó László