Soó Rezső emlékkiállítás (Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1990)
Emlékkiállítás Soó Rezső tiszteletére Emlékkiállítás Soó Rezső tiszteletére Dr. dr. h. c. Soó Rezső akadémikus, botanikus professzor 1969-ben az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozta hatalmas magyar és nemzetközi kisgrafika - elsősorban ex libris - gyűjteményét. A múzeum a nagy tudós emlékére rendezi ezt a bemutatót a gyűjtemény darabjaiból. Néhány adat életrajzából: Soó Rezső 1903-ban Székelyudvarhelyt született. Fiatal korát Kolozsváron töltötte, 1921-ben jött Budapestre. Már ezévben megjelent első tudományos közleménye, amelyet sok más követett. 1925-ben kitüntetéssel doktorált. 1925-27.: a berlini Collegium Hungaricum tagja. 1927.: a tihanyi Biológiai Kutató Intézet adjunktusa. 1929-ben nevezték ki a debreceni egyetem növénytani tanszékére. 1939.: vendégprofesszor Königsbergben. 1940-ben a kolozsvári egyetem tanára, az Erdélyi Múzeum Egyesület Növénytárának igazgatója. 1945-től ismét Debrecenben professzor. 1947-ben a MTA levelező tagjává, majd rendes tagjává választották. Évekig a budapesti és a debreceni egyetem professzora volt. Az 1955-69. években a budapesti Növényrendszertani Tanszék és az Egyetemi Botanikus Kert élén állt. Rendkívül kiterjedt tudományos munkásságot folytatott. 27 könyve, 400-nál több dolgozata, 3000 népszerű cikke jelent meg, itthon és külföldön, összesen 16 nyelven. Eredményei tudományos körökben világszerte ismertek. Csaknem egész Európát,Ázsia és Afrika nagy részét bejárta, széleskörű tudományos kapcsolatokat teremtett, 16 országban tartott tudományos előadást, több külföldi tudományos akadémia és számos tudományos társaság tagja volt. Műveinek felsorolása itt lehetetlen. Említsük meg csak Európa és Délnyugat-Ázsia orchideáinak feldolgozását / 1928. Lipcse/ és főművének tartott hatkötetes munkáját, címe: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve. /1964-70-es évek./ Kétszer kapta meg a Kossuth-díjat. 1973-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszdoktorává avatta. A tudományszervezésben, tudományos iskolák indításában, szaklapok kezdeményezésében is aktív tudós 1980-ban bekövetkezett haláláig tudományos munkásságot folytatott és tervezett. Halálát a hazai tudományos intézmények és számos külföldi intézmény mélységesen gyászolta. Az érdeklődők részletesen megismerhetik életét, működését "Inni az élet százszinü borát" című önéletrajzából. Megjelent: UJ IRAS XVIII. 1978. május. Itt elsősorban sokirányú érdeklődésére, különösen művészet-szeretetére kell felhívnunk a figyelmet. Egész életében lelkesen foglalkoztatta az irodalom, a képzőművészetek, a múzeumok új eredményei. Nagy műgyűjtő volt a művészetek több területén. Debreceni professzor korában mélyült el érdeklődése a kisgrafika-művészet és ugyanekkor a bélyeggyüjtés iránt. Mindkét terület nagy gyűjtőjévé vált, széleskörű levelező- és cserekapcsolatai révén nemzetközi gyüjtő-hírnévre tett szert. Egyidőben a világ harmadik legnagyobb ex Libris-gyüjtőjének tartották. Szakirodalmi munkásságot is végzett, számos kisgrafika- és exlibristárgyú tanulmánya is jelent meg. Résztvett az Ajtósi Dürer-Céh alapításában. Irodalmi érdeklődésére jellemző, hogy mint közismerten haladó gondolkodású ember, a debreceni Ady-Társaság egyik vezetője lett. Az Iparművészeti Múzeumnak juttatott kisgrafika-exiibris-gyüjteményének rende- Dürer-iskola, XVI. sz., uj nyomás Ltsz. 30/160. Walter Crane műve Ltsz. 86/13.