Soó Rezső emlékkiállítás (Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1990)

Emlékkiállítás Soó Rezső tiszteletére Emlékkiállítás Soó Rezső tiszteletére Dr. dr. h. c. Soó Rezső akadémikus, bo­tanikus professzor 1969-ben az Iparművé­szeti Múzeumnak ajándékozta hatalmas ma­gyar és nemzetközi kisgrafika - elsősor­ban ex libris - gyűjteményét. A múzeum a nagy tudós emlékére rendezi ezt a bemu­tatót a gyűjtemény darabjaiból. Néhány adat életrajzából: Soó Rezső 1903-ban Székelyudvarhelyt született. Fiatal korát Kolozsváron töl­tötte, 1921-ben jött Budapestre. Már ez­­évben megjelent első tudományos közlemé­nye, amelyet sok más követett. 1925-ben kitüntetéssel doktorált. 1925-27.: a berlini Collegium Hungaricum tagja. 1927.: a tihanyi Biológiai Kuta­tó Intézet adjunktusa. 1929-ben nevezték ki a debreceni egyetem növénytani tanszé­kére. 1939.: vendégprofesszor Königsberg­­ben. 1940-ben a kolozsvári egyetem taná­ra, az Erdélyi Múzeum Egyesület Növény­tárának igazgatója. 1945-től ismét Deb­recenben professzor. 1947-ben a MTA l­eve­lező­ tagjává, majd rendes tagjává választották. Évekig a bu­dapesti és a debreceni egyetem professzo­ra volt. Az 1955-69. években a budapesti Növényrendszertani Tanszék és az Egyete­mi Botanikus Kert élén állt. Rendkívül kiterjedt tudományos munkássá­got folytatott. 27 könyve, 400-nál több dolgozata, 3000 népszerű cikke jelent meg, itthon és külföldön, összesen 16 nyelven. Eredményei tudományos körökben vi­lágszer­­te ismertek. Csaknem egész Európát,Ázsia és Afrika nagy részét bejárta, széleskörű tudományos kapcsolatokat teremtett, 16 or­szágban tartott tudományos előadást, több külföldi tudományos akadémia és számos tudományos társaság tagja volt. Műveinek felsorolása itt lehetetlen. Em­lítsük meg csak Európa és Délnyugat-Ázsia orchideáinak feldolgozását / 1928. Lipcse/ és főművének tartott hatkötetes munkáját, címe: A magyar flóra és vegetáció rend­szertani-növényföldrajzi kézikönyve. /1964-70-es évek./ Kétszer kapta meg a Kossuth-díjat. 1973-ban a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem díszdoktorává avatta. A tudomány­szervezésben, tudományos isko­lák indításában, szaklapok kezdeményezé­sében is aktív tudós 1980-ban bekövetke­zett haláláig tudományos munkásságot foly­tatott és tervezett. Halálát a hazai tu­dományos intézmények és számos külföldi intézmény mélységesen gyászolta. Az érdeklődők részletesen megismerhetik életét, működését "Inni az élet százszi­­nü borát" című önéletrajzából. Megjelent: UJ IRAS XVI­I­I. 1978. május. Itt elsősorban sokirányú érdeklődésére, különösen művészet-szeretetére kell fel­hívnunk a figyelmet. Egész életében lel­kesen foglalkoztatta az irodalom, a kép­zőművészetek, a múzeumok új eredményei. Nagy műgyűjtő volt a művészetek több te­rületén. Debreceni professzor korában mélyült el érdeklődése a kisgrafika-mű­­vészet és ugyanekkor a bélyeggyüjtés i­­ránt. Mindkét terület nagy gyűjtőjévé vált, széleskörű levelező- és cserekap­csolatai révén nemzetközi gyüjtő-hírnév­­re tett szert. Egyidőben a világ harma­dik legnagyobb ex Libris-gyüjtőjének tar­tották. Szakirodalmi munkásságot is vég­zett, számos kisgrafika- és exlibris­­tárgyú tanulmánya is jelent meg. Részt­­vett az Ajtósi Dürer-Céh alapításában. Irodalmi érdeklődésére jellemző, hogy mint közismerten haladó gondolkodású ember, a debreceni Ady-Társaság egyik vezetője lett. Az Iparművészeti Múzeumnak juttatott kis­­graf­i­ka-exi­i­br­i­s-gyüjteményének rende- Dürer-iskola, XVI. sz., uj nyomás Ltsz. 30/160. Walter Crane műve Ltsz. 86/13.

Next