Balázs Imre Erdélyi tájak (Vármegye Galéria, Budapest, 1991)

vizével, s az utakkal, melyeket olyan csodálatos ragaszkodással elevenít elénk, hogy kívánkozunk rálépni köveire, az út porára, hiszen a meggyőződés teljes bizonyossággal a szépség felé vezet. Balázs Imre kritikusai gyakran emlegették a népi gyökereket, a balladás hangulatot a mélyben nőtt, s amitől soha nem szakadt el. Erdély tájait szemlélve, s eltűnődve a kife­jezési módokon azt érzem hangsúlyosabbnak, hogy hitelesen és hűségesen adja vissza számunkra a tájat, a földet, az embert, minden keresettség, vagy mesterkéltség nélkül. Nem külön hangsúlyos itt a népi gyökér, az nála természetes. Új formakeresései, próbálkozásai meggyőzően bizonyítják, hogy kötöttséget nem hordozott, szabadon en­gedte érvényesülni az idők változásait művészetében, amelyek átírják olykor a mondani­valót, ám az igazi festőnél soha nem teszik érthetetlenné. A szabad fantázia kitel­jesítésében egy pillanatra sem szakad el a valóságtól, amelynek lényege: e földön élünk, járunk, eszmélünk, olykor félünk, s küldetésünk, hogy nemesedjék meg a táj ecset­vonásaink nyomán. A ragaszkodás törvényeinél talán még erősebb a szeretet, amely Balázs Imrét köti a szülőföldhöz, amelyből vétetett. Külön érdemes néhány gondolatot föleleveníteni a művész pasztelljeiről. Mai, modern világunkban mintha kicsit elhanyagoltabb volna ez a technika, ő nem restell a színes krétákért nyúlni, hogy a táj egy-egy pillanatát ennek segítségével őrizze meg, úgy és olyannak ahogyan csak egyetlen egyszer láthatja maga a festő is. A kiállítás hangulatában, a tájak lenyűgöző szemléletében fölmerül az emlékekből egy nemes gondolat - Máréfalván vésték a kapuállítók a fába — pi Áldás a bejövőre, béke a kimenőre*. Fábián Gyula Balázs Imre festő, grafikus (1931) Máréfalván született. Képzőművészeti tanulmányait a marosvásárhelyi Városi Festőiskolában kezdte 1946-ban, majd 1949-ben iratkozott be az itteni Képzőművészeti Líceumba, ahol 1951-ben érettségizett. Ugyanebben az évben Bukarestben a Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskola, 1952-től 1956-ig pedig a kolozsvári Ion Andrescu Képzőművészeti Főiskola hallgatója, itt diplomázott festészet szakon. 1960-tól hazájában számos megyei, valamint több országos festészeti és grafika tárlaton szerepeltek alkotásai. 1970-1986 között a marosvásárhelyi Új Élet grafikai és művészeti szerkesztője, 1987-ben települt át Magyarországra. Képeit drámai emberközpontúság jellemzi, ami stílusában az expresszionista fes­tészethez, valamint annak absztrakt változatához sorolható. Egyéni kiállításai Erdélyben 1962-1987 között: Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Szé­kelyudvarhely, Székelykeresztúr, Erdőszentgyörgy, Kolozsvár, Szatmár, Marosvásárhely, Kézidivásárhely, Máréfalva. 1983 Bukarest - Országos Tárlat (amelyben Kodály Zoltán portréja díjat kapott. Külföldi tárlatok: 1963 Havanna, 1975 Barcelona - Grafikai Biennálé, 1980 Jeruzsálem - egyéni kiállítás, 1983 Iserlohn (NSZK) — egyéni kiállítás, 1985 New York — egyéni kiállítás, Krakkó - Grafikai és metszetbiennálé, 1988 Hatvan (Országos Tájbiennálé - III. díj), Budapest, Gyöngyös, Bonyhád, 1989 Washington - egyéni kiállítás, Pittsburg, Washington, Philadelphia — „18 erdélyi képzőművész kiállítása 11, 1990. Washington - egyéni tárlat, Kempen Berg Galéria - egyéni kiállítás, Vác— Művelődési Központ - egyéni kiállítás, Budapest — Pataky Galéria, Verlag Galéria - Bús Erdélyi Képzőművészek kiállítása. IMRE BALÁZS, painter and graphic artist. Born in 1931 at Máréfalva. Did a foundation course in art at Marosvásárhely (Tirgu Mures) Painting School in 1946. Three years later, enrolled at the local Fine Arts College, from where he graduated in 1951. Studied at Nicolae Grigorescu Fine Arts College, Bucharest, in 1951. and Ion Andreascu Fine Arts Coliege, Kolozsvár (Cluj), from 1952 to 1956. Graduated from the faculty of painting. From 1960 showed at several regional and national graphics, and painting exhibitions in his native country. From 1976 to 1986, was graphics and arts editor of "Új Él©t„, an illustrated magazine published in Marosvásárhely. Settled in Hungary in 1987. Balázs’s pictures are marked by dramatic humanism, with his style resembling the abstract version of Expressionism. He put on one-man shows in the following locations in Transylvania between 1962 and 1987: Gyergyószentmiklós (Gheorgheni), Csíkszereda (Miercurea Ciuc), Székelyudvarhely (Odorheiu Secuiesc), Erdőszentgyörgy (Singeorgiu de Padure), Kolozsvár, Szatmár (Satu Mare), Marosvásárhely, Kézdivásárhely (Tirgu Secuiesc), and Máréfalva. He was awarded a price for his portrait of Zoltán Kodály at the 1983 National Exhibition in Bucharest. Exhibitions abroad: Havana (1963); Biennial Graphic Art Exhibition, Barcelona (1975); onemen show, Jerusalem (1980); oneman show, Iserlohn, FRG (1983); oneman show, New York (1985); Biennial Graphic Art and Prints Exhibition, Cracow (1985); 3rd prize at the National Regional Biennial, Hatvan, Hungary (1988); Budapest, Gyöngyös, Bonyhád (1988); one-man show, Washington (1989); Pittsburgh, Washington, Philadelphia: "Exhibition of 18 Transylvanian Artists,, (1989); one-man show, Washington, (1990) Berg Gallery, Kempen (1990); one-man show at Vác Cultural Centre (1990); Transylvanian Arts Exhibition, Verlag Galerie, Vienna (1990); Pataky Gallery, Transylvanian Gallery, Budapest (1990). ^ ÖNARCKÉP Erdély, közelebbről a Hargita, Csík- és Udvarhely- Szék tájaira vezetnek bennünket Balázs Imre festőművész kiállított munkái. Ahol ő született és nőtt keményebb, ridegebb volt a mindennapi élet, mert maga a természet kövek között kellett kiteljesítse a maga különleges szépségeit. A medencéből kiemelkedő hegy, a Hargita Csík megye felé néző oldalán a leghidegebb a tél, s az itt élők a szívósságot az idők­ járása szerint örökítik magukba már gyermekségükkel. S mindezek mellett talán itt haragosabb-zöld a fenyők tűje, szerteágazóbb a gyökér melyekkel sziklákat repesztve ka­paszkodnak; a források vize ízesebb, üdébb, bár szinte fagyot lehetőn hidegebb, az élet minden bizonnyal ettől színesebb, ahogyan a festőművész tájképei bizonyítják. Aki ezen a vidéken jár, él, lát, fest egyetlen pillanatra sem képes elszakadni a természettől. Egyik fenyőerdő-részletet jelenítő alkotására fogalmazódott a megközelítés; olyanok, mint az orgonasípok az Istenn szabad templomában. Házai, kapui hívogatják a nézőt, s jólesnek belépni szíves kézfogásra, köszöntésre. Patakjai, folyói a szaggatott partok között úgy áradnak, hogy csörgésüket, zúgásukat hallani vélem a festmények láttán s örvendezéssel gondolok arra, milyen kitűnő tolmács a művész, aki mindezeket átlényegíti rám a nézőre, hogy megörvendeztessen. Alig négy esztendeje, hogy itt él Balázs Imre, de témái mind-mind szülőföldiek, erdélyiek, ahol azt tartják a székelyek: "ezt a földet jókedvében teremtette az Isten.„ A festőművész alkotásaiból valami féltés is sugárzik. Holnap, vajon így találkozhatom a Maros forduló GALONYA VÖLGYI TÁJ

Next