Polgár Csaba fény-nyomatai és frottázsai (Ernst Múzeum, Budapest, 1993)

RENDEZ-VOUS Amikor a fejlett ipari világ eljutott a tömegtermelés magas minőségeihez, s ahhoz a gyártási többletkapa­citáshoz, ami a termékek legnagyobb részét szezonális produkcióvá sokasította, szembe találhattuk magun­kat az alakzatok, mintázatok és színezékek sokaságá­val, a bőség lélegzetelállító bűvöletével. Az emberi vágy, a kíváncsiság és a teremtő, termelő akarat, amelyek mindezt ösztönözték randevúra hívták a mérnököt és az esztétát, hogy találkozásuk révén meg­valósulhasson mindaz, amit külön külön - tudták - nem remélhetnének. Technikák és technológiák, kreációk so­kasodtak így önmagukat szárnyalva túl, közben mérnök és művész egymást figyelték, s közösen fürkészték miből mi következhet, mit mi győzhet le finomabb, rafináltabb készségeivel, megjelenésével és funkcióbeli hajlékonysá­gával, szemet, tapintást és szellemet kápráztató tökélyé­vel, mígnem a hihetetlenség csúcsáig jutottak. Emberi tevékenységeket utánzó gépekig, robotokig, száz színű kelmékig, napjainkra olyan anyagokban melyek sokszor többet tudnak, mintha élnének. A mérnök és az esztéta ezer és ezer randevút kért és adott már egymásnak történelmünk hosszú múltjában, talál­koztak már a kémia, a mechanika, az elektronika birodal­maiban, hogy egybevessék, kicserélhessék fantáziáikat és jóreménységeiket mindannyiunk örömére, a tökély jegyében. Így történhetett meg, hogy vágyaink elhatal­masodhattak felettünk, kezdték uralni gondolkodásun­kat megfakítva a múltat, az ősi időket, amikor még csak a kevés állhatott rendelkezésünkre, amikor még ebbe a kevésbe kellett belelátnunk távolba vágyó fantáziáinkat. Bíbor színezékek hiányában vöröslő köpenyekről álmod­hattunk, amelyek valaha csak császároknak jutottak, fi­nom mintázatokról, melyek előállítói fantasztikus memó­riájukból hívták elő szövevényes ábráikat, a szellem ra­gyogó szöveteit kínálva uralkodóknak vagy lehelet vékony lepleket Ozirisz árnytestére. Azóta mindez már mindenkié. A technika és a művészet forradalmai révén ezerszámra kínálják magukat az áru­házakban. Csömörlésig! Ebben a csömörben csoda-e, ha újra feltűnnek vágyaink közt a kezdetlegességek ősi hangulatai, a kísértés, hogy a régiek szemével lássunk, s hogy általuk tisztulhassanak ki túlterhelt értékeink. Napjainkra technika és esztétika újabb és újabb talál­kozásaikon már nemcsak jövőjük kémlelik, de a kezdet­legest, a látszólag egyszerűt is odaviszik a mass-médiák világméretű piacára. A szövetek igéző aprólékosságait felváltják a kőmosott denimek, hogy olyan új design karriert fussanak be, amit eddig csak kevesen. Az anya­gok hirtelen feladják precizitásuk, törtté és szakadozot­tá válnak, foszlottá, akár a bibliai próféta köpenye széle. Jól öltözött "koldusok" népesítik be az utcákat, műszakadtak, akiknek a legmagasabb ipari technoló­giákkal mosták-tépték szét ruháikat, hogy ebbéli legú­­jabbkori eleganciájukban léphessenek be a diszkók, a Pizza Hut-ok a McDonalds-ok köztereibe, elkápráztatni egymást. Hányszoros és hányféle randevúk? Hányszor tövéről hegyére váltott érzelmekkel a szeszélyek és a meg­ismerés jegyében. Most újra itt állhatunk a méretes fakított anyagok kár­pitjai között, várva a másikat, hogy meglepjük a nyom­tatás technikájának eme reciprokjaival Polgár Csaba munkáiban. Nem a redukció jól ismert modusaival, de sokkal inkább a fakítás eleddig még nem nagyon gya­korolt fény­nyomataival, alig választva motívumot e tetthez, márcsak azért is, hogy mennél kevésbé zavar­juk meg a jelenséget, amit a klott és a napfény mel­an­­szában most kifigyelhetünk. Téglák és ipari eszközök idézik újra a kulturális idő körfor­gásának ritmusait, a tempót, amiben kimondatlanul is hajtogatjuk a legegyszerűbb, a legtriviálisabb újra és újra láttatását. Izgalommal és kíváncsisággal, hogy mi mindent nem vettünk még észre belőlük az érzékelések és tapasztalások hosszú meneteléseiben. A kínálat nyilvánvaló. Magáért beszél, hogy ezáltal is megvilágítsa abbeli szándékát: nem kíván magányos maradni, hogy szándéka messzebbre mutat önmagán, le egészen a kezdetekhez de a jelenben. Randevún vagyunk, ahová épp várjuk a másikat, ott, ahová most pár pillanattal a művészet érkezett előbb, hogy meglepetését előkészíthesse, hogy a láthatóból inspirációkat kínáljon a technika és az esztétika örök vonzalmainak jegyében.

Next