B. Laborcz Flóra szobrász (1996)
B. LABORCZ FLÓRA SZOBRÁSZI LÁTOMÁSAI Első mestere édesapja, Laborcz Ferenc szobrászművész volt, aki a magyar plasztika egyik új klasszikusa. Tanácsait tehetségéhez tudta csatolni, melyet a továbbiakban Konyorcsik János és az Iparművészeti Főiskolán, - ahol ötvös diplomát kapott, - Illés Gyula pallérozott. Mindez munkásságában a készülődést jelentette, a továbbiakban már öntörvényei uralkodtak. Nagy fölismerése 1985-ben érte, buddhai megvilágosodás, amikor az autópályán suhanva megpillantott egy különös tömegű, alakú, felhőcsoportot. Életre szóló, szobrokat eredményező élménye lett. Azóta szinte csak esőt, szivárványt, felhőt mintáz, csupa antiszobrot, melyet plasztikai igazsággá fokoz műveiben. Számtalan egyéni és közös kiállításon vett részt többek között Budapesten, Sopronban, Lyonban, Békéscsabán, Debrecenben, Nyíregyházán, Pécsett, Duisburgban, Mexikóban, Münchenben, Erlangenben. Díjat nyert Jablonecben, a Nemzetközi Ékszerkiállításon 1983-ban, Ravennában 1992-ben a Dante Biennálén, Budapesten fődíjat kapott az Országos Diszkút pályázaton 1993- ban, köztéri munkáit a fővárosban, Pécsett, Gyulán, Tiszacsermelyen és Debrecenben avatták fel. Munkái megtalálhatók Siklóson, Kecskeméten, a győri Xantus János, a soproni Városi Múzeumban, Castellanzában, Milánóban és Zürichben. Ő az első szobrász Bernini után, akinek van plasztikai mondanivalója a felhőkről. Petőfi azt vallotta, ha festő lenne, csak felhőket festene. Ő és Shelley, Baudlaire, Debussy és Ady B. Laborcz Flóra nagy elődeiként látványt, történést és emberi sorsot ragadott meg a fellegekben. Ezt a légköri szárnyalást láttamozza számtalan változatban Laborcz Flóra is. Gizella királynét felhők tartják fönn diadalíve alatt, a felhők légiessége itt a tovatűnő időt jelenti, mely már-már időtlenség. A felhők csoportosulását is láttatja a szivárvány látóhatárt körülfogó ívével, mely a végtelen időtér állandó valósága. Több szimbólumnál. B. Laborcz Flóra számára a felhő jel, jelrendszer, folyamatos változás, a közepes értékű vidék általa fölmagasztosul. Jelentőssé válik az, ami jelentéktelen. A rézhuzalok, a bronz és a gondolat közegében. Formajátékai erkölcsöt és eszmét tartalmaznak. A "Táj esőben" a maga átlós pászmáival hidkét fonja át a földet és a felhőtestü eget, mely halmazállapot és a lét önvalója. Jelenség: Az emberarcú "Tájportré" az erem méretében válik monumentálissá a fellegek intenzitásával, melyek behálózzák a tájméretű emberi arcot. A "Vihar” is felhőtestekkel válik szoborrá, elmélkedése "Trianon"-ról úgy testesül, hogy a történeti és a csonkult magyarország kettős talapzatára helyezi a felhőket. A forma eszme, erőbiztatás, hogy szüntessük meg magunkban a terméketlen állapotot, ha már a világ ránk parancsolta e sorvadást. Nem véletlenül kapta meg a parlament elnökének díját Ravennában B. Laborcz Flóra bronzból mintázott "Találkozás"-a ahol a csókba forradó nő-férfi, két hosszúkás felhő, - süríti az élet alaptörvényét. Merészen absztrahál, "Isten szemét" is egyszerűsíti, másutt csillagot, felhőt, esőszálakat társít. "Erdélyi látomása is valós élményen fokozódik műalkotássá, így a Körösi Csoma Sándort szimbolizáló Virágpalástban is. Domborművei, cégérei tömör emblémák, szobrászi jellé válik a gyergyói táj is, földereng a csorbult Hold, szivárványiv és megannyi felhőpárna. Szó mint száz, B. Laborcz Flóra felhőiben új otthonára lel az ember, mert a külső látványból mindig belső tájat varázsol a véső és a szellem. "Felhőszék"-e is ötletes, elmélyült munka, eseménye volt a Műcsarnokban rendezett magyar szobrászati kiállításnak 1995- ben. Dr. Losonci Miklós művészettörténész