Gallusz Gyöngyi grafikus (1996)
KÖZEL ÉS TÁVOL Gallusz Gyöngyi monumentális grafikáiban olyan alkotói módszereket és alakzatokat keres, melyek egyszerre hordozzák az önmagunktól és a világtól való közel- és távollét kettős tapasztalatát. Olyan nem önmagára koncentráló, de a külvilágra se nagyon összpontosító, így önmagától, de a világtól is távollévő állapotokban, utazás közben, vagy motorikus - monoton hétköznapi ténykedések közepette megélt állapotokban alkot, melyekben az ember tudata valahol önmaga és a világ között félúton van; jelen is van meg nincs is, működik is meg nem is, az ember önmaga is meg nem is. Az ilyen meditatív, félhipertudatos állapotokat jól ismerik a keletiek, vagy az imákat az önmagukból való kijutás érdekében recitáló hívők. Hiperaktivitását lekötendő, a mű konkrét létrehozása közben is ilyen állapotba hozza magát, a rengeteg apró jel, rovátka, pötty és vonalka egymás mellé halmozásával, egymásra rétegzésével. A kis jelek úgy sorolódnak egymás mellé, mint a mantrákat recitáló buddhista szerzetesek szent hangjai, vagy bármely más vallás hívőinek imaszavai. Az alsó réteget, a minden munkájában kiinduló síkot, Kezdetet jelentő Alapot ( egy sor munkájának ez is a címe ), az egész felületet egyenletesen bevonó, alig látható, lehelletfinom vonalkák sűrű sorai hálózzák be, majd erre az amorfitás és szerkezetesség határán lebegő tudatalatti felületre egyre racionálisabb, erőteljesebb, konstruktívabb, megformáltabb rétegek következnek, melyek vastagabb tollvonásokból és sötétebb színekből építkeznek. A második, harmadik és negyedik réteg már nem a teljes felületet borítja, hanem csak egyes területeit, szabályosabb geometrikus jellegű formációkat vágva ki a sűrűn egymásra rétegzett mű szövetéből, így az alkotás alsó rétegében megjelenő organikust, személyes kézjegyet és szubjektív vonásokat a geometrikus renddel, rácsszerkezettel egyesítő jelleg a mű egész struktúrájában is kibontakozik; a szubjektív ám szabályos sorokba rendezett rétegek organikusan nőnek ki egymásból, de végül egy szabályozott szövevényt alkotnak. Az Alap azonban nemcsak a monotónián, motorikus ismétlésen keresztül elérhető révület vagy transzcendálódás jelentését hordozza, hanem adekvát kifejezője a modern, de talán a mindenkori ember alapvető lélekállapotának, a jelenlét és a távollét, a jelenben való levés és a léttől, élettől való távolság együttes érzésének. Érzékeljük, hogy a jelenben vagyunk, de kívül vagyunk rajta, mert a valóságot igazából az emlékezésünkkel éljük meg ... 1962. november 8-án született Budapesten 1983-87 ELTE Tanárképző Főiskolai Kar irodalom - magyar nyelv - történelem szak 1989-94 Magyar Képzőművészeti Főiskola képgrafika szak 1994-96 Magyar Képzőművészeti Főiskola posztgraduális képzés 1994 - től tagja a Fiatal Művészek Stúdiójának és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének 1993 Óbudai Pincegaléria, Budapest 1995 Vigadó Galéria, Budapest / Bányai Péterrel, Csontó Lajossal, Kótai Tamással / Műcsarnok, Győr Fiatal Művészek Klubja, Budapest EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK 1993 Imatra, Kuopio, Nurmes, Finnország Strandfesztivál, Budapest / BURA - csoport/ Európai Akadémiák Nemzetközi Kiállítása, Maastricht Nemzetközi Grafikai Biennálé, Maastricht, Hollandia 78-as Galéria, Sopron Tűzoltó u. 72., Budapest / BURA-csoport/ Nemzetközi Grafikai Biennálé, Győr Miskolci Grafikai Biennálé 1994 Kálvária Galéria, Szeged Körmendy Galéria, Budapest Athén, Görögország 1995 „ Rajzpróba" - Óbudai Társaskör Galéria, Budapest Nemzetközi Grafikai Biennálé, Ljubljana, Szlovénia Ottenstein, Ausztria DÍJAK 1992 Loxton Peacock Alapítvány díja Barcsay Alapítvány díja 1993 Győri Nemzetközi Grafikai Biennálé fődíja Miskolci Grafikai Biennálé - Fiatal Képzőművészek Stúdiójának díja és Kondor Béla emlékérem 1994 Kondor Béla díj Barcsay Alapítvány díja 1995 Derkovits ösztöndíj STURCZ JÁNOS