Papp János kerámikusművész (1997)
Magamról 1934. március 1-én születtem Mezőkövesden. Szüleim tősgyökeres matyók voltak. Édesanyám Molnár Erzsébet "Zsidó-Molnár" hadából való, híres lityavarróasszony volt. Herkely Károly is említést tesz róla a matyókról írott könyvében. Édesapám Papp János a "Liba-Papp" hadából, mindenre nyitott minden iránt érdeklődő ember. A hatodik elemi elvégzése után patikus segéd lett a Pesti patikában. Látva érdeklődését, könyveket, havi-, és hetilapokat adtak rendszeresen olvasni neki. Fiatalon tagja lett az olvasókörnek és a matyó dalárdának. A mezőkövesdi gimnáziumot az idevalósi családok közmunkaként építették fel. Édesapám elbeszéléséből tudom, hogy minden családnak hozzá kellett járulni az iskola felépítéséhez, ki fuvarral, ki pénzzel, ki munkával váltotta meg. Mivel nagyapám az olasz fronton teljesített szolgálatot, apám mint egyetlen fiúgyermek 13 évesen gyalogmunkásként vette ki részét az építkezésből. A gimnázium alapításához az egri érsekség egy régi temetőt ajándékozott a községnek, így történhetett, hogy a 13 éves gyerek az alapok ásása közben egy koponyát talált, amit letisztogatott, egy földhányás tetejére tett és az akkori szokásoknak megfelelően egy rövid fohászt mondott az ismeretlen halott lelkéért, melyben a háborgatás okával is megismertette. Ebbe a gimnáziumba vitt édesapám beíratni engem is 10 évesen. A község másik szélén laktunk, hosszú volt az út az iskoláig. A nagytemplomnál kézen fogott, és csak a gimnázium kapuján belül engedte el. Szembe fordított magával, lehajolt, szemembe nézett és elém tartotta két kérges tenyerét és a következőket mondta: "Látod kisfiam, ha nem akarod, hogy a tied is ilyen legyen, tanuljál. Erről többet nem beszélünk." Nyolc éves gimnáziumi tanulmányaim alatt egyszer sem buktam meg, igaz kitűnő sem voltam soha. Gyönyörű gyermekkorom volt. Születésem előtt két évi summás bérükből vették szüleim első saját otthonukat, (200 q búza) a Kökény köz 10. sz. alatt, egy takaros kis nádfedeles házat. Szoba, konyha, kamra volt a ház, udvaron hídlás meg egy nagy ecetfa állt. A ház előtt egy kis tér öblösödött, melybe három utca torkollott. A szomszéd gyerekekkel délutánonként jókat potyókáztunk, lyukba gurítottunk, 2 filléressel vonalra dobtunk és csüdöztünk. Mellettünk Fazekas Lajos bácsi a kötélverő lakott. Sokat bámészkodtunk a kerítésen keresztül, amikor a hosszú kifutóban dolgozott. A les másik szegletében Kisjankó Bori néni lakott. Söpörödött csupa báj asszonyka volt, gyakran megkínált bennünket fánkkal, kaláccsal pogácsával, mikor mit vittek neki az assonok amikor a kirajzolt kötényért, térítőért, kendőért mentek. Ekkor még nem tudtuk, milyen híres lesz munkái által. Édesanyám Singer varrógépen dolgozott, amit édesapám egy nyári németországi bérmunka keresetéből vettek. Anyám három tanulólányt oktatott a népművészetre. A "litya" volt az az ünnepi felsőruha, amivel a lányok kisebb testi fogyatékosságain javítani lehetett. Vállas lett a palackvállú, karcsú lett az