Párbeszéd Hamvas Béla és a képzőművészet (Szentendrei Képtár, 1997)

TREMEHDUM TREMEHDUM TREMENDUm TRERIEHDUM TREMEHDUm Tremo, ui, ere: Reszketek Tremendus, a, um. Irtóztató, Ijesztő. (Francisco Páriz Pápai: Dictionarium Latino-Hungaricum, Posonii, 1801.1. 626.) A modern európai festészetben két irányvonalat határoz meg Hamvas Béla. "...Manet és az impresszionisták teremtették meg a festé­szetben a jelenkortudatot. Ettől a francia irányzattól azon­ban minden ponton és egész határozottsággal el kell vá­lasztani egy később induló, de egészen más ihletű festésze­tet. Ezt a festészetet nem a Manet-Cézanne-Picasso vonal jelenti, hanem a Kandinszkij-Chagall-Klee vonal. Ebben az irányban valami egészen másról van szó. A kép elsősor­ban nem a jelenkortudatot teremti meg, hanem fölemelke­dik valamilyen "magasabb" valóságba. Ezt a magasabb va­lóságszférát más vonalon a században többen megkísérel­ték leírni és elnevezni. Hozzávetőlegesen a legalkalmasabb kifejezés ennek megjelölésére a numinozus, "numen adest" - "magasabb hatalom van jelen), vagy a tremendum (a "megborzongató"). A nyugat-európai tisztán és világosan "humánus" törekvéseivel szemben és emellett itt valami "démoni" jelentkezik..."(31 .­) "...a mi művészetünk sokkalta közelebb áll a Kandinsz­kij-Chagall-Klee vonalhoz... Ami Ferenczynél csírában, Gulácsynál nagyobb erővel, Csontvárynál pedig teljesen kibontakozott az ez a tremendum." (32.) "A kép minél mélyebben itatódik át a tremendum at­moszférájával, annál inkább hajlik arra, hogy ne látvány legyen többé, hanem éppen ellenkezőleg: a kép legyen a néző és az ember, aki előtte áll, az legyen a látvány. A kép a tremendum­­ a megborzongató magasabb hatalom je­lenléte és így nem a kép áll az ember előtt, hanem az em­ber a kép előtt. "(32.) "Abban a percben, ha az ember válik látvánnyá, amikor a kép a "magasabb" a tremendum, akkor az ember nem tér­het ki az alól, hogy a kép jelentőségét felismerje. Az, hogy tetszik, vagy nem tetszik, szóba se kerül. Vagy faszcinál­­va van, vagy elemi módon tiltakozik. Ha faszcinálva van, akkor a megszólítást meghallja és a képnek felel. Ha tilta­kozik, akkor menekül a kép elől. Akármiképpen is, meg van érintve. Meg van szólítva. "(32.) "A művészi alkotás intenzív megszólító erő. A nagy mű pedig az, amely elől nem lehet kitérni." (33.) "Kollektív-univerzalisztikus korszakokban az ember a világ­ban nem racionalisztikusan tájékozódik és "imaginativ" (absztrakt, expresszionista, szürrealista, geometrikus stb.) művészetet csinál. Az imaginativ művészet képei elsősor­ban nem érzéki látványok, hanem "tremendum"-ok." (33. ) "...a közösségi életrend individualizálódása a művészetben minden esetben úgy jelentkezik, hogy a művészi alkotás tremendum jellegét elveszti, és egyéni gyönyörködés szenzuális tárgya lesz." (34.) A keleti képhez viszonyítva a nyugatiak: "A művek a művész teremtő gőgjének gyermekei, a közös­séggel is csak mint idegenek, mint tremendumok nézhettek szembe. Nem azonosulhattak vele. A néző számára tárgyak maradtak. A tárgy pedig sem nem jel, sem nem kép. "(46.) "Hogy Vajda a kép mögötti képek sorozatát felkeltve a tre­mendum, a félelmetes szellem ébredezésétől nem őrült meg, azt a világosságok közül a legbátrabbnak, a legked­vesebbnek, játékosságának köszönheti. A játékos nem fél. Aki nem fél, az a sárkányt legyőzi. A tremendum megsem­misül. Ilyenkor derül ki, hogy a tremendum nem valóság, hanem árnyék, félelmünk árnyéka." (67.) "A vantra volt az a kép, amelynek a pratimánál sokkalta nagyobb megszólító ereje volt. A vantra jelentette a tulaj­donképpeni "tremendum"-ot és pedig az ember szellemi fejlettségének olyan fokán, amelyen az ember a mitológi­ai-vallásos képekkel átszőtt világból már messze kinőtt... Nem minden absztrakt kép yantra. Erről szó sem lehet. A yantra arról ismerhető fel azonnal és első pillanatra, hogy néhány hangsúlyozott koncentrációs pontja van. Ezekre a pontokra az a jellemző, hogy nem ábrázolások, hanem je­lek és értelmek, amelyek tudatosan, szándékosan és éberen távoltartanak maguktól mindennemű szenzualista roman­tikát és legendát. A szenzualista kép minden esetben vala­mely látási kaland. A káprázatban való elmerülés. A gant­ra szigorúsága és egyszerűsége ezt nem tűri ... semmiféle lírát, epikát és drámát nem visel el, óvakodik a pszicholó­giai szenzációtól. "(106.) "...a tremendum csúcspontját az absztrakt művészetben, és pedig az absztrakt művészet legtisztább műfajában, a yantrában éri el. A yantra olyan tisztán geometriai formák­ból felépített tremendum, amely nem "műtárgy" többé, ...hanem amely az ember elmélyedő szemléletének ko­moly objektuma legérzékenyebb magánügye és intimitása. "(116. 117.) "...az ősi mélység az archaikus tremendum kibontakozása, s legmagasabb csúcsa a yantra." (117.) "A yantra ...nem egyéb, mint a "tremendum", de a tre­mendum (a megborzongató, magasabb hatalom jelenléte) már levet minden fenyegetően sötét elemet, minden démo­ni nyugtalanságot és izgalmat és szenzációt és mágikus ak­centust." (117.) "Az idézetek Hamvas Béla-Kemény Katalin: Forradalom a művészetben c. köte­téből származnak (Baranya Megyei Könyvtár, Pécs, 1989.) TREMEHDUM TREMEHDUM TREMEHDUM TREMEHDUM TREMEHDUM

Next