Párbeszéd Hamvas Béla és a képzőművészet (Szentendrei Képtár, 1997)
TREMEHDUM TREMEHDUM TREMENDUm TRERIEHDUM TREMEHDUm Tremo, ui, ere: Reszketek Tremendus, a, um. Irtóztató, Ijesztő. (Francisco Páriz Pápai: Dictionarium Latino-Hungaricum, Posonii, 1801.1. 626.) A modern európai festészetben két irányvonalat határoz meg Hamvas Béla. "...Manet és az impresszionisták teremtették meg a festészetben a jelenkortudatot. Ettől a francia irányzattól azonban minden ponton és egész határozottsággal el kell választani egy később induló, de egészen más ihletű festészetet. Ezt a festészetet nem a Manet-Cézanne-Picasso vonal jelenti, hanem a Kandinszkij-Chagall-Klee vonal. Ebben az irányban valami egészen másról van szó. A kép elsősorban nem a jelenkortudatot teremti meg, hanem fölemelkedik valamilyen "magasabb" valóságba. Ezt a magasabb valóságszférát más vonalon a században többen megkísérelték leírni és elnevezni. Hozzávetőlegesen a legalkalmasabb kifejezés ennek megjelölésére a numinozus, "numen adest" - "magasabb hatalom van jelen), vagy a tremendum (a "megborzongató"). A nyugat-európai tisztán és világosan "humánus" törekvéseivel szemben és emellett itt valami "démoni" jelentkezik..."(31 .) "...a mi művészetünk sokkalta közelebb áll a Kandinszkij-Chagall-Klee vonalhoz... Ami Ferenczynél csírában, Gulácsynál nagyobb erővel, Csontvárynál pedig teljesen kibontakozott az ez a tremendum." (32.) "A kép minél mélyebben itatódik át a tremendum atmoszférájával, annál inkább hajlik arra, hogy ne látvány legyen többé, hanem éppen ellenkezőleg: a kép legyen a néző és az ember, aki előtte áll, az legyen a látvány. A kép a tremendum a megborzongató magasabb hatalom jelenléte és így nem a kép áll az ember előtt, hanem az ember a kép előtt. "(32.) "Abban a percben, ha az ember válik látvánnyá, amikor a kép a "magasabb" a tremendum, akkor az ember nem térhet ki az alól, hogy a kép jelentőségét felismerje. Az, hogy tetszik, vagy nem tetszik, szóba se kerül. Vagy faszcinálva van, vagy elemi módon tiltakozik. Ha faszcinálva van, akkor a megszólítást meghallja és a képnek felel. Ha tiltakozik, akkor menekül a kép elől. Akármiképpen is, meg van érintve. Meg van szólítva. "(32.) "A művészi alkotás intenzív megszólító erő. A nagy mű pedig az, amely elől nem lehet kitérni." (33.) "Kollektív-univerzalisztikus korszakokban az ember a világban nem racionalisztikusan tájékozódik és "imaginativ" (absztrakt, expresszionista, szürrealista, geometrikus stb.) művészetet csinál. Az imaginativ művészet képei elsősorban nem érzéki látványok, hanem "tremendum"-ok." (33. ) "...a közösségi életrend individualizálódása a művészetben minden esetben úgy jelentkezik, hogy a művészi alkotás tremendum jellegét elveszti, és egyéni gyönyörködés szenzuális tárgya lesz." (34.) A keleti képhez viszonyítva a nyugatiak: "A művek a művész teremtő gőgjének gyermekei, a közösséggel is csak mint idegenek, mint tremendumok nézhettek szembe. Nem azonosulhattak vele. A néző számára tárgyak maradtak. A tárgy pedig sem nem jel, sem nem kép. "(46.) "Hogy Vajda a kép mögötti képek sorozatát felkeltve a tremendum, a félelmetes szellem ébredezésétől nem őrült meg, azt a világosságok közül a legbátrabbnak, a legkedvesebbnek, játékosságának köszönheti. A játékos nem fél. Aki nem fél, az a sárkányt legyőzi. A tremendum megsemmisül. Ilyenkor derül ki, hogy a tremendum nem valóság, hanem árnyék, félelmünk árnyéka." (67.) "A vantra volt az a kép, amelynek a pratimánál sokkalta nagyobb megszólító ereje volt. A vantra jelentette a tulajdonképpeni "tremendum"-ot és pedig az ember szellemi fejlettségének olyan fokán, amelyen az ember a mitológiai-vallásos képekkel átszőtt világból már messze kinőtt... Nem minden absztrakt kép yantra. Erről szó sem lehet. A yantra arról ismerhető fel azonnal és első pillanatra, hogy néhány hangsúlyozott koncentrációs pontja van. Ezekre a pontokra az a jellemző, hogy nem ábrázolások, hanem jelek és értelmek, amelyek tudatosan, szándékosan és éberen távoltartanak maguktól mindennemű szenzualista romantikát és legendát. A szenzualista kép minden esetben valamely látási kaland. A káprázatban való elmerülés. A gantra szigorúsága és egyszerűsége ezt nem tűri ... semmiféle lírát, epikát és drámát nem visel el, óvakodik a pszichológiai szenzációtól. "(106.) "...a tremendum csúcspontját az absztrakt művészetben, és pedig az absztrakt művészet legtisztább műfajában, a yantrában éri el. A yantra olyan tisztán geometriai formákból felépített tremendum, amely nem "műtárgy" többé, ...hanem amely az ember elmélyedő szemléletének komoly objektuma legérzékenyebb magánügye és intimitása. "(116. 117.) "...az ősi mélység az archaikus tremendum kibontakozása, s legmagasabb csúcsa a yantra." (117.) "A yantra ...nem egyéb, mint a "tremendum", de a tremendum (a megborzongató, magasabb hatalom jelenléte) már levet minden fenyegetően sötét elemet, minden démoni nyugtalanságot és izgalmat és szenzációt és mágikus akcentust." (117.) "Az idézetek Hamvas Béla-Kemény Katalin: Forradalom a művészetben c. kötetéből származnak (Baranya Megyei Könyvtár, Pécs, 1989.) TREMEHDUM TREMEHDUM TREMEHDUM TREMEHDUM TREMEHDUM