XX. századi lelet (Győrfi Műhely, Karcag, 1997)

EURÓPAI LELET Homokból kiásott töredékek, szobrok töltik meg a termet, s a szokásos módon posztamensre állított művek mögött is a falra van festve az árnyék, igaz, nem az illető szoboré, hanem olyan szimbolikus jelek, tárgyak, alakok, amelyek továbbgondolásra ösztökélik a nézőt. Széchenyi mögött például az Akadémia fekete sziluettje látható, XXIII. János pápa mögött egy kereszt, a turini remete, azaz az öreg Kossuth mögött pedig a minden magyar város főterén ott álló fiatal Kossuth vetül a falra. Györfi Sándor szobrainak kiállítása maga is műalkotás. A legnagyobb szabású mű ezen a tárlaton az Európai lelet (alcíme: Györfi Műhely, Karcag), amely a jövőből tekint vissza a mába: száz, ötszáz, ezer év múlva, ha majd kiássa a művész mostani műhelyét egy régész, szobrokat, gipsz és viasz vázlatokat talál, töredékeket, a huszadik század végének leleteit, női arcokat, lovakat, az alkotó nagyapjának a portréját, a karcagi második világháborús emlékmű makettjét, de országalapító Szent István királyunkat éppúgy, mint Mátyás királyt. Tulajdonképpen az összes kiállított mű beleillik az Európai leletbe. Ahogy az Európai leletben a művész a távoli jövőből visszatekint mai önmagára, ugyanígy tekint vissza a mából a magyar történelemre és éltető eszményeire: állandóan foglalkoztatják a szobrászt művelődéstörténetünk, irodalomtörténetünk kiemelkedő alakjai is. Györfi Sándor nem csupán szépséget akar nyújtani az ezredvég értékválságában egyre bizonytalanabbá váló nézőnek, hanem eszményeket is. Talán mégsem az a dolga egy művésznek ma, hogy veszett indulattal szétrombolja a nemzet, a múlt értékeit, hanem azok újrafelmutatásával, újak teremtésével segítsen élni egy veszélyeztetett népnek. Körmendi Lajos

Next