Madarassy György Tamás (1998)

Ajánló sorok Madarassy György olyan környezetben nőtt fel, amelyikben a művész csak az alkotással foglalkozhatott, kiállításokon vehetett részt, művészként élt a város, a megye, az ország kulturális életében. Napjaink Magyarországán erre aligha van lehetőség. Ennek ellenére Madarassy György mostani kiállításával is azt igazolja, hogy az igazi művészlét nem ismeri a polgári kötöttségeket, mert a művésznek egész nap az alkotásra kell koncentrálnia, számára nem létezik más, mint a művészet. Az alkotások, amelyekkel a látogatók szembesülhetnek, azt mutatják meg, milyen gondolatok, érzések foglalkoztatták az alkotót, hiszen a képek túlnyomó többsége az idén készült. Nem a robotos napi munka után, hanem ahelyett. Madarassy György kiforrott művészként települt át Romániából Magyarországra 1988-ban. Ott elsősorban figurális munkák kerültek ki a keze alól, amelyek olykor expresszív erőt, más­kor a groteszk szemléletet sugározták. Ebből bizonyos elemek megmaradtak, bár az új környezet, az új kihívások, a nagybányai festő-műpártoló közösség elvesztése máig sem gyógyuló sebeket ejtett. Magyarországon fokozatosan elszemélytelenedett a kapcsolat az alkotó és a képeket megvásárlók között. Ennek sok oka van. Ezek között van egzisztenciális természetű is, de benne van az, hogy Magyarországon, így Nyíregyházán is, nagyon kevesen foglalkoznak teljes odaadás­sal csak a művészettel. A mostani anyagnak legalább három vonulata van. Az egyik az alkotó tájszeretetét mutatja, azt a folyamatot, hogyan veszi a birtokába azt a tájat, amely fokozatosan kiszorítja a korábbit, amely a völgyeket és a hegyeket kínálta. Az elmélyült ábrázolás nem a részletek megragadására, inkább hangulatok közvetítésére törekszik. Jellemző módon a képek kompozicionális középpontjában emberek láthatók, amelyek így magukra vonzzák a figyelmet. A második vonulatba a bibliai inspirációk tartoznak. Ezeken olyan témák jelennek meg, amelyekhez az egyes bibliai történetek csak képi fogódzót jelentenek. A képek mindennapjaink kis drámáiról, küzdelmeiről, olykor sorskérdéseiről vallanak, így kaptak helyet a vásznakon a születés, az élet és halál, az alkotás és a szenvedés mítoszai. A harmadik témát a megélt élet tapasztalataiból születtek. Ezeken az ábrázolásokon is jelen van a groteszk, hiszen az életünknek is vannak ilyen elemei. Úgy látszik, Madarassy Györgyben eredendően benne van a hajlam erre a szemléletre. Madarassy György nem alakított ki olyan festő rendszert, ami egy idő után gúzsba köti a szemléletet. Ebben a tekintetben Picasso magatartását követi, aki azt vallotta, hogy a művészet, a művészi magatartás lényege a megújulás. Nagy István Attila

Next