Pannonhalmi Zsuzsa keramikus (Budapest, 1998)

Árpádházi Szent Erzsébet... ...a Budapest XX. kerületi Szent Erzsébet Templom, és plébánia, va­lamint városunk védőszentje. A templom előtt álló, Pannonhalmi Zsuzsa szobrászművész által készített szobra, mint ragyogó remek­mű erre hívja fel a figyelmünket. Élete pedig arra, hogy akkor is, és most is lehet szépen, boldogan élni a keresztény eszméket megva­lósítva. „...a világ ködében úgy ragyogott fel, mint a hajnalcsillag...” (Heisterbach Caesarius). Sugárzása nem csökken, fénye minden kor emberének világít.­­ Magyarországról kiskorában, mint kis mennyasszony kerül Thüringiába. A kis Erzsébet kedvessége, jósága hamarosan meg­nyerte a vár népét.­­ Lajossal, a thüringiai gróffal házasságában a fiatalok boldogsága teljes volt. Erzsébet legbelsőbb titka s egyúttal legvonzóbb voná­sa az volt, hogy tökéletes összhangot tudott teremteni Isten és a férje iránti szeretet között. - Kimondhatatlan fájdalmat érzett, amikor 1227-ben Lajos keresztes hadjáratra indult. Nagyon nagy volt a bánata, amikor a félve kö­zölt hírt megtudta: Lajos meghalt. - Jaj, Istenem - mondta -, most az egész világ meghalt számomra! - Férje halála adta az alkalmat, hogy az evangéliumot minden fenntartás nélkül kövesse. - Lelki szempontból teljesen Marburgi Konrád ferences lelkiatya vezetésére bízta magát. - Özvegyi javaiból ispotályt rendezett be Marburgban. Magára öl­tötte a ferences harmadrendiek szürke ruháját, s mint beteg­ápoló gyakorolta, sugározta áldozatkész segítő szeretetét a be­tegek felé.­­ 1231-ben megbetegedett. Nyugodtan, boldogan viselte a betegsé­gét, elajándékozta meglévő holmijait s abban az évben, novem­ber 16-án meghalt, Marburgban temették el. Négy év múlva, 1235-ben, már szentté avatták. Művészi szobra templomunk előtt,­­ egyénisége, jelleme pedig a boldogságot kereső ifjúság előtt ragyog, tündöklik. A Pestszenterzsébeti Főtemplom plébánosa, Dr. Zsóka Sándor Budapest, 1998. június 20.

Next