Pannonhalmi Zsuzsa keramikus (Budapest, 1998)
Árpádházi Szent Erzsébet... ...a Budapest XX. kerületi Szent Erzsébet Templom, és plébánia, valamint városunk védőszentje. A templom előtt álló, Pannonhalmi Zsuzsa szobrászművész által készített szobra, mint ragyogó remekmű erre hívja fel a figyelmünket. Élete pedig arra, hogy akkor is, és most is lehet szépen, boldogan élni a keresztény eszméket megvalósítva. „...a világ ködében úgy ragyogott fel, mint a hajnalcsillag...” (Heisterbach Caesarius). Sugárzása nem csökken, fénye minden kor emberének világít. Magyarországról kiskorában, mint kis mennyasszony kerül Thüringiába. A kis Erzsébet kedvessége, jósága hamarosan megnyerte a vár népét. Lajossal, a thüringiai gróffal házasságában a fiatalok boldogsága teljes volt. Erzsébet legbelsőbb titka s egyúttal legvonzóbb vonása az volt, hogy tökéletes összhangot tudott teremteni Isten és a férje iránti szeretet között. - Kimondhatatlan fájdalmat érzett, amikor 1227-ben Lajos keresztes hadjáratra indult. Nagyon nagy volt a bánata, amikor a félve közölt hírt megtudta: Lajos meghalt. - Jaj, Istenem - mondta -, most az egész világ meghalt számomra! - Férje halála adta az alkalmat, hogy az evangéliumot minden fenntartás nélkül kövesse. - Lelki szempontból teljesen Marburgi Konrád ferences lelkiatya vezetésére bízta magát. - Özvegyi javaiból ispotályt rendezett be Marburgban. Magára öltötte a ferences harmadrendiek szürke ruháját, s mint betegápoló gyakorolta, sugározta áldozatkész segítő szeretetét a betegek felé. 1231-ben megbetegedett. Nyugodtan, boldogan viselte a betegségét, elajándékozta meglévő holmijait s abban az évben, november 16-án meghalt, Marburgban temették el. Négy év múlva, 1235-ben, már szentté avatták. Művészi szobra templomunk előtt, egyénisége, jelleme pedig a boldogságot kereső ifjúság előtt ragyog, tündöklik. A Pestszenterzsébeti Főtemplom plébánosa, Dr. Zsóka Sándor Budapest, 1998. június 20.