Sors, nyiss nekem tért - Az alapítók és vendégeik kiállítása (Veszprém, Mestermű Galéria, 1998)
REM EN Y EM CSILI AG A Minden évben újraolvasom műveit. És megkönnyezem műveit. Mert reményem csillaga ő. És kemény és tiszta könnyei, titkolt kemény könnyei kimossák szívem rostjaiból, zord üregeiből az irgalmatlanságot és a halált. Állok költészetében, mint a csillagos égben, mint hajnali tiszta patakban, mosván sorsom fáradalmait, beragyogva költészete tékozló és kemény lángjaitól, a vers-égitestek hatalmas konok tüzétől. Mert művében, mint a csillagokban, tűz van és jövő, mert műve érintése életet ad és nem halált, mert művében elmerülvén, mint a remény tisztító füzében, a megváltás piros üzenetében, a fölemeltetés kristályos vizében: megtisztulunk önmagunk átkaitól és bűneitől, és reményünk van és van szerelmünk, és szabadságunk van és hitünk a világra. Költészete a tiszta természet és a tiszta szabadság, költészete a lángoló és elfojthatatlan, a megvalósult és megtörhetetlen életszeretet, a hit az életben és hit a tisztaságban, a hit az ember értelmében és a lét gyönyörű szabadságában. Költészetünk bonyolultabb lett az idővel az időben és rejtelmesebb, titkosabb és kegyetlenebb, de nem teljesebb és valóságosabb, mint az övé, mint az övé volt, Petőfi Sándoré és mégse tudunk többet és nagyobbat az emberszív öröméről és gyötrelméről, a természet indulatairól, a történelem tébolyáról, a létezés gyöngédségéről, mint amit ő tudott: Petőfi Sándor. Mint amit ő tudott, reménységünk és hitünk tiszta csillaga, ez a lobogó piros magányosság, ez a sikoltozó puszták behavazott ifjú vándora, ez a halhatatlan akarat, ez a halhatatlan élet akarat, ez a természet legtisztább állapota, ez a természet gyöngéd kegyelme, ez a halhatatlan feddő lángolás, vérző rejtekeinket és kusza rejtelmeinket tiszta nagy csillagtű.éve bevilágító hatalmas fiatal kiáltás, a szabadság-szeretők és forradalom-szeretők ifjú apja és kemény nevelője: Petőfi Sándor. Juhász Ferenc SORS ESTER Az 1998 hajnalán Petőfi születésnapjával kezdődő, az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóját köszöntő nemzeti megemlékezések sora az ezredfordulón a magyar államalapítás ezeréves jubileumával zárul. ,Az ízlés zsinosítsáért Alapítvány és a Mestermű Galéria az évfordulók igézetében felhívással és meghívással fordult alapító alkotó művészeihez: Ünnepeljünk mi is! Alapítók és vendégeik egy közös kiállításon emlékezzünk Petőfi és a forradalom évfordulójára, az örökségre és a példára. Az Alapítók kiállítása. ízlelgetem a szót: Alapítók. S bár itt és most tudom, miről, kikről van szó, mégis újabb képzetek, kérdések támadnak bennem. Mit kell alapítanunk most a XX. század végén? És hányszor alapítottunk már e hazában? Ezeréves történelmünk az alapítások végtelen láncolata. Nagy sorsfordulóink mindig az alapításokkal kezdődtek. Kezdetben volt az alapmű, Szent Istváné, a maga teljességével. Aztán IV. Béláé, aki a romokból teremt újjá mindent a szó szoros értelmében. És jött Mátyás, aki az európai műveltséget honosítja meg, és Balassi Bálint, aki a magyar nyelvű költészetet teremti meg. Alapítottunk és alapítottak török pusztítás nyomán, labanc vereség után, alapítottak akadémiát, színházat, múzeumot, egyetemet... És Petőfi, aki oly szégyenére a hazának, csak a karzaton foglalhat helyet, nem imigyen szólítja-e meg 1848 nemzetgyűlésének képviselőit. Hazát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok... Újat is, tartósat is... Hányan próbálták ezt meg 1848 után? S milyen felemásra sikeredett a szándék, az akarat. Mivé torzult a gondolat a tetté válás folyamatában. És most mit kellene, mit lehetne tenni, teremteni ezen a közös kiállításon együtt megjelenő alkotóknak, alapítóknak és meghívott vendégeiknek? Milyen teret kérnek és kapnak ők a sorstól? A költő után százötven évvel. Hol az a tér, ahol ma cselekedni, alkotni, alapítani lehet? Vajon mit segíthet a művészet az országalapítás újabb nemzeti fordulójában? Vagy már csak ez segíthet? Praznovszky Mihály GALERIO H-8200 VESZPRÉM, KOSSUTH U. 17. TELEFON: (88) 406-318