Andó Mária grafikusművész (Hatvani Galéria, 1999)

1973-ban kezdtem tanulmányaimat a Képzőművészeti Főiskolán, Sarkantyú Simon osztályában. Később Raszler Károly növendéke lettem a sokszorosító grafikai tanszéken. 1977-ben diplomáztam, majd két év művészképzésben vettem részt 1979-ben Derkovits-ösztöndíjat kaptam, később az ösztöndíj nívódíjában is részesültem. Főiskolai éveim alatt főleg irodalmi illusztrációkat készítettem. Ezek a munkák nem a hagyományos értelemben vett illusztrációk voltak, hanem irodalmi művek (Ady, Shakespeare, Csehov, Dosztojevszkij, Dante) hatására létrejött autonóm alkotások. 1977-ben az Ady évfordulóra kiírt pályázaton első díjat nyertem. Szintén első díjat kaptam az 1978-ban SZOT által kiírt pályázaton "Terézváros" című munkámmal. Első önálló kiállításomat Salgótarjánban rendeztem (1978) önálló kiállításom volt még a Rátkai Klubban Budapesten (1981), Mohácson (1984) és Gyöngyösön (1999). Kollektív kiállításon vettem részt a Műcsarnokban, a Budapest Galériában. Bécsben, Halléban és több vidéki városban Két rézkarcomat bemutatták a Graphica Hungarica '78-as kiadásában. 1977 óta tagja vagyok a Művészeti Alapnak. Sok rajzom jelent meg különböző újságokban (Új Tükör, Élet és Irodalom, stb.). Könyv és meseillusztrációval is foglalkoztam 1985-től 1996-ig teljes állású tanárként dolgoztam. 1996 óta kizárólag képgrafikával foglalkozom. Tematikailag egyfelől a társadalmi lét néhány alapkérdése foglalkoztat: az erőszak, a fenyegetettség, a kiszolgáltatottság, a jó és rossz harc. Másfelől valamiféle harmóniavágy A klasszikus mesterek elveit követem, a rajz nagy európai mestereinek szemlélete áll közel hozzám. Erős affinitást érzek a figurális ábrázolás irányába, annál is inkább, mivel egyre manipuláltabb világunk mintha már nem is az emberre figyelne Az alapvető emberi érzelmeket, kapcsolódásokat kifejező témák foglalkoztatnak, a tematikus vagy jelképes kompozíciók, a vonalak és foltok rendetlen rendjét síkba rendező struktúrák. Ideálom az esztétikusan kidolgozott légiesen könnyed, míves rajzolásmód, izgalmas játék a vonallal Közlendőmet leginkább a vonal absztrakt szövevényére bízva tudom kifejezni. Az örök téma a pillanatonként változó idő vizuális megragadására törekszem. Több tér és idődimenziót átfogva a valóságos síkokat és a valóságon túli motívumokat keresem, figuráim a tünékeny pillanatok hősei, akik körülményeiknek kiszolgáltatottak.

Next