Kubinyi Anna, textil (Budapest, 1999)
Tértextil és gobelin a textilművészet utolsó két évtizedének legfontosabb közelítési formái voltak. A 70-es évek figyelmének középpontjában mindenekelőtt a textil térbe lépése állt. A lágy anyag plasztikai, térmeghatározási törekvései álltak szemben a műfaj tradicionálisabb technikai és képi megközelítési lehetőségeivel. Teljesen természetes változásként - vagy talán visszahatásként -, az 1980-as években újra nagyobb teret és lehetőséget kapott a hagyományosabb felfogás, a gobelin. A kibontakozó „új kárpit” óhatatlanul magába foglalta az előző évtizedben történtek szellemi és virtuális tapaszatalatait. Kubinyi Anna munkássága ebben a megközelítésben igen különös szerepet foglal el, egyesíti magában a két eltérő felfogást, művészetében azonos súllyal van jelen a plasztikai gondolkodásmód és a szövés útján létrejövő képteremtési szándék. Ezzel korántsem azt szeretném állítani, hogy két antagonisztikus elemet ötvöz, számára mindkettő igen természetesen egyenrangú fontossággal rendelkezik, egyik sincs a másik nélkül. Csupán annyit kell jeleznünk, hogy kétségkívül két felfogásfajta igen szellemes és organikus öszszekapcsolását valósítja meg a művész. Kubinyi Anna művészetében központi szerepet kap téma- és tárgyválasztása. Szinte teljes életműve a természet-, tájmegjelenítés gondolatköréhez kapcsolódik. Ha csak műcímeit tekintjük - Gyökerek, Dombok, Dűnék, Cseppkövek, Liliomok, Vulkán, Búzamezők, Rétegződés, Gyűrődés, Felhők és társaik - ez azonnal észrevehető. Ennél továbblépve, ha magukat a műveket vesszük szemügyre, azonnal kiderül, hogy nem egyszerűen stilizált természetábrázolásról van szó, hanem ennél jóval többről. Rendkívüli tehetséggel fedezi fel és teremti meg egy-egy természeti motívum ideaszerű lényegét, és ezt plasztikai és képi eszköztárával alkotásként teremti újra. Ezek a művekben megtestesülő természetképek igen erősen absztraháltak, csak eredetükben utalnak a táj látványra. Relief mivoltuk valóságos, minden szövése plasztikus, síkból kilépő. Ez eredményezi kivétel nélkül azt, hogy minden munkája rendkívül dinamikus, kompozíciói vibrálóak, szinte mozgóképszerűek. Ez a relieftechnika az alapvetően plasztikus hatáselemeken túl (térélmény, fény-árnyék-hatás) még grafikus karaktert is létrehoz. Eszközeit tekintve is nagyon sajátos alkotásokkal van dolgunk. Túl a már említett szövés- és relieftechnika bravúros összekapcsolásán, egy rendkívül triviális anyagot, a kendert - más néven spárgát - használ. Maga festi, dolgozza fel és a szövés segítségével a gobelin „nemes” anyagaival - a gyapjúval és selyemmel - egyenlővé nemesíti. Az így létrejött szövött felületek fényesek és puhák, selymesek és lágyak. Nyugodt, sima szövött felületei határozott kontrasztot képeznek a reliefvonalak dinamikusan tekergő, ismétlődő, szinte brutális karakterével. Kubinyi Anna munkássága egyedi és egyéni, alkotásai összekötő kapcsot jelentenek a magyar textilművészet két eltérő időszaka és koncepciója között. Fitz Péter