Kubinyi Anna, textil (Budapest, 1999)

Tértextil és gobelin a textilművészet utolsó két évtizedének legfontosabb közelítési formái voltak. A 70-es évek figyelmének középpont­jában mindenekelőtt a textil térbe lépése állt. A lágy anyag plasztikai, térmeghatározási törek­vései álltak szemben a műfaj tradicionálisabb technikai és képi megközelítési lehetőségeivel. Teljesen természetes változásként - vagy talán visszahatásként -, az 1980-as években újra nagyobb teret és lehetőséget kapott a hagyományosabb felfogás, a gobelin. A kibon­takozó „új kárpit” óhatatlanul magába foglalta az előző évtizedben történtek szellemi és vir­tuális tapaszatalatait. Kubinyi Anna munkássága ebben a megkö­zelítésben igen különös szerepet foglal el, egyesíti magában a két eltérő felfogást, művé­szetében azonos súllyal van jelen a plasztikai gondolkodásmód és a szövés útján létrejövő képteremtési szándék. Ezzel korántsem azt szeretném állítani, hogy két antagonisztikus elemet ötvöz, számára mindkettő igen ter­mészetesen egyenrangú fontossággal rendel­kezik, egyik sincs a másik nélkül. Csupán annyit kell jeleznünk, hogy kétségkívül két felfogásfajta igen szellemes és organikus ösz­­szekapcsolását valósítja meg a művész. Kubinyi Anna művészetében központi sze­repet kap téma- és tárgyválasztása. Szinte tel­jes életműve a természet-, tájmegjelenítés gon­dolatköréhez kapcsolódik. Ha csak műcímeit tekintjük - Gyökerek, Dombok, Dűnék, Csepp­kövek, Liliomok, Vulkán, Búzamezők, Réteg­ződés, Gyűrődés, Felhők és társaik - ez azon­nal észrevehető. Ennél továbblépve, ha ma­gukat a műveket vesszük szemügyre, azonnal kiderül, hogy nem egyszerűen stilizált ter­mészetábrázolásról van szó, hanem ennél jóval többről. Rendkívüli tehetséggel fedezi fel és teremti meg egy-egy természeti motívum idea­szerű lényegét, és ezt plasztikai és képi esz­köztárával alkotásként teremti újra. Ezek a művekben megtestesülő természetképek igen erősen absztraháltak, csak eredetükben utal­nak a táj­ látványra. Relief mivoltuk valóságos, minden szövése plasztikus, síkból kilépő. Ez eredményezi kivé­tel nélkül azt, hogy minden munkája rendkívül dinamikus, kompozíciói vibrálóak, szinte moz­­góképszerűek. Ez a relieftechnika az alap­vetően plasztikus hatáselemeken túl (térél­mény, fény-árnyék-hatás) még grafikus karak­tert is létrehoz. Eszközeit tekintve is nagyon sajátos alkotá­sokkal van dolgunk. Túl a már említett szövés- és relieftechnika bravúros összekapcsolásán, egy rendkívül triviális anyagot, a kendert - más néven spárgát - használ. Maga festi, dol­gozza fel és a szövés segítségével a gobelin „nemes” anyagaival - a gyapjúval és selyem­mel - egyenlővé nemesíti. Az így létrejött szö­vött felületek fényesek és puhák, selymesek és lágyak. Nyugodt, sima szövött felületei határo­zott kontrasztot képeznek a reliefvonalak di­namikusan tekergő, ismétlődő, szinte brutális karakterével. Kubinyi Anna munkássága egyedi és egyé­ni, alkotásai összekötő kapcsot jelentenek a magyar textilművészet két eltérő időszaka és koncepciója között. Fitz Péter

Next