Péterfy Gizella festő- és szobrászművész kiállítása (Művészetek Háza, Csikász Galéria, Veszprém, 1999)
Balaton hideg, vibráló színvilágával, melyből csak egy távoli, messzi fény csillan ki, mindazt a halálfélelmet, mindazt a szorongást, amely Pilinszky egész életművét oly súlyosan tragikussá teszi. Más jellemzői vannak Péterfy kedvtelésből készített barátportréinak, bár itt sem a fizikai hasonlóság pusztán a művész célja, hanem a jellem, a karakter, az egyéniség megmutatása. A hajdani virágszimbolika késői leszármazottjaiként, időről időre megfest karaktereket jellemző virágportrékat is: rózsát, amaryllist. Miként az eposzok állandó jelzői, úgy szerepelnek a képeken ezek a karakterisztikus virágmotívumok. A plasztikussá festett figurák aztán lassan kilépnek a térbe. Egyedi agyagszobrok, a bibliai teremtés sárból gyúrt Ádámjai, festett portrék követik az olajjal vászonra festett képeket. Terrakotta portrék, amelyeket ugyanúgy gyengédség itat át, mint az önként választott modellek képeit. Péterfy megfigyeléseiben a komolyság szeretettel párosul. Színei egyéniek és mértéktartóak, de ugyanakkor választékosak és kifinomultak is. Portréi, ki tudja miért, szinte egy-két kivételtől eltekintve melankóliát árasztanak. A kiállított, tematikailag, műfajilag egy-egy csoportot alkotó műtárgyegyüttesek mellett van Péterfynek egy nagyon különös, az írói képzeletet is felvillanyzó műtárgya: a Mohácson talált, házfalmegtartó, falba befalazott macskatetem, amely kifestett dobozba zártan Vesonius Primus vonagló pompeji kutyájának huszadik századi hihetetlen rokona. Számos köztéri munkája közül háromnak a makettje látható most Péterfy Gizella Csikász galériabeli tárlatán: a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárba készített, szobrokkal kiegészített pannó, a bajai Életfa, és egy íves pannóterv a Pászty Autószalonba. A homorú lemezre festett, világos égboltra kirajzolódó fák koronái, mint a middelharnisi fasoré is, nagylevegőjű távlatot adnak a nézőnek. A salgótarjáni, 1988-ban festett és mintázott kompozícióról ezt írta az építész-tervező Finta József: „A Bauhaus szikárságú fényes TÉRBE felfúródó felvonótorony falaira festett, s színpompás lebegő alakjaival koronázott építészeti FORMA. Általa (Péterfy által) vált a HÁZ fókuszává, az architektúra és 'murális' társa úgy testvériesült ezen a helyen, mint az ikrek születése." És a bajai általános iskola és óvoda süllyesztett aulájába elkészített Életfa? Különleges feladat, egyedi lehetőség volt a művész számára: plasztikai megoldású, állatkákkal, csöngettyűkkel „belakott" fagyökérből kinövő „égig érő" mesefa született, amely nyolc méter magasan határolja a teret, sokezernyi levelével, emberi életállomásoknak otthont adó ágbogaival. Egyedi megoldású csodafa. A maga nemében olyan különleges „meditációs objektum", amely nagy hatású szimbolikus voltánál fogva Péterfy Gizella művészi pályájának méltó reprezentánsa.